A megbízás ♦Kim Taehyung ff.♦ (Befejezett)

5. rész

Taehyung szemszöge

A jótékonysági esten vagyok, de semmi kedvem itt lenni. Borzasztó bűntudat gyötör az apám múltkori viselkedése miatt főleg mert fogalmam sincs miért ennyire ellenséges. Az elmúlt két napban próbáltam felkeresni a bácsikámat, hogy beszéljek vele és megtudjam miért van köztük ekkora ellenszenv de sehol sem találtam. Teljesen felszívódott. Biztosan neki is rosszul esett a sógora tapintatlan fogadtatása. Valahol azért meg is értem. Csak abban tudok reménykedni, hogy még mindig ismer engem és tudja én nem vagyok olyan mint az apám.

Az egyik háttérmunkás utasítására a színpad mögé megyek és onnan kémlelem az óriási tömeget ami odakint van. Mindenki elegáns ruhát visel, kisebb nagyobb baráti illetve üzleti körök mélyrehatóan beszélgetnek. Semmi kedvem itt lenni és eljátszani mennyire boldog vagyok a kis életemmel miközben felőröl a keserűség. Hirtelen valaki megfogja hátulról a vállamat minek hatására megijedek. Nevetés tör ki az egyénből én pedig rögtön elszégyellem magam. Csupán egy érintéstől képes vagyok így megijedni akkor vajon mi történne ha egy fegyveres alak rontana nekem mint múltkor az apámra?
Az ismerős hangra megfordulok és rögtön megörülök mikor megpillantom Sunghant. Azonnal meg is ölelem.

- Nahát bácsikám, valóban eljöttél. -állapítottam meg a nyílvánvalót, hiszen itt áll előttem.

- Megígértem nem? De hogy hogy egyedül, és az apád?

- Nem tudom még valamit egyeztet a ügyfelekkel.

- Jobb is legalább nyugodtan tudunk beszélni. Taehyung, mondanom kell neked valamit!

Megragadta karomat és elhúzott hátra, hogy ne halljon minket senki. Szívverésem azonnal emelkedni kezdett, főleg a komolyra változott hangneme miatt. Igaz már rég nem láttam Sunghant de tudom ha ilyen hangnemet használ az sosem jelent jót. A lépcsők mellett álltunk meg.

- Mi a baj bácsikám? Mit akarsz nekem mondani?

- Tudom ez kissé furcsán fog hangzani de nagy veszélyben vagy. -elkerekedtek szemeim.

- Hogy? Ezt most nem egészen értem. Miért lennék veszélyben?

- Az apád miatt. Tudok a múltkori támadásról a vállalatnál.

- Tessék? De annak mégis miköze hozzám?

- Az most lényegtelen, a fő, hogy mielőbb eltűnj innen. Taehyung nem vagy biztonságban az apád mellett.

- Taehyung merre vagy? Fiam!?

A hangra mindketten egyformán reagálunk s úgy megijedünk mintha legalább is sántikálnánk valamiben. Bácsikám menekülőre is fogta.

- Bácsikám... -nézek rá ijedten.

- Bízz bennem unokaöcsém. Menj haza!

Gyorsan eltűnik a lépcsőkön én pedig előbújok rejtekemből.

- Itt vagyok apám.

- Mégis mit csináltál te ott hátul? Kivel beszélgettél?

- Csak egy ismerősöm hívott Koreából, kihangosítottam, hogy jobban halljak. Baj van?

Igyekeztem úgy tenni mintha minden rendben lenne de annyira vert még mindig a szívem féltem, hogy észreveszi.

- Nem csak azt hittem... mindegy, gyere lassan kezdünk.

- Mit hittél? -beelőztem mielőtt elmehetett volna.

- Azt, hogy Sunghannal beszélsz. -bökte ki végül.