Gyűlöletből szerelem

10. rész

~Time skip~

Mikor kész voltam a fürdéssel és felvettem a pizsamám arra lettem figyelmes,hogy az ablakomon Rafe mászik be.
Mikor be ért oda mentem hozzá,hogy megöleljem és megkérdezem,hogy hogy jött. Láttam,hogy a pupillája kétszer akkora amekkora szokott lenni.

- Rafe te már megint drogoztál?- csesztem le.

- Muszáj volt. - nézet rám és arcán le folyt egy könnycsepp.

- Rafe mi történt? Mi a baj?- kérdeztem ijedten.
Ő megfogta magát le ült az ágyra.

- Nem szeret.- mondta.

- Ki?- kérdeztem le guggolva elé.

- Apám. - vett egy mély levegőt.

- De szeret!- mondtam neki arcát megfogva. Ő ellökte a kezem.

- Nem ez nem igaz!- emelte fel hangját. Attól féltem anyáék meghallják. - Azt. Azt mondta,hogy nem érdemlem meg,hogy bárki is szeressen.- mondta fel állva. - És igaza van. Neked se kéne szeretned. Megcsaltalak és nem kellett volna megbocsájtanod.- ütötte a fejét.

- De meg tettem! És meg tenném újra mert beléd szerettem.

- Akkor ne szeress!- mondta.

- Ez nem így megy- mondtam be könnyezve.

- De most így fog menni!- vette az ablakomhoz az irányt.

- Rafe kérlek ne menj el!- mentem oda hozzá. Nem mondott semmit csak bele nézet a szemembe és elment.

Én sírni kezdtem. Befeküdtem az ágyba és álomba sírtam magam.

Másnap.

- Jó reggelt kicsim kelj fel!- keltett anya.

- Ma nem megyek. - mondtam.

- Miért?- kérdezte.

- Rosszul érzem magam.- húztam magamra a takarót.

- Rendben kicsim. Csinálok teát,de utána én megyek dolgozni. Egyedül leszek itthon.

Rafe szemszöge

Ma muszáj lesz be mennem suliba bár nincs sok kedvem,de jobb ott lenni mint itthon. Elkészültem felpattantam a motorra és az iskolába mentem.
Be érve első órára Alexa nem volt ott. Pedig ő mindig itt szokott lenni. Szerintem a tegnapi dolog miatt nem jött. De mind a kettőnknek jobb lesz így. Vagyis inkább neki. De nekem az a fontos,hogy ő jól legyen. Mert szeretem és ha valakit szeretünk és nem akarunk neki rosszat elengedjük és most én is így teszek.

Alexa szemszöge

Itthon fekszek és a Vámpírnaplókat nézem már megint.Már vagy ezerszer láttam,de nem tudom megunni. A sorozat nézésem a csengőnk csengése zavarta meg. Le mentem pizsamába.
Kinyitottam az ajtót. Jj állt mögötte.

-Szia. - köszönt félénken.

- Hali.- köszöntem én is.- Gyere be- álltam el az útból,hogy be tudjon jönni.
Bejött. - Te,hogy hogy nem suliba?- kérdeztem tőle és leültem a kanapéra ebben ő is követet le ült mellém.

- Hát bementem beszélni akartam veled láttam,hogy nem vagy bent ezért eljöttem hozzád.- mondta.

- És miről szeretnél beszélni.- néztem végig rajta.

- A múltkori dologról.Nagyon sajnálom,hogy olyan dolgokat mondta és már nagyon bánom és nem gondoltam komolyan.- sajnálkozott.

- Semmi baj. Azt hittem már sosem fogunk többet beszélni.- öleltem meg. Majd leszálltam róla majd ő megcsókolt. Én eltoltam magamtól.

- Jaj bocsi. Bocsi- mondta.

- Semmi baj.- kuncogtam.

- Na és te,hogy hogy nem vagy suliba?- kérdezte.

- Azért..- gondolkodtam valami hazugságon.- Mert ma dogát írunk.- na igen ezt még én sem hiszem el.

- Jaj ugyan Alexa te sose hagynál ki egyet sem. - nevetett.- mond az igazat.

- Na jó oké. Már nem vagyok Rafel.- hadartam el.

- Nem tartót sokáig.- mondta én egy 'most ez komoly' pillantást vetettem rá.- Bocsi! Bocsi!- védekezett. - És miért ha szabad tudni?- kérdezte.

-Az nem fontos.- mondtam.

- Hát oké! De tud,hogy sajnálom és bármikor itt leszek neked! Na,de most mennem kell. - mondta majd megölelt és elment.
Vissza mentem Vámpírnaplókat nézni.

Rá néztem az órára és láttam,hogy már vége a sulinak.
Majd valaki hívott.
Rafe neve állt ott. Hezitáltam,hogy fel vegyem e. Arra a döntésre jutottam,hogy felveszem.

- Mit akarsz?- szóltam bele.

- Szia. Csak azt szeretném kérdezni,hogy ugye holnapután kell majd bemutatni a projekt munkánk és,hogy nincs még nincs kész teljesen. - mondta.

- Ja tudom,és?- kérdeztem bunkón.

- Hát,hogy nem jössz át befejezni?- kérdezte.

- Hát még nem tudom ,de ha megyek is akkor csak 6-kor megyek. - mondtam.

- Rendben- tette le.

Én ezt az embert nem értem már. Egyszer azt akarja,hogy ne legyek vele másikban meg azt,hogy menjek át megcsinálni azt amit a tanár kért.