Gyűlöletből szerelem

30.rész

2 hónap múlva.

- Biztos vagy ebben kicsim?- kérdezte anya a szobámban lévő dobozokat nézve.

- Igen Anya! Szeretem Őt és tudom hogy nem bírnám itt ki nélküle, és ott  ugyan úgy tudom folytatni az iskolát.- öleltem meg.
Ja tényleg ti nem tudjátok mi történik, hát elmondom.
Anyáékkal beszéltem a dologról, hogy mit is érzek így velük kapcsolatban és mindennel. Ők ezen elkezdtek változtatni őszintén nagyon szeretem őket. Örülök,hogy sikerült megbeszélni. Rafe és én nagyon jól kijövünk viszont Ő ott hagyta a sulit és dolgozni fog ez jó meg minden csak hát a munka New Yorkban van. Így hát neki oda kell költözni és én vele megyek. Majd ott folytatom az iskolát, új embereket ismerhettek meg és a legfontosabb, hogy vele lehetek.

- Hát jó! Te menj Rafehez és a barátaidhoz mi majd át visszük ezeket.

- De maradhatok segíteni!

- Menj!- mutatott az ajtó felé. Nyomtam egy puszit az arcára és ki rohantam a házból.

- Sziasztok!- köszöntem a Cameron házhoz érve.

- Szia!- ölelt meg Rafe boldogan ölelés után megfordított háttal neki, és úgy ölelt át.

- Mi a baj?- kérdezem Kie-t mert látom,  hogy mindjárt elsírja magát.

- Semmi!- rázza a fejét.- Csak nem hiszem el, hogy elmész.

- Bármikor vissza jöhettek és te is jöhetsz majd.- engedett el Rafe, hogy nővéremhez tudjak sietni. Jó szorosan megöleltem.

- Bébi!- szól Rafe. Felé fordulok. - Szólj a szüleidnek,hogy a reptérre jöjjenek és az úgy könnyebb lesz a cuccaidat elvinni.

- Rendben! Na gyertek ide drágáim!- állok széttárt kézzel ölelésükre várva. Mindenki ölelésémre siet. Rafe csak külső szemlélőként néz minket. - Rafe gyere ide!- kérem.

- Kösz, nem szeretek ölelkezni!- utasítja vissza.

- Most!- parancsolok rá. Nem szól semmit ő is beszáll az ölelés világába.

- Na elég lesz! Nem kapok levegőt!- nevetek. Mindenki szétszéled. Jj meg oda jön külön egy ölelésre.

- Szeretlek, hercegnő!- súgja a fülembe.

- Én is!- felelem. Jj ölelésünk után Rafe-hez fordul.

- Vigyázz rá tesó!- mutatja fel mutató ujját. - Szerencsés vagy!

- Tudom! Vigyázok!- mondja egy mosoly mellett.

- Szeretlek titeket!- folyik le egy könny csepp az arcomon.

- Mi is téged!- mondják kórusban.
Rafel beszálltunk az autóba intettünk.
A reptérre érve bepakoltünk a repülőre elbúcsúztunk szüleinktől és elindultunk élni a NAGY BETŰS életünk.

______________________

Sziasztok ez az utolsó rész lehet írok majd még,hogy mi történt Rafel és Alexával az elutazás után,de még nem biztos.

Csók, puszi- Alexa.