A megbízás ♦Kim Taehyung ff.♦ (Befejezett)

4. rész

Taehyung szemszöge

Pár héttel korábban

Telefonom csörgésére ébredtem, ideje munkába menni. Vagyis nevezhetjük annak is. Nemrég érkeztem meg Amerikába de még arra sem volt időm, hogy körül nézzek. Az apám folyton csesztet valamivel és mindenáron azt akarja, hogy dolgozzak vele, vagyis inkább neki, a cégénél. Meg akar tanítani mindenre amit csak tudnom kell ahhoz, hogy egy nap az enyém lehessen mindez. Ezzel csupán az a baj, hogy én ezt nem akarom. Csak sajnos nem vagyok elég bátor ahhoz, hogy a szemébe mondjam.

Épp ezért mint eddig minden egyes reggelen most is jó kisfiú módjára elkészülök és elindulok az apám cégéhez. Ahová még mindig borzasztóan bonyolult eljutnom. Nem tehetek róla, ez nem Daegu. Itt nem ismerem a járást, fogalmam sincs mi merre van. Csupán egyszer jártam Las Vegasban, kb négy éve mikor az apám megalapította az itteni vállalatát. De alig pár napot "nyaraltam" itt azután haza is utaztam Koreába. És ez a rövidke idő mióta itt vagyok nem volt elég arra, hogy megtanuljam a lehetséges útvonalakat.

Ezért kb 20-25 perc késéssel érek el a céghez ahol egy rendőr autó áll, villogva. Megtorpanok, hiszen nem mindennapi látvány az ilyen. Néhány ember az épület előtt ácsorogva nézi ahogy egy férfit kivezetnek a járőrök, hátra bilincselt kezekkel. Az arca valahonnan ismerős nekem, mintha már láttam volna valahol. De az amerikai emberek eléggé egyformák, talán csak összetévesztem valakivel. Ahogy közelebb megyek hallom ahogy azt ordítja „Ezért még megfizetsz Taejoon!” s próbál kiszabadulni az őt lefogó rendőrök markából. Persze ők szorosan fogják és néhány erősebb mozdulattal bevágják őt a hátsó részbe. Csodálkozva verekszem át magam a tömegen és köszönve a biztonságiaknak bemegyek az épületbe. Az apám a halban van, néhány öltönyös fazonnal beszélget, azonnal odamegyek hozzájuk.

- Igen nyomozó, ez a fegyver volt az. -helyeselt az előtte álló magas, fekete bőrű férfinak. Milyen fegyver?

- Jó napot! Mi történt apám? -minden szem rám szegeződik amint odaérek.

- Uraim ő itt a fiam Kim Taehyung, fiam ők Mr. Hass és Mr. McDown nyomozó urak.

- Nagyon örvendek! -fogok kezet velük- Mi történt?

- Majd az irodámban elmondom. Mindent megbeszéltünk nyomozó urak?

- Egyenlőre igen. De be kell fáradnia az őrsre a hivatalos jegyzőkönyv miatt.

- Persze, még a mai nap bemegyek. Köszönöm!

Ismét mindenki kezet rázott mindenkivel s miután a két férfi távozott végre valahára beszálltunk a liftbe. Ott még nem mertem rákérdezni a dologra, hiszen azt mondta majd csak az irodájában mondja el, így vártam.
Mikor beértünk végre az említett helyre az apám azonnal rombolni kezdett és mindent ami az asztalán volt lesöpört a földre. Meglepett túlfűtött viselkedése, hiszen eléggé rendszerető, sosem tűrné, hogy ekkora rendetlenség legyen ott ahol ő van. Ezért is méginkább érdekelni kezdett mi volt ez az előbbi. De ismételten nem velem kezdett el beszélni hanem valami ismerősével aki hívta telefonon. Innen tudtam meg, hogy valami pasas megtámadta őt munkába menet és le akarta lőni. Szinte azonnal megemelkedett pulzusom és izzadni kezdtem. Hiszen ilyen csak a filmekben van! Átélni ilyet a való életben... Egyáltalán nem olyan mint a képernyőn. Én biztosan lefagytam volna.

Miután befejezte a telefonálást nem hagytam, hogy újra lerázzon, rákérdeztem a dologra.

- Tényleg igaz apám, hogy megtámadtak?

- Igen fiam, igaz.

Teljesen letaglózott higgadtsága, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. Dühített amiért ennyire könnyedén veszi. Hiszen meg is halhatott volna!