A megbízás ♦Kim Taehyung ff.♦ (Befejezett)

8. rész

Ez a nap sem volt különb a többinél, egyfolytában azt a Taejoon nevű alakot követtem, de kb semmit sem csinált. Vagyis olyat nem ami számomra érdekes lehet. Üzleti találkozókra ment, összefutott néhány befektetőjével és az asszisztensét basztatta amiért a fia csak úgy eltűnt. Folyton azt ordibálta neki, hogy találja meg de úgy, hogy senki se tudjon róla. Persze ez adhatna némi okot a gyanúra de valamiért nem tudnám elképzelni róla, hogy ártani akart volna a saját fiának. Hiszen azóta feszült, hogy Taeboong vagy hogy a picsába hívják "felszívódott" és keresteti is szóval. De persze tévedhetek is. Hisz akadt már dolgom olyan fickóval aki látszólag kedves volt, adakozó, fedhetetlen múlttal erre kiderült róla, hogy egy kibaszott nagy hazudozó és nagyjából minden alvilági szervezetnek a tagja volt. Szóval nem vonok le hamar következtetést, még egy ideig megfigyelem és megpróbálok kideríteni róla minden piszkos kis dolgot.

Már lassan esteledett mire visszaértünk a vállalathoz. Természetesen a férfi mint aki jól végezte dolgát stílusban én pedig inkognitóban. Be már nem tudtam menni ugyanis mintha megszállta volna a szent lélek az őrséget jó kisfiúk módjára fel-alá járőröztek. De egy ilyen kis semmi akadály engem nem állít meg. Megkerültem az épületet s miközben elmentem az ott álló ruhabolt előtt gyorsan lekaptam egy baseball sapkát az egyik báburól, amit bármiféle gond nélkül a fejemre tettem. A hátsó ajtóhoz siettem és ügyelve arra, hogy egy kamera se lássa az arcomat, elosontam a liftig. Az arra járó biztonságiak biztos néztek, hogy „ez a lift mégis hogy indulhatott el magától?” szinte magam előtt látom az arcukat.
Hamar felértem a legfelső szintre és még csak gyilkolnom sem kellett hozzá. Csúcs vagyok!
Ugyanazt a titkos folyosót használtam mint legutóbb mikor itt jártam, innen remek rálátásom nyílik a belső dolgokra. Alanyom ücsörgött odabent egy egészen fiatalnak kinéző férfivel, aki serényen írkálgatott a kis IPod-jába. Róla fogalmam sincs ki lehet. Végig hallgattam a beszélgetést de semmi érdemleges nem hangzott el, csak munka munka munka és valami látványtervek, ennyi. Így kb 1,5 óra után meguntam a szobrozást és visszamentem a búvóhelyre. De amint kinyitottam az ajtót abban a szent másodpercben kedvem támadt visszamenni és kb 200x végig szenvedni újra ugyanazt a beszélgetést. Mert ami a házban fogadott...

Taehyung szemszöge

Minden reggelem ugyanolyan, egyszerűen rémséges. A tudat, hogy az aki holtan akart látni akár a bácsikám is lehet vagy a saját édesapám teljesen kikészít. Nem alszom, csupán 1-2 órákat. Folyton újra és újra lejátszódik a fejemben az az éjszaka és a legrosszabb, hogy még most sincs fogalmam arról kinek lehettem igazán útjában. A bácsikám az apámra mondott hihetetlen dolgokat, míg az apám pontosan ellenkezőleg. Annyira kétségbe vagyok esve, hogy legtöbbször sírva alszom el, még arra a parányi időre is. Sok. Egyszerűen túl sok ez nekem.

Azóta nem tudok tisztán gondolkodni, hogy ez a lány az arcomba nyomta azt a kést és a szemeiben tisztán látható volt a vágy miszerint bizony képes és megöl engem. Nyugodtan lehet puhánynak vagy akár gyávának is nevezni de azelőtt még soha senki nem akart megölni engem sőt még csak megverni sem, így nem csoda ha ez az egész ennyire kikészít. Akárhányszor lehunyom a szemem magam előtt látom azt a fényes pengét és hallom a lány mindenre elszánt hangját. A hideg ráz tőle. De az, hogy meggondolta magát és életben hagyott hagy némi következtetést magaután. Igaz rengeteg pénzt ajánlottam neki de titkon bízom abban, hogy nem csak az ötven milliós összeg motiválta. Hanem rájött, hogy igazam van és nem vagyok bűnöző sem rossz akarója senkinek, így átgondolta a korábbi ajánlatát és mérlegelte a dolgokat. Végülis azzal csak saját lelkiismeretét terhelné ha megölne egy ártatlan embert, nem?

....

Már elmúlt öt óra mikor unalmamban nekiálltam főzőcskézni. Igen tudom a lány -mivel nem tudom a nevét csak lánynak hívom magamban- megtiltotta, hogy bármit is csináljak a konyhában de már nagyon éhes vagyok és ki tudja mikor ér vissza na meg egyáltalán hoz-e valamilyen kaját magával, addig pedig csak nem halhatok már éhen. A múltkori kis "bakim" után a lány hozott száraz kajákat és némi hozzávalót is ha meleg ételt akarna enni, így volt választék a hűtőben. Úgy gondoltam összeütök egy kis Bibimbapot. Szeretem ezt az ételt, anyám kedvence volt. Sokszor láttam hogyan készíti és nem tűnt valami nehéznek. Összeszedtem minden hozzávalót és simán csak úgy érzéssel nekiláttam. Ez mindaddig jól is ment amíg el nem felejtkeztem arról, hogy a tojásokat már odatettem főni és már egy ideje a forrásban lévő vízben állnak. Mire kapcsoltam a fedő kilőtt a tojások pedig szépen sorban robbantak ki az edényből. De kb mindenhová. Még a plafonra is jutott belőle. Igyekeztem jóvá tenni a hibámat de amilyen hirtelen voltam elfelejtettem kesztyűt húzni így a tűzforró edény megégette mindkét tenyerem, ami természetesen azt eredményezte, hogy minden a padlón kötött ki. Aztán meg már az egyik szerencsétlenség követte a másikat. A zöldségek túlfőve szétmállottak a vízben, a hús pedig odaégett. Förtelmes szag terjengett nem csak a konyhában. Igyekeztem kinyitni minden ablakot de valamelyik kódzáras volt így csak kettőt sikerült kitárnom. Amíg arra koncentráltam, hogy a bűzt kiűzzem kb mindenhonnan a lány visszatért és döbbent, csodálkozó arccal nézett végig ezen az őskáoszon. Tudtam mi fog következni. Elkezd ordítozni velem és lehord majd mindennek. Nagyjából kiismertem a stílusát ezalatt a néhány nap alatt, szóval nem nehéz kitalálni.