Gyűlöletből szerelem

8.rész

- Azt gondoltam.- nevettem el magam.
- Na,de megtaláltad azt az évszámot amit már egy ideje keresek?- tértem a vissza az eredeti témára.

- Még mindig nem.- nevetett kínosan.

- Jó nem baj, majd megkeresem én. Te meg hozz valami inni. Légyszi. -adtam ki az utasításokat.

- Rendben főnök.- állt fel és kiment a szobából. Ameddig kint volt én megtaláltam azt amit kerestünk. Aztán Rafe vissza jött két narancslével.

- Narancs levet találtam.- ült le mellém.

- Tökéletes- mondtam és kivettem a kezéből és bele kortyoltam kettőt majd le tettem a poharat.
- Na megtaláltam azt az évszámot. Szóval mára ennyi. Majd holnap folytatjuk. - álltam fel, majd szemezni kezdtünk. Majd megraztam a fejem.- Na én megyek.- vettem fel a táskám.

- Ne menj még.- állt fel ő is.

- De megyek mert még jó idő van úgy gondoltam kimegyek a partra. - kamuztam.

- Akkor menjünk együtt. - hozta fel az ötletet.

- Jól van menjünk.- igazából nem csináltam volna semmit csak otthon lettem volna most legalább lett programom.

- Oké.- fogta meg a kezem én kirántottam. Ő csak furcsán nézet engem.

- Bocsi csak érted.- mondtam majd megfogtam a kezét.

Már kint sétáltunk a parton.

- És,hogy hogy engem választottál? - kérdeztem.

- Ezt,hogy érted?- nézet rám.

- Hát bárkit megkaphatnál,de most mégis velem vagy.

- Mert te különleges vagy. Te nem dobod le egyből a bugyid mint a többi lány és hát ez mellett gyönyörű és okos vagy.- dicsért.

- Köszönöm.- mosolyogtam. Megálltunk és egymás szemébe néztünk, majd megcsókolt.

- Alexa! Mi folyik itt?-kiabalt valaki. Erre én és Rafe abba hagytuk a csókot. Jj volt az aki kiabált.

- Hé nyugi haver.- mondtam Rafe.

- Alexához szóltam nem hozzád!- kiabált tovább.

- Jay.- sétáltam oda hozzá.

- Nem Alexa! Én azt hittem alakul valami köztünk. - csuklott el hangja.

- Alakult is ,de..- nem hagyta ,hogy be fejezem.

- De,de te flúgos vagy én meg sneci azért inkább egy flúgost választottál.- vágta azt a fejemhez ami egyáltalán nem igaz.

- Ez nem igaz!- folyt le egy könnycsepp az arcomon.

- Szép még te sírsz!- nevetett. - Megérdemlitek egymást.-mondta majd hátat fordított és elment.

- Jj!- kiabáltam sírva.

- Hagyd.- ölelt meg hátulról Rafe. Én össze csuklóttam és sírni kezdtem.
Rafe leült mellém az ölébe ültetett és a hajamat simogatta.

- Ugye tudod,hogy nem azért vagyok veled mert van pénzetek, ha nem lenne akkor is veled lennék.- szipogtam.

- Igen tudom. Szeretlek.- mondta amin egy kicsit meglepődtem.

- Én is szeretlek.- öleltem meg.