Sebastian lánya

Hideg otthon

A szokásos fekete öltöny, fekete ing volt rajta. Az órája a kezén többet ért mint a kocsi, amivel kijöttünk a reptérre.

"Nara drágám, végre hogy hazajössz"

"Végre, vagy valami olyasmi....."

Viszonoztam ölelését, ám a mosolyom nem volt teljesen őszinte, kicsit elveszettnek éreztem magam. Az eddigi hazautazásaim során volt egy biztos pont az életemben, még pedig az, hogy úgyis visszajövök Monacóba.

"Titi és anyád már otthon vannak, téged várnak"

"Akkor, ha jól gondolom te nem tartasz velünk?"

Mosolyogva megrázta a fejét de többet nem szólt hozzám az út során. Kérdeztem volna tőle annyi mindent, ami a fejemben kavarog de tudom hogy végződne...

Beraktam a fülesem és megnyitottam a lejátszási listám. Az út nem volt hosszú, de a maradék időben elszunyókáltam, így a landolásnál keltem fel.

Egy búcsú ölelést adtunk egymásnak, majd Carlossal a parkolóban álló kocsihoz sétáltunk.

"Unom, hogy sosem vagyunk együtt"

"Apád sokat dolgozik Nara.."

"Ez nem jogosítja fel arra, hogy háttérbe szoruljon a családja. Mellesleg, te is tudod, hogy egyáltalán nincs szükség annyira a pénzre, hogy mindennap a munka miatt legyünk elhanyagolva"

Carlos mosolyogva vette tudomásul, hogy bármit mondd menthetetlen a jelenlegi haragom apámmal szemben.

Belépve a letisztult házba, a kisöcsém szaladt velem szembe.

"Titi"

"Nanaaaa"

Szorosan megöleltem a törpét előttem, majd forgatni kezdtem, játszva a meglepődöttet, hogy mennyit nőtt amióta nem láttam.

"Gyönyörű vagy ma is nővérkém"

Mosolyogva puszilgattam szét a pici arcát, majd mögé nézve észrevettem a felém sétáló nőt.

Az anyám most is makulátlan megjelenéssel közeledett felém. A szokásos magassarkú, ing, kosztüm nadrág volt rajta. Mosolya fülig húzódott és úgy láttam, hogy tényleg örül a hazatérésemnek.

"Nara! Üdvözöllek itthon drágám!"

Gyanítom egy mosolyra és egy ölelésre várt de azt biztosan nem fogja megkapni.
Egy grimasszal az arcomon elsétáltam mellette és magamhoz vettem egy üdítőt.

"Mi lenne, ha kedvesebb lennél anyáddal?"

"Úgy érted Kikával?"

"Ne szemtelenkedj! Nem áll jól"

"Hm... Persze..."

"Titi és te nyaralni mentek a következő hónapban, elküldöm veletek Anniet is"

"Miert nem mehetünk a szüleinkkel nyaralni? Miért kell, hogy a szerepeteket átvegye egy dadus? Ráadásul nemsokára húsz éves vagyok, nem gondolod, hogy ez egy kicsit sok most már?"

"Ne emeld velem szemben a hangod!"

"Mindegy... Egyébként egy barátnőm eljönne a jövő hétvégén meglátogatni, nem lehetne, hogy itt legyen nálunk?"

"Nem"

"De miért nem? Tök gáz, hogy szobát kell kivetessek vele, amikor itt lakunk ebben a hatalmas házban...."

"Nem érdekel! Nem kötelező, hogy meglátogasson! Nem érdekel, hogy tetszik-e vagy sem, ide nem jön"

"Úr isten! Lehetne, hogy egyszer normális családként viselkedjünk? Miért kell titkolóznunk?"

"Nara! Indulj fel a szobádba!"

"Nem! Elég volt, ne szívassatok már! Nem egy tárgy vagyok, akit ide oda rakosgathattok vagy titkolhattok! Komolyan itt tartunk? A véleményem sem mondhatom el?"

"Nem érdekel a véleményed! Fogalmad sincs, hogy mit miért teszünk apáddal! Ne feleselj, nem mondom el még egyszer!"

Szánalmas.
Hazajöttem veszekedni, hurrá. Ennél jobban nem is indulhatott volna a hazaérkezés.

Titi könnyes szemekkel állt a szekrény mellett a konyhaajtónál. Megfogtam a kezét és elkezdtem felfelé húzni a szobámba.

"Miért kell veszekedned mindig velük?"

"Miért, neked jó, hogy sosem vagy vele meg apával?"

"Tudod, hogy nem hívhatjuk apának"

"Gyere bújj ide kicsikém! Ne haragudj, hogy kiabáltam lent az előbb, nem akartalak megijeszteni"

"Nem mindig szeretek a dadussal lenni Nana... De egyedül még jobban nem szeretek lenni"

"Tudom kicsim, tudom"

Bűntudatom volt, amiért a kistestvérem végig hallgatta az előbbi veszekedésemet anyámmal.
Teljesen igaza van, inkább legyen a dadussal, mint hogy egyedül kuksoljon a szobájában.

Egyik nap mese maratont tartottunk és mindent megnéztünk, amire Titi rábökött. Hihetetlen jó érzés volt boldognak látni. Pizzát rendeltünk és muffint sütöttünk.

Másik nap gokartozni mentünk, Carlos vitt el minket és meglepetésünkre ő is velünk együtt szórakozott. Nagyon sokat nevettünk, együtt vacsoráztunk, aztán amikor hazaértünk akkor még otthon társasoztunk.

Anyámmal a vitánk óta nem beszéltem, a napok pedig csak teltek. Nem tudom, hogy mi fontos dolga lehet, de reggel elmegy és késő délután ér haza. Amikor itthon van, akkor pedig tornázik vagy a barátnőjével csacsog.