Gyűlöletből szerelem

28. rész

- Azt a, de gyönyörű lettél!- tátotta el a száját Rafe.- Eddig is gyönyörű voltál, de ez a haj eszméletlen!- bámult engem.

- Köszönöm, nekem is nagyon tetszik.- mentem hozzá közelebb.-Már csak egy dolog hiányzik.

- Mi lenne az?

- Egy tetkó.

- Rendben akkor menjünk és csináljuk, ha te ezt szeretnéd.- állt fel az ágyról.- És milyen tetkót szeretnél?

- Egy pisztolyt.- felhúztam a pólóm és az oldalam felső részére mutattam.- Ide!

- Rendben akkor nekem meg egy pisztoly ide!- mutatott a kézhajlata alá.

- Te is csináltatsz?

- Persze! Na akkor menyünk és csináljuk!

- Hová is mentek?- kérdezte Sarah az ajtóban állva.

- Tetkót csináltatni!- feleltem.

- A szüleid szerintem a hajad miatt se lesznek boldogok, pláne nem egy tetkó miatt.

- Pont nem érdekelnek a szüleim, ahogy én sem őket!- jött ki belőlem.- Most ők vannak itt velem?- kérdeztem, Sarah nem válaszolt csak engem nézet.- Ők vannak itt?- kiabáltam rá amitől megrezzent.- Nem kurvára nem! És, ha ők még ezek után is azzal lesznek elfoglalva, hogy a tökéletes kicsi lányuk legyek, hát akkor be kaphatják, mert már sosem leszek az a lány többé!- kiabáltam.- És most elmegyek csináltatok magamra egy kibaszott tetkót és kurva jól fogom magamat benne érezni!- sétáltam el mellette, Rafe jött mögöttem.

*

- Nem fáj?- kérdezi Rafe.

- Nem fáj csak egy kicsit szúr.

*

- Na te is kéz vagy.- mondta a férfi Rafe-nek.

- Mennyi lesz?- kérdeztem. A férfi megakart szólalni,de Rafe a szavába vágott.

- Majd én fizetem te addig menj ki!

- De..

- Nincs semmi de, menj!- mosolygott.

Nem szóltam semmit kimentem. Eldöntöttem beszélek Rafel a történtekről ki akarom magamból beszélni.

- Rafe!- szóltam neki miután beült mellém a kocsiba.

- Igen kicsi lány?- fordult felém.

- Beszélhetünk?

- Persze!

- Menjünk le a parthoz!

Így is tettünk le mentünk a partra, leültünk és egymás felé fordultunk. Bele néztem a szemébe és láttam rajta, hogy aggódik. Csak egymást néztük majd éreztem, hogy a sírás kerülget. Rá haraptam az alsó ajkamra és nyeltem egyet. Sikerült elfojtanom, de nem tudom meddig. 

- Nagyon sajnálom amit tettem! Bele se gondoltam, hogy nektek ez milyen érzés lesz. Csak magamra gondoltam.- éreztem, hogy egy könnycsepp folyik végig az arcomon.- És arra, hogy én  nem tudom végig csinálni azt amit már egyszer keresztülmentem , és, hogy te se voltál itt az még egy lapáttal rá tett.- éreztem, hogy már nem kapok levegőt, levegő után kapkodtam, de még mindig nem kaptam. 

- Alexa lélegez!- szólt Rafe, de még mindig nem tudtam.- Csináld velem! Be! Ki!- csináltam vele.- Be! Ki!- mutatta közben a kezével is. Pár perc elteltével már megint levegőhöz jutottam. 

- Folytatni szeretnéd még vagy nem?- fogta meg a kezem. 

- Folytatom!- mondtam nagyon figyelve a levegővételre. - És ez is csak azt bizonyítja, hogy gyenge vagyok. És, ha ezek után úgy érzed, hogy teher vagyok akkor nyugodtan menj keres magadnak mást, itt leszek és szurkolok neked!- szugeráltam a cipőm. Rafe az állam alá nyult és maga felé fordította a fejem. 

- Te nem vagy teher! Te vagy az egyetlen ember aki elfogadja, hogy egy elbaszott ember vagyok, te vagy az egyedüli aki látja bennem a jót, és hát te vagy az egyedüli akit tényleg tiszta szívből szeretlek szóval nem! Nem hagynálak el soha!- egy csókot lehelt az ajkamra.

- Van egy megérzésem és most az egyszer kivánom, hogy ezen a téren igazam legyen, de azért küldtél ki a faszitól, hogy drogot vegyél? 

-  Lebuktam.- tette fel védekezően a kezét.

- Adnod kell.- csak nézet rám a kijelentésem után.- Most!

- Nem én foglak rászoktatni.- mondta erélyesen. 

- De nem szokok rá!- nemlegesen megrázta a fejét. Sok győzködés után végre......