Gyűlöletből szerelem

29.rész

- Biztos, hogy nem és kész!- kiabált. Megforgattam a szemem és csak néztem  földet. Azon gondolkodtam hová tehette.- A zsebe!- mondtam magamnak nem sok gondolkodás után. Közelebb ültem hozzá, gyorsan a zsebébe nyúltam majd felpattantam.

- Alexa! Most add ide!- parancsolt rám erélyesen. 

- Nem, vagy én is szívok vagy te se, mert kiöntöm, oké?- néztem rá " Ezt a csatát most én nyertem fejjel."

- Jó csináld!- rántotta meg a vállát. A szemeim ki kerekedtek.- Nem nyerhetsz ellenem kicsi lány. - mosolygot. 

- Igen?- megfogtam a zacskót kinyitottam majd kiborítottam. A por a homokba hullott. 

- Ezzel nem nyertél, ezzel inkább azt érted el, hogy még szexibbnek látlak!- pásztázta végig az egész testem.-  Kurvára szexi vagy!- állt fel ő is a padról. Én nagyot nyeltem. Tejesen elém ált. A keze a pólóm alá vándorólt, majd a nadrágszegélyemhez. A bőröm égni kezdett meleg érintésétől. Teljesen biztos  vagyok benne, hogy a fejem vörösebb mint egy paradicsom.- Imádom, hogy zavarba hozlak.- nevetett. A keze már a nadrágom alatt volt. Nagyot sóhajtottam. Rafe hírtelen kirántotta a kezét.- Na mehetünk!- mondta majd hátat fordított nekem és az autó felé sétált.- Na nem jössz?- fordult vissza felém. Beszédre nyitottam a szám, de nem tudtam megszólalni  a lábam földbe gyökerezet. Erőt véve magamon utána mentem, egy szó nélkül beültem az anyósülésre, Rafe mellém a vezetőbe. 

- Ez mi volt?- kérdeztem.

- Ja ez, ez a büntetés!- nevetett. Megütöttem a kezét. 

-  Menjünk!- utasítottam. 

- Ne légy szomorú, otthon lehet bepótoljuk. 

***

- Rafe!

-Igen?- nézet fel a telefonból.

- Engem miért nem szeretnek a szüleim?

- Mi?- tette le a telefont.

- Most írtak, hogy csak két nap múlva jönnek, mert elvileg lemondták a gépüket.-forgattam a szemem. 

- Biztos szeretnek, hülyék lennének téged nem szeretni.- húzott az ölébe.- Mivel te vagy a tökéletes lányuk. 

- Nem, nem vagyok tökéletes, hogy te se ők senki se az!

-  Jó akkor nem vagy az, de így vagy jó! Érted?- fogta arcom két keze közé. Rá mosolyogtam. Tudom, hogyha most nem mondok valamit akkor elsírom magam, de már nem akarok előtte többet sírni. 

- Ma Sarah-val alszok.- felálltam majd kimentem a szóbából. Bekopogtam legjobb barátnőmhöz.

- Igen?- szólt ki. 

- Be jöhetek?- szóltam cérna vékony hangon.

- Persze!

- Ma itt alszok, ha nem gond.- csuktam be magam mögött az ajtót. 

- Össze vesztetek?- kérdezte. 

- Nem!- ráztam a fejem egy erőltetett mosoly kíséretében. - Csak félek, hogy ma még valamilyen oknál fogva elsírom magam és nem előtte akarom, mert már eleget beszéltem neki az érzéseimről.- láttam megakar szólalni, de nem engedtem szóhoz jutni ezért feladta.- És tudom, hogy ő is úgy ahogy ti is haragszótok rám amiatt amit tettem.- babráltam a párnát amit időközben a kezembe vettem.

- Mi azért haragszunk rád mert ilyenbe menekültél nem pedig a karjaink közé. Itt voltam és vagyok én is, Rafe, Jj, Kiara, JonhB, Anna és Pope is!- folyt le egy könnycsepp az arcán.- Azt hittem sosem látlak többé!

___________________________________

Szisztok! Bocsánat, hogy mostanában ilyen depis részek vannak, de azért tudom ezeket írni mert vannak benne olyanok amivel küzdők való életben. Nem nyugi nem bántom magam egyszerűen azt  nem látom megoldásnak. De igen majd... nem tudom mit mondjak még. Nem sokára jön a kövi rész is. Addig csók, puszi:
- Alexa :)