1 fejezet

643 6 0
                                    

Scharlott Blane

Rohantam Monaco utcáin,hogy oda érjek a bulira.Beléptem a házba ami azonnal elkáprásztatott, a fehér csempével kirakott járólapon mentem végig egészen a napaliig ahol mindenki volt. Beléptem a nappaliba ahol azonnal kiszutam Lucát és Lolát. Már éreztem hogy kérdőre fognak vonni mért késtem.

Szia, végre ideértél.- mondta,mire észbekaptam már az egyik szobába voltunk.

Hol voltál?- vont kérdőre

Lekéstem a buszt.- válaszoltam,de láttam rajta,hogy nem hisz nekem.Visszamentünk és elfoglaltam egy fotelt.

Nem jössz tortát enni?- kérdezte Luca, aki a kezébe fogta a tányéret rajta a tortaszelettel amit nekem szánt.Mire metekertem a fejemet.

Szia.-lépet mellém egy srác aki igen jóképű volt

Szia.-köszöntem neki vissza kedvesen

Arthur vagyok.-mutatkozozz be.

Én Scharlot vagyok.-mutatkoztam be illedelmesen.

Nincs kedved táncolni?-kérdezte bizonytalanul,mire Charlessal a tekintetünk összetalálkozott.

Nincs, jobb lesz ha haza indulok.-válaszoltam,láttam rajta,hogy a válaszommal felbosszantottam,de figyelem kivül hagytam. Felkeltem a fotelból és az ajtó felé vettem az irány és valaki elkapta a csuklómat.

Scharlott várj.- mondta,mire hátranéztem Charles csillogó zöld szemével találtam szembe magam.

Miért?- kérdeztem kicsit felemelő hangon,de tudtam,hogy rosszul cselekedtem.

Veled szeretnék menni.- ahogy ezt kimondta a szívem hevesen kezdett verni.

Rendben,menjünk.-ahogy ezzel a lendülettel kimondtam azzal meg is bántam, viszont Charles arcán egy apró mosoly jelent. Elindultunk a garázs felé és egy fekete Ferrai sportkocsiba ültünk be.

Hová megyünk? kérdeztem bizonytalanul.

Kikötőbe.- válaszoltam,mire egymásra néztünk és Charles elmosolyodott. Pár perc elteltével már a kikötőbe voltunk. Charles egy luxus hajohóz vette az irány. Átlépet majd nekem is segített. Ledobott kettőmatracot és lefeküdt.Kicsit zavarba jöttem.

Szoktál csillagokat nézni?- kérdezte mire bolintottam és leültem és én is felnéztem az égboltra ami telistele volt csillagokkal.Egy ideig csend volt amit én szakitottam meg,

Én indulok haza.- jelentettem ki,mire Charles rámpillantott és felült majd közeledni kezdett hozzám.A szívem olyan hevesen kezdett verni,hogy alíg kaptam levegőt. Egyre csak közeledett és az ajkainkat összeérintette majd ledöntött minket a matracra és elkezdte csokólni a testeme. Annyira vágytam a csókjára,de tudatosult bennem,hogy ez nem helyes ezért ellöktem magamtól. Majd felöltöztem és elmentem.

Scharlot mit csinálsz?- kérdezte mintha semmi nem történt

Késő van, haza megyek ez lesz a legjobb.- találtam ki gyors egy kifogást,de látszott rajta,hogy nem hisz nekem.Haza értem, készültem elmenni egy forró fürdőt venni mire megrezzenik a telefonom és Charles nevét pillantottam meg.

CHARLES LECLERC:Szia! Bocsi a ma este miatt,nem akartam tönkretenni a barátságunkat.

Úgy döntöttem nem válaszolok neki és lekapcsoltam a készüléket. De valami azt súgta,hogy írjak vissza neki.

SCHARLOT BLANE: Szia! A baratságunk még tart.- hosszas gondolkodás után elküldtem az üzenetet.

CHARLES LECKERC: Holnap van kedved találkozni?- erre az üzenetre nem szívesen válaszolnék,mert nem akarok senkivel konfliktust,de Charles megérdemli az igazat.

SCHARLOT BLANE: Nem szeretnék a barátnőddel konfliktust ezért inkább ne.- nehezen küldtem el,mert jó lett volna a teste melegét érezni.

CHARLES LECLERC: Holnap 10-re ott leszek érted.- amikor ezt elolvastam felhúztam magam és nem bírtam magam visszafogni,hogy ne írjak vissza

SCHARLOT BLANE: Szerintem fére értetted én azt írtam,hogy ne gyere!- már annyira kivoltam,hogy inkább lekapcsoltam a képernyőt.

CHARLES LECLERC: Oké, várlak a házatok előtt.- felvillant a telefonom és csak rápillantottam.

Köszönöm,hogy elolvastad!🤍

Csak te!/ Befejezett /Donde viven las historias. Descúbrelo ahora