16.rész

88 2 1
                                    

Rafe hazahozott ő még elment nem tudom hová nem mondta. Egy tudni való rólam én szoktam itthon edzeni a hasamra, popsimra és spárgára nyújtani igaz már lemegy,de mindig nyujtok rá,hogy a szervezetem ne felejtse el.
Ez nálam úgy zajlik még nyár van eddig nem nagyon szoktam,de nyár után elkezdem. 
Be kapcsoltam a Tv-n egy popsi edzést. Elővettem a jógaszőnyegem és neki álltam. Annyira koncentráltam rá,hogy észre se vettem,hogy Rafe időközben bemászott az ablakon. Már a spárga nyújtásnál jártam annak első feladatánál. Úgy nézet ki hogy a lábam elülső része erpeszben volt hátul a bokámnál össze zárva és úgy kellett hátra nyomnom a fenekem és előre nyújtózkodnom.

- Ilyen pozokat velem is csinálhatnál! Akkor nem kéne egyedül.- szólalt meg felettem. Nagyon megijedtem. Abba hagytam és felnéztem.

- Jézusom Rafe mióta vagy itt?- kérdeztem a fiút mikor megláttam.

- Már egy ideje nézlek. Annyira koncentráltál észre se vetted,hogy itt vagyok. - mondta miközben megfogta a kezem és felhúzott a földről.

- Miért nem szóltál,hogy itt vagy?- néztem fel rá.

- Akkor nem élvezhetem volna a látványt.- húzta perverz mosolyra a száját.

- Hülye!- ütöttem meg a vállat,de szerintem nekem jobban fájt mint neki. Megráztam majd ő elnevette magát.- Shh!- raktam mutató ujjam a szájára.- Anyáék meghallják.

- Nem baj legalább megtudják, hogy milyen jó pasid van.- dicsérte meg saját magát.

- Azért mert te Flúgos vagy nem Sneci az nem azt jelenti,hogy Apa nem dob ki téged.

- Hát figyel én küzdök a sárkánnyal a hercegnőért,ha kell. - húzott közel magához.
Mosolyogtam egyet majd lábujjhegyre álltam, ő  kicsit le hajtotta fejét és megcsókoltuk egymást.

- Bejöhetek?- kopogot az előbb említett személy.

- Ne!- váltam el Rafe-től.- Öltözők.

- Nem sokára kész a vacsora!

- Meghívtam Rafe-t ha nem baj!-kiabáltam ki.

- Remélem csak barátként jön nem a barátodként!

- De apa a barátomként jön!- erre nem mondott semmit csak vissza ment a földszintre.

- Szerintem nem nagyon tetszett neki.- nevetett Rafe.

- Nem nagyon izgat! Na de most menjél,le és készülj fel mert 10-15 perc múlva vissza jössz és megismerkedsz az ajtóval.

10perc múlva kopogtak is az ajtón.

- Majd én nyitom!- mentem az ajtóhoz.
Kinyitottam.

- Szia!- játszottam meg mintha még csak most találkoztunk volna. - Rafe ő itt az ajtó, ajtó ő itt Rafe.- suttogtam.

- Bolond vagy!- nevetett fel.- Jó estét Mr. és Mrs.   Carrera. - köszönt a fiú mikor bementünk az étkezőbe.

- Szia Rafe!- köszöntek egyszerre.

- Hello Kie!- köszönt a húgomnak.

- Rafe!- forgata meg Kie a szemét.

- Na akkor álljunk neki vacsazni!- mondtam és leültem mellé ült Rafe.

Mindenki szedett magának annyi ételt amennyit eltud fogyasztani.

- Na és mikor jöttetek össze?- kérdezte Apa miközben bekapott egy falatot.

- Lassan egy hónapja!- mondta helyettem Rafe, én bólintottam.

- És eddig,hogy-hogy nem jöttél még át Alexához?

- Már vol....- kezdett bele a mondandójába,de én belé rúgtam.

- Mi ez valami kihallgatás?- kérdeztem.- Egyébként ezért nem jött még át. Pont ezért.- nevettem egyet.

- És Rafe te is benne vagy ebben a Sneci bandában?- na ez már egy kicsit fel idegesített. Mert hát az tudni kell,hogy a szüleim nem nagyon pártolják azt,hogy a Snecikkel vagyunk.

- Apa!- szóltunk fel egyszerre Kie-vel.

- Nem én így nem vagyok benne. Nem nagyon szeretnek engem.- válaszolta Rafe.

- Meg van az oka!- förmedt rá Kie.

- De mostanában Jj- vel elkezdtünk barátkozni Alexa kedvéért és egész megkedveltem.

- Tessék?- emelte fel a hangját Kiara.- Nekem ezt miért nem említette senki?

- Miért neked mindenről is be kell számolni? Ki vagy te?- estem neki.

- Nem tudom? Talán a húgod és a legjobb barátod egyszere!- állt fel.

- Azt hiszem én megyek!- mondta Rafe.

- Igen én is!- mondtam és megfogtam a kezét.

- Alexa nem mész sehova!- kiabált rám Anya.

- Majd jövök.- mondtam.

Felöltöztem és elindultunk sétálni Rafel.

- Nem értem apámat,hogy mi volt neki ez a kérdezősdi. Elvégre már nem vagyok 5 éves és te se.

- Csak tudni akarja,hogy ki van a szép, gyönyörű és okos lánya mellett.- állt meg Rafe a sétálás közben,így én is megálltam és vele szembe álltam csak én épp felfelé ő pedig lefelé néz.- Ja és Kie még mindig nem bír engem.

- Ha ez megnyugtat Pope és JohnB se bír még.

- Ja ez teljesen megnyugtat.- nevetett.

- Szerintem találkozók Jj- vel nem jössz?- kérdeztem.

- Nem, ha nem gond haza megyek.

- Oké akkor szia.- adtam neki egy szájra puszit.

- Hé ez nem elég!- mondta és belehúzott egy jó hosszú csókba. Majd én elindultam,de ő vissza rántott.- Le ne cseréljél!- mutatott a mutatóujj-jával. Én válaszképpen megforgatam a szemem.

- Ne forgasd mert ki esik!- nem válaszoltam csak elő vettem a telefont és felhívtam Jj,hogy hol van. Kivételesen otthon van,mert az apja alszik és nem tudja így bántani.
Elmentem hozzá.
Bementem a házba.

- Hali-köszöntem mikor megláttam.

- Szia hercegnő!- ölelt meg.

- Alexa?- kérdezte Luke Jj apja aki most ébredt fel.

- Apa mi már megyünk!- mondta a szöszi ijedten.

- Még várjatok!- mondta,majd közel jött hozzánk.

- Alexa te vagy az?- kérdezte még egyszer. Én bólintottam.- Utoljára 10 éves korodban láttalak. 

- Igen.- mondtam.

- Olyan szép vagy kislányom!- mondta, én csak nagy szemekkel néztem Jj-re.

Gyűlöletből szerelem Where stories live. Discover now