Gyűlöletből szerelem

27.rész

Másnap reggel

Alexa szemszöge

- Szia Alexa!- köszönt Jj.

- Szóval még élek.- ültem fel az ágyon.

- Igen, hála az égnek még élsz. Alexa ezt mégis, hogy gondoltad? És még el se köszöntél volna senkitől?- kérdezte idegesen.

- De Rafe- től elköszöntem és tudtam,hogy ő majd szól csak azt nem gondoltam,hogy ilyen hamar!- sírtam el magam.

- Alexa te nem is gondoltál ránk? Hogy mi lesz velünk nélküled?- már neki is lefolyt pár könnycsepp az arcán.
- Ez volt a legönzőbb dolog amit csináltál életedbe!- nem szóltam semmi csak gondolkodtam,hogy én miért élek még. Ennek nem így kellett volna történnie.

- Most menj el!- kiabáltam rá. Ő csak nézet.- Mondom menj el!

- Nem hagylak itt!

- Nyugi nem próbálkozók mégegyszer!- mondtam egy kicsit kisebb hanglejtéssel.
- Menj el, kérlek! - még pillanatot rám egyet, majd elment. Én vissza feküdtem.
Pár perc múlva hallottam,hogy valaki kopog.

- Ha nem az ápolónő vagy akkor ne gyere!- kiabáltam ki.

- Nem az ápolónő,de bejövök!- hallottam a hangján,hogy Rafe az. Nem tudtam a szemébe nézni ezért elfordítottam a fejem.
- Szia!- húzta mellém a széket és leült,majd megfogta a kezem. Még mindig nem néztem rá. - Kérlek néz rám!- mondta lágyan. Vettem és mély levegőt, és felé fordítottam a fejem. Máshogy nézet ki a haja le volt vágva, már szinte kopasz volt. Nagyon jól áll neki.

- Mi történt a hajaddal?- ültem fel az ágyon.

- Nem tetszik?

- De csak, még meg kell szoknom.

- Alexa szeretnél beszélni róla?- váltott témát.

- Még nem, egy ideig nem!

- Majd szólj,ha szeretnél!- bólintottam. - Azt mondták az orvosok, ha szeretnél már ma haza mehetsz, de csak akkor ha egésznap veled leszek.

- Menjünk, most! Kérlek!

- Rendben. Abban a táskában ruha van?- mutatott az asztalon lévő táskára.

- Gondolom.- álltam fel. - Deja vu érzésem van.- mondtam szarkasztikusan.

- Nekem is. Csak ma nem megyek el.- vett elő a táskából egy nadrágot és a kezembe adta. Felvettem,majd egy pólót is a kezembe adott azt is felvettem. Majd ezt csináltuk a többi ruha darabbal is.
- Hadd öleljelek meg!- mondta majd magához húzott. Szorosan át öleltük egymást. Magamba szívtam az illatát.
- Szeretlek!- fogta a fejem két keze közé.- Mindig és örökké! Oké?

- Oké!- adott egy csókot.

- Na mostmár menjünk innen és többet nem akarlak ezen a helyen látni!- ölelte át a vállam.

*

- Mehetünk hozzád?- kérdeztem az autóba.

- Persze ,de a szüleid aggódni fognak,ha haza érnek!- rakta rá a kezét a kezemre.

- Dehogy fognak! Sose tették.

- Alexa, ne mond ezt!

- Jó akkor csak gondolom.- húztam ki a kezem az övé alól.- Itt álljunk meg!- mondtam egy boltnál. Rafe megállt én gyorsan ki szálltam.

- Mit akarsz itt?- kérdezte.

- Hajfestéket venni, én is változni akarok!

- Jó, oké!- jött mosolyogva mellém és megfogta a kezem.

- Nem jön hegyi beszéd, hogy Alexa nem kell ezt csinálnod így vagy jó vagy valami ilyesmi?- néztem fel rá.

- Tudod,hogy az nem az én szokásom!- rántotta meg a vállát.- És milyen színt akarsz?

- Vörös!- léptünk be a boltba.

*

- Be fested te vagy szóljak Sarah-nak?- kérdeztem.

- Inkább szólj Sarah-nak. Nem akarom elrontani ezt a csodás összképet.