Gyűlöletből szerelem

18. rész

Csak futottam, megsem álltam a Cameron házig. Megálltam az ajtó előtt és kifújtam magam. Miután már rendesen kaptam levegőt be csengettem.

- Jó estét Mrs. Cameron!- köszöntem miután kinyitották az ajtót.

- Szia! Nyugodtan hívj Rose-nak.- mosolygott.- Sarah-t keresed?- kérdezte.

- Nem. Rafet!- válaszoltam.

- Nyugodtan gyere be!- állt el az ajtóból,hogy be tudjak menni.- Fent van a szobájába.
Dobtam egy mosolyt és felmentem Rafe szobájahoz, bekopogtam az ajtón.

- Nem kerek semmit Rose!- szólt ki. Én benyitottam.

- Alexa vagyok nem Rose!- bementem és egyből becsuktam az ajtót.

- Szia törpike!- ölelt meg.

- Valamit el kell mondanom!- toltam el magamtól.
Ő csak össze húzott szemöldökkel figyelt.

- Kiderült ki az igazi apám!- mondtam magam elé nézve.

- Ez szuper!- őrült meg.- És ki az?- kérdezte.

- Luke.

- Jj apja Luke?- kérdezte,de már a mosoly lement az arcáról.

- Igen ő!- a válaszomtol lefagyott.

- De,de hisz te és Jj- mondta össze zavarodottan.- Ti, ha én nem jövök közbe akkor ti már együtt lennétek!

- Tudom, tudom!- ráztam a fejem.- De szerencsére te megmutadtad az igazi arcod, és beléd szerettem!- mondtam miközben végig a szemébe néztem. - És mostmár ez így van! Ne gondolkozunk azon,hogy mi történhetett volna!- amit mondtam egyáltalán nem azt gondoltam. Egyszerűen csak az jár a fejemben,hogy ha én és Jj össze jöttünk volna mi történt volna. Jézusom nem is hiszem el,hogy való életben ilyen megtörténhet.

- Gyere ide!- mondta és a kezenél fogva magához húzott és szoros ölelésbe vont.

Anna szemszöge

- Na,de én megyek!- álltam fel úgy félóra beszélgetés után.- Mert holnap suli.

- Ja szerintem én holnap nem megyek be.- állt fel a fiú is.

- Na akkor szia!- mondtam és hátat fordítva neki elindultam.

- Várj!- sétált mellém.- Egy darabig veled megyek.

- Rendben!- fordítottam felé a fejem dobtam neki egy mosolyt és vissza fordultam előre.

- Egyébként Alexa mondta,hogy már rég szeretnél velünk lógni,ha úgy gondolod nyugodtan írj és akkor elmondom éppen hol vagyunk és akkor gyere oda! Szívesen látunk!

- Így lesz!- mondtam teljesen normális arccal és hangnemben,de belül ujjongtam. Már nagyon szerettem volna ezt a felkérést hallani.

- Én itt lefordulok!- állt meg Jj ezért én is azt tettem.

- Oké, Szia!- mondtam ő felém tartotta a kezét és megölelt. Először nem tudtam mit reagáljak,de mikor rá jöttem egyből vissza öleltem. Utána ő is elköszönt és szétváltak útjaink.

Alexa szemszöge

- Holnap gondolom nem megyünk suliba?- kérdezte miközben én a kezén feküdtem ő meg a hasam simizte.

- Te mehetsz,de én nem megyek.- mondtam.

- Nélküled miért mennék?- vette le kezét a hasamról, én utána nyúltam és vissza tettem.

- Nem tudom!- mondtam nemes egyszerűséggel.

- Várjunk Alexa Carrera nem megy iskolába! Úristen mi történt?

- Jézusom rossz hatással vagy rám!- mentem bele játékába.

- Tényleg!- tette szája elé kezét.- Akkor taníts meg a jóra!- bólintottam egyet majd felültem a hasára. A fejéhez hajoltam és megcsókoltam. Kis idő után ő változtatott a felálláson és én kerültem alulra. Elkezdte csókolgatni a nyakam és néhány helyen szívás nyomokat is hagyott.
Elkezdte levenni a felsőm.

- Aaa!- mondtam,erre ő megállt.

- Mi az?- kérdezte fel nézve rám és láttam,hogy teljesen ki van éhezve.

- Azt mondtad tanítsalak meg a jóra, hát én azt csinálom. Ha most lefekszünk akkor nem tanítalak semmi jóra.- láttam rajta,hogy egy kicsit megsértettem. Az én mondatomat az követte,hogy le dőlt mellém.
- Rafe néz már ide!- mondtam egy kicsit felnevetve,de határozottan.

- Nem akarok rád nézni!- mondta miközben felém fordult.- Mert ha rád nézek csak az jár a fejemben,hogy az én nevemet sikítod jól eső sóhajok között!- mászott vissza felém az egyik lábát betette a lábaim közé,a két kezét a fejem felé rakta és így támaszkodott.- Mert akármikor rád nézek alig bírom vissza fogni magam,hogy ne tépjem le rólad a ruhát!- hajolt a fejemhez úgy hogy csak egy papírlapot tudnának közénk rakni.- De nem teszem ezt meg mert nem akarok olyat csinálni amit te ne szeretnél!- távolodott el egy kicsit.

- Én...- nyeltem egy nagyot.- Nekem te voltál az első és...- nem tudtam folytatni mert közbe vágott.

- Valamit rosszul csináltam? Vagy nem esett jól, fájt?- tette fel a kérdéseit.

- Nem,nem erről van szó!- nyugtattam meg.- Csak én nem nagyon tudom,hogyan kell a dolgokat csinálni és, és nem tudom félek,hogy valamit rosszul csinálok!- mondtam el neki az igazságot. Rafe elmosolyodott.

- Ahhoz képest elég jó voltál!- nyalta meg a száját.

- Bolond!- nevettem.

- Ameddig nem akarod addig nem csinálok semmi olyat amit nem akarsz!- tért vissza a témához.- Bár elég nehéz lesz magam vissza fognom,de megpróbálom!- feküdt vissza mellém.

- Simizel még?- kérdeztem kicsit elváltoztatva a hangom.

- Hát,hogy ne ő felséges!- mondta. A fejét ki támasztotta az egyik kezével a másikkal meg simizte a hasam és közben az arcom nézte.
Én becsuktam a szemem és nem sokkal rá elaludtam.