A fiatal Nara egy véletlen során felfedezi, hogy a szülei évek óta hazudnak neki. Megpróbálja kideríteni az igazat, szembeszáll az apjával, majd akarata ellenére beleszeret az ellenség fiába.
Mi ketten mentünk ki Olliék elé a reptérre. Alig vártam, hogy újra láthassam a kis Milát. Olyan közel kerültek a szívemhez mostanában, hogy elmondani sem tudom. Mintha én is a családba tartoznék.
Tegnap este amikor Lando és az anyukája külön vonultak beszélgetni egy pár perc után szólni akartam nekik, hogy kész a vacsi de olyan beszélgetést hallottam meg, amit nem akartam félbeszakítani.
Jó érzés volt hallani hogy így beszél rólam, de nem tudom mit kéne kezdenünk azzal, hogy ezt a szüleink is elfogadják.
Én is ugyanígy érzek a fiú iránt, fontos lett nekem is nem szeretném elveszíteni. Ugyanakkor úgy érzem, hogy az apám nem fog ebbe belemenni vagy legalábbis nem könnyen.
Nem tudom, hogy Lando hogy gondolta ezt tovább. Nem tudom, hogy folytatni akarja-e ezt az életet amit eddig élt, vagy pedig kilép belőle és egy teljesen újat kezd. Egyiket sem várnám el tőle egyikbe sem kényszeríteném. Ezt a döntést neki kell meghoznia.
Nem akartam hogy kellemetlenül érezze magát ezért inkább visszamentem a konyhába, és úgy tettem mintha nem hallottam volna semmit.
Azóta teljesen úgy viselkedik, mintha egy pár lennénk. Mindenki előtt ölelget, puszilgat és bújik hozzám.
A kocsiban ülve is végig vagy a lábamon volt a keze, vagy pedig a kezemért nyúlt.
"Sziaaaaasztok újra!"
Örült meg nekünk Savannah
"Hát helló"
Hatalmas ölelést adtam a lánynak, majd Mila egyből átkéredzkedett hozzám.
"Úgy látom nemcsak nekünk hanem a picinek is hiányoztál. Na milyenek Norrisék?"
"Hát azt hiszem, hogy velük is megtaláltam a közös hangot. Bár egyáltalán nem volt nehéz, mert úgy fogadtak mintha 1000 éve ismernének"
"Én gondoltam hogy ez lesz, 1 percig sem aggódtam az miatt hogy esetleg bárki itt nem szeretne téged. Meg amúgyis nagyon befogadóak úgyhogy..."
Hazafelé megálltunk reggelizni a Mekibe beszélgettünk és bevásároltunk pár dolgot a városban lévő plázába.
Megbeszéltük hogy mivel most lesz Savék 2. házassági évfordulója, csapunk egy bulit és úgy ünnepeljük meg.
Ehhez Szavanna az egyik butikba egy gyönyörű szép fehér ruhát választott. Szinte menyasszonynak nézett ki benne. Én pedig egy kék selyem ruhát.
Hazaérve kimentünk a hatalmas kertbe, sőt inkább nem is tudom minek nevezzem... Akármerre néztem még mindig nem láttam a kerítést, ahol vége lenne az ő részüknek.
"Füvet fogunk nyírni"
"Hogy mi? Mármint mi ketten közösen?"
Kérdeztem vissza értetlenül, de amikor ráült a vezethető fűnyíróra akkor tudatosult bennem hogy hogyan érti.
Oda sétáltam hozzád és beleültem az ölébe a, majd elindította a kis fűnyíró gépet és elindultunk vele.
"Én nem is gondoltam, hogy te ilyeneket is megcsinálsz"
"Muszáj, pedig egyébként kedvem nem sok lenne. És nyilván lenne olyan is aki megcsinálná helyettem, de anyu ragaszkodik hozzá hogy a saját birtokunkon mindent mi magunk csináljunk"
"Szerintem ez tök jó, tiszta meglepetés vagy számomra"
"CSIIIIIIIIZ"
Mindketten oldalra néztünk és akkor láttam meg hogy Savannah mellettünk álldogál és a telefonnal minket fényképez.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
"Hát ez gyönyörű, mit ne mondjak..."
"Maradj már Lando, tök jó lett meg legalább van egy közös képetek végre"
A család többi tagja bent játszott Milával, Én le pattantam Landoról és Savannáhval besétáltunk a konyhába.
"Várod már a bulit? Basszus olyan rég voltam már itthon, annyira hiányoztak"
"Igen, kíváncsi vagyok milyen lesz velük bulizni"
"Úgy hallottam hogy Lando apukája is hazajön mára"
"Micsoda? Honnan veszed ezt?"
Teljesen le sokkolódtam ahogy kiderült hogy Lando apja is hazajön. Vajon mit fog szólni, ha meglát?
Tulajdonképpen mit is szólhatna? Hiszen ők voltak azok akik megkérték hogy vigyen el az országból. Azt nem mondta senki, hogy hova vigyen. Tehát igazából ő csak a feladatát teljesítette.
Meg igazából engem egyáltalán nem érdekel, hogy ők mit szólnak ahhoz, hogy mit érzünk egymás iránt.
Nem tudom, hogy Lando hogy szeretné elmondani neki, vagy hogy egyáltalán mi a terv a jövőre nézve. De úgy gondolom, hogy ezt neki kell eldöntenie, ebbe én nem szólhatok bele.
Egy szót sem szóltam a fiúnak erről. Nem akartam, hogy ezen pörögjön, vagy aggódjon.
Előre mentem készülődni az estére, fürdés után behullámosítottam a hajamat és megcsináltam a sminkemet.
"Gyönyörű vagy"
Hajolt oda az arcomhoz és nyomott rá egy puszit. Mosolyogva néztem rá, majd próbáltam nem feltűnően örülni a közeledésének.
