Gyűlöletből szerelem

19. rész

- Jó reggelt!- köszöntem a fiúnak mikor megláttam,hogy nyílik a szeme.

- Reggelt!- mondta kómásan.

- Majd ha rendesen magadnál vagy haza tudsz vinni?- kérdeztem. A felelete csak egy bólintás volt.  Megszomjaztam ezért felálltam és az ajtóhoz sétáltam.

- Hova- hova?- kérdezte Rafe.

- Lemegyek inni.- fordultam vissza miközben a kezemet a kilincsre raktam és ott pihentetve vártam a fiú válaszát.

- Oké.- ennyit nyögött ki. Vissza fordulva az ajtó felé kinyitottam majd kimentem és le sétáltam a konyhába.

Kinyitottam a hűtőt elővettem a narancs levet, levettem egy poharat a szekrényből majd öntöttem.

- Alexa?- hallottam meg egy ismerős hangot mögülem. Hátra fordultam Sarah volt az.

- Szia Sarah!- intettem. A lány annyira megörült,hogy nekifutásból rám ugrott. Én nagy nehezen megtudtam fogni így semelyikünk sem esett el. Csodálkoztam,hogy rendesen megtudtam tartani mivel azt el felejtettem említeni még az elején,hogy én vagyok a társaságban a törpe Kie és Sarah is jóval magasabbak nálam, a fiúkról nem is beszélve.

- Már kb egy hónapja nem láttalak!- mondta miközben le szállt rólam.

- Hát ja az iskolába is elkerültük egymást.- mosolyogtam kellemetlenül.- Te és JohnB még mindig együtt? Mivel Jj és Kie se mondott semmit.

- Persze! Várjunk akkor Jj-vel tartottad a kapcsolatot?- kérdezte.

- Igen ,de nem úgy ahogy gondolod mivel mint látod a bátyádnál vagyok! És képzeld Rafe és...

- Mi van velem?- kérdezte Rafe és így belém folytota a szót.

- Csak épp azt akartam mesélni Sarah-nak,hogy te és Jj kezdtek össze barátkozni.- mondtam miközben a fiú át karolta a derekam.

- Ez igaz?- kérdezte Sarah Rafe-től.

- Igen hugi.- a " Hugi" szónál tisztán ki lehetett hallani a gúnyt.

- Jól van!- mondta Sarah elengedve a füle mellett azt amit Rafe mondott és ahogy. - Én megyek suliba, ti nem jöttök?

- Nem ma nem. Össze jöttek mostanában a dolgok.- magyarázztam.

- Ez fura. Alexa Carrera nem jön iskolába.- jegyezte meg majd hátat fordított és elsétált.

- Vagyis Alexa Maybank.- mondtam el gondolkodva.

- Tessék?- fordult vissza a szöszi.

- Ja nem mondtam semmit!- legyintettem a kezemmel.

- Majd nem sokára haza viszlek.- húzott maga elé Rafe.

- Oké!- mosolyogtam arcát fürkészve.- Lehet egy kérdésem?

- Persze!

- Hogy vagy ilyen jó képű?- Rafe elmosolyodott.

- Genetika.- rántotta meg a vállat. - Ééés- hajolt le majd a fenekem álla nyúlt jelezve,hogy felakar venni, ezáltal én ugrottam egyet majd a dereka köré kulcsoltam a lábam. - Te,hogy vagy ilyen gyönyörű?

- Genetika.- és én is ugyan azt cselekedtem amit ő. 

- Szeretlek!- mondta.

- Szeretlek!- mondtam majd megcsókoltam. Csók után velem a kezében elindult a lépcső felé.

- Van lábam fel tudok sétálni.- vilagositottam fel.

- Engem meg nem érdekel.- mondta nemes egyszerűséggel és felvitt az emeletre,majd a szobájába letett az ágyra. Oda állt a szekrénye elé, levetkőzött az esti ruhájából egy alsónadrágra,majd azt nézte,hogy mit vegyen fel.  Választása egy sötétkék farmere és egy sima fehér pólóra esett. A póló felé egy világos narancssárga pulóvert vett fel. Igaz egyszere ruha összeállítás,de neki baromi jól áll.

- Rafe!- szóltam neki. Ő felém nézet és bólintott egyet ezzel jelezve,hogy mondjam amit szeretnék.- Adsz egy pulóvert?- kérdeztem.

- Persze!- dobott egy mosolyt majd elővett a szekrényből egy fekete pulcsit.- Ez jó?- mutatta felém, én bólintottam egyet. Megfogta az egyik parfümjét fújt magára majd arra a ruhadarabra amit nekem fog oda adni. Oda sétált hozzám a pulcsi feje részét szét húzta majd bele bújtatta a fejem, majd én a kezeimet beledugtam. A pulcsi leért a combom közepéig,de engem nem zavar én imádom az ilyen baggy  ruhákat.

~Time skip~

- Bejössz velem?- kérdeztem mikor oda értünk a házunkhoz.

- Aha!- mondta majd egyszere kiszálltunk,majd szintén egyszere be csaptuk a kocsi ajtót.  Megvártam míg mellém sétál és csak úgy indultam el. Ő a kezem után nyúlt és össze kulcsoltuk. Az ajtóhoz értünk, rá markoltam a kilincsre..

- Egy, kettő,három!- mondta és lenyomtam.

- Szia, Kicsim!- rohant ki anya a konyhából mikor meghallotta,hogy az ajtó csukodast.

- Hello!- köszöntem enyhén flegmán. Őszintén haragudom rájuk és nem is. Egy részt azért haragszom rájuk,mert így kellett megtudnom,hogy ki az Apám, más részt azért nem haragszom mert ők neveltek fel mindig a legjobbat kaptam tőlük. Egyszerűen mondhat bárki bármit ők a szüleim.

- Minden kérdésedre válaszolunk csak gyere be a nappaliba!- mondta Anya és a nappali irányába vette az irányt,majd én is Rafel az oldalamon.
Leültünk a kanapéra, anya és apa hoztak két széket és arra ültek rá elénk.

- Szóval miért nem mondtátok el?- kérdeztem.

- Azért mert tudtuk,hogy Luke milyen. Egy alkoholista, drogfüggő és sose kaptál volna tőle Apai szeretetet.- felelt a kérdésemre.

- Azért mégis csak jó lett volna tudni!- mondtam. Anya se és Apa se tudott erre mint felelni.- Még egy nagyon fontos kérdés! Ami nem más lenni mint....