Gyűlöletből szerelem

26.rész

Haza értem. Kie hála az égnek nincs itthon. Mivel ma  véget vettek mindenek. Muszáj megtennem.
Elővettem a telefont és elkezdtem írni Rafe-nek egy üzenetet.

Szia, szeretnék tőled elköszönni  tud,hogy nagyon szeretlek! Nálad még jobban nem szeretem soha senkit! Azt kívánom bárcsak már a balesetben meghaltam volna akkor nem így kéne végeznem.  Ne sírj értem tudom nehez lesz,de tud, hogy így is mindig melletted leszek! Ne hibáztasd se magam,se senkit! Ez az én saram.Nem bírtam már tovább elviselni azt a sok szart. Légy nélkülem boldog!Tud, hogy nagyon,nagyon szeretlek! Mindig és örökké a siron túl is!
Ég veled!

Elküldtem neki.
Megkerestem a régi gyógyszereim amiket még nem vettem be. Kb tízet a kezembe öntöttem és vízzel le nyeltem. Lefeküdtem az ágyba és vártam az érkező halált.

Sarah szemszöge

- Neked is kell?- kérdeztem JohnB-t,hogy kér e inni valót, de a telefonom csörgésse megzavart. Rafe neve állt a képernyőn.

- Szia Rafe?- nem értettem miért hív.

- Most azonnal menj Alexához!- kiabált bele idegesen a telefonba.

- Miért mi van?- kérdeztem.

- Valami ostobaságot csinált. Csak menj! És hívd a mentőket!-kiabált rám. Nem szóltam a többieknek csak kifutottam a házból majd beszálltam a kocsiba és elindultam. Útközben fel is hívtam a mentőket.
Oda értem. Az ajtót gyorsan kinyitottam,majd bevágtam magam mögött. Felfutottam Alexa szobájába az ajtót bevágtam és megláttam Alexát az ágyon feküdni a szája tiszta habos volt.
Oda rohantam és oldalra fordítottam. Így ki folyt a szájából. A mentők pár perc alatt ott voltak és a kórházba szállították Alexát, én pedig vele mentem.
Mikor oda értünk a barátnőm elvitték én addig felhívtam Rafet.

- Jól van?- kérdezte.

- Nem tudom, már a kórházban vagyunk.

- Siettek haza ahogy csak tudok!- mondta majd rám tette a telefont. A srácoktól volt egy csomó nem fogadothívásom. JohnB hívtam.

- Mi a franc Sarah? Hova mentél?- kérdezte idegesen.

- A A Alexa majdnem meg halt, és, és most a kórházban vagyunk,és nem tudom mi van vele!- eddig bírtam, elsírtam magam.

- Úristen! Megyünk oda!- tette rám a telefont és láttam,hogy Rafe küldött egy üzenetet. Megnyitottam, elküldte,hogy Alexa mit írt neki még mielőtt megpróbálta volna magát....
Úgy döntöttem várok míg a többiek ide érnek.

- Sziasztok!- mondtam sírva és JohnB karjai közé bújtam,majd mindenki körönkénk jött ölelésbe.- Rafe elküldte az üzenetet amit Alexa küldött neki.- mondtam majd az ölelésnek vége lett. - Majd én felolvasom.

- Jézusom!- mondta Jj.- És tőlünk el sem köszönt, úgy ment volna el,hogy tőlünk nem köszön el.- lett ideges Jj.

- Nem lehetünk rá mérgesek!- mondtam.

- De én még is az vagyok! Szeretem Alexát!- kiabálta el magát.

- Még mindig Szerelmes vagy belé?- kérdezte JohnB.

- A nővérem te barom!- kiabált rá.

- Mi van?- döbbent le mindenki.

- Igen kb egy hónapja tudtuk meg mi is.- mondta már higgadtan és leült egy székre.

- Ki tudja még?- kérdeztem.

- Én és Rafe. - mondta Anna.

- És nekünk miért nem mondtátok el?- kérdezte felháborodva Kie.

- Alexa nem akarta aztán én sem!- emelte fel Jj megint a hangját.

- Én végig azt hittem, hogy neked még mindig tetszik Alexa.- ültem le mellé.

- Nem már rég nem!- rázta a fejét.

- A szüleidet hívtad már?- kérdeztem Kiarát.

- Igen,de csak holnap érnek haza,és Rafe mikor jön?

- Holnap reggel vagy még ma éjszaka nem tudom.- ráztam a fejem.

- Hihetetlen,hogy majdnem meghalt, már másodjára. - szólalt fel most elsőnek JohnB.

- Mellette kell lennünk minden áron még akkor is,ha ő ezt nem akarja. Nem hagyhatjuk,hogy ez még egyszer megtörténjen.- mondta Jj. - Ki maradjon bent vele most? Most nincs itt se Rafe se a szülei.

- Maradj te, te vagy a tesója!- mondta Kie.

-Kie ne csináld már!

- Nem csinálok semmit! Maradj te!