9. rész

103 3 0
                                    

- Én is szeretlek.- öleltem meg, majd még beszélgettünk egy kicsit.
- Haza kéne már mennem.- mondtam hajával játszva.

- Haza kísérjelek?- kérdezte.

- Igen.- mosolyogtam.

- Na akkor pattany.- mondta fenekem alá nyúlva. Felálltam majd ő is. Megfogtam a kezét és úgy sétáltunk a házunkig.

- Na itt vagyunk.- értünk oda. - Holnap tali- fordítottam neki hátat,hogy be sétáljak a házba,de vissza rántott.

- Valamit elfelejtettél.- csókolt meg.- Most már mehetsz. Ja és holnap reggel jövök érted.

- Nem.- vágtam rá.

- Nem kérdés volt.- mondta. Nem mondtam semmit csak megforgattam a szemem. Be mentem a házba.

- Sziasztok. - kiabáltam.

- Szia kicsim.- köszöntek egyszere a szüleim.
Levettem a cipőm és bementem a konyhába.
- Uh mi jó készül itt?- kérdeztem bele nézve a fazékba.

- Spagetti. A kedvencetek.- mondta anya.

- Tényleg hol van Kie?- kérdeztem.

- Fent a szobájában.- mondta apa, majd én felmentem hozzá.

- Szia hugi.- nyitottam be hozzá.

- Menj ki!- mondta flegmán.

- Mi a baj?- kérdeztem.

- Te vagy a baj. Megbántottad Jj és még nekem se mondtad el,hogy mi van közted és Rafe között. -mondta el a dolgokat.

- Nem akartam megbántani és ami azt illeti azért nem mondtam mert én sem tudtam mi van köztünk.- ültem le mellé az ágyra.

- Tényleg csak ezért nem mondtad?- kérdezte.

- Igen tényleg csak azért, de figyel valamit elkell mondanom. Már volt olyan nyáron ,hogy titokban itt aludt , aztán megbántott nagyon ,de kibékültünk,de azt mondtam ha mégegyszer megbánt megbánja. Remélem nem lesz baj.- mondtam mosolyogva.

- Remélem.- mondta majd megölelt.
Ezek után lementünk vacsorázni. Én megfürödtem majd lefeküdtem aludni.

Másnap

Egy jó reggelt üzenetre keltem Rafetől.
Elkészültem a suliba majd csenget a telefonom.

- Szia Rafe- köszöntem bele.

- Szia. Menj ki a házatok elé nem sokára ott vagyok.- mondta majd letette. Kimentem kb olyan 5-10 percet kellett várnom.
Majd megérkezett a motorjával.

- Na nem én ezzel nem megyek.- akadtam ki.

- Azt hittem szereted a motorokat. - mondta.

- Szeretem is,de hallo szoknyában vagyok. - magyaráztam el neki.

- Jó nem baj.- mondta.- Ülj fel. - duzzogva,de felültem. Be mentünk az iskolába kézen fogva megkaptuk azt a tipikus pillantásokat. Nem törődtem vele,de egyen megállt a szemem az Jj volt. Úgy nézett rám mint a verés rongyra. Talán sosem bocsát meg.
Be ültünk első órára Fizika. Megint hátul ültünk. Rafe állandóan csak a combom nézte. Ami fel is tűnt.

- Mi van már?- kérdeztem suttogva.

- Hát nem lehet az órára koncentrálni ha így ülsz itt mellettem.- mondta megnyalva száját.

- Hogy?- néztem rá érthetetlenül.

-Hat így szoknyában és kint az egész lábad.- mutatót végig rajta.

- Jó akkor holnaptól nadrágot veszek fel.- mondtam.

- Írni kéne ami a táblán van fiatalok!- szólt Mr. Montgomery.
Elkezdtem írni,de a figyelmem elvonta az,hogy Rafe már megint a lábam fogdosta. Próbáltam nem törődni vele csak írtam tovább,de már nagyon nehezen ment.

- Rafe ! Kérlek hagyd abba!- suttogtam neki.
Nem mondott semmit csak csinálta tovább amit csinált. Próbáltam nem törődni vele,de keze egyre feljebb és feljebb csúszott. Már a bugyimnál járt. Na azt már nem hagytam.
Jó ha most nem órán ülnénk akkor nem szóltam volna rá,de így igen.

- Rafe Cameron! Hagyd abba!- nehezen,de valahogy kimondtam a levegőt kapkodva.

- Tudom,hogy élvezed.- suttogta pimaszul.

- Élvezném ha nem órán ülnénk.-mondtam.

- Úgy érzem magukat el kell ültetnem.- mondta a tanár úr. - Be nem áll a szájuk.- erre a mondatra Rafe egyből levette rólam a kezét.

- Uram kérem ne m.- szólalt fel Rafe.

- Utolsó esély.- mondta a tanár.

- Na hallottad.- mondtam mosolyogva. Ő megforgatta a szemét majd a kezemért nyúlt és össze kulcsolta az övével.
Pár dolgot le kellett írnunk még majd kicsengetek.
Már a folyosón voltunk a szekrényemnél.

- Szerinted mit szólnak hozzánk?- kérdeztem.

- Kit érdekel engem csak az érdekel,hogy velem légy. Örökre. - mondta majd megcsókolt.

- Undorítóak vagytok együtt.- szólalt meg egy csaj. Ezért abba kellett hagynunk a csókot.

- Szerintem te vagy undorító.- mondta Rafe.

- Ez így van.- suttogtam. A csaj csak meglepődött fejet vágott és elment.

Gyűlöletből szerelem Onde histórias criam vida. Descubra agora