Sebastian lánya

Lala

(Lando Norris)

Ahogy beértünk a házba Nara a szobánkban lévő fürdőszobába ment be, én pedig lenti fürdőt használtam. Forró vizet engedtem és belefeküdtem a kádba. Sokáig időzött a szemem a képen, amit a lányról csináltam. Szívesen beállítanám háttérképnek, de ha észre venné, akkor biztosan kérdésekkel bombázna, amit viszont nem akarok.

Miután teljesen kiáztam a vízben fekve, erőt vettem magamon és kiszálltam a kádból. Amikor nyúlni akartam a tiszta ruhámért abban a pillanatban jutott eszembe, hogy nem hoztam magammal másikat, amit felvehetnék.

Hát, vagy pucéran sétálok ki, vagy pedig törölközővel a derekamon. Az utóbbi nyert, szóval egyik kezemmel a telefonom markoltam, a másikkal pedig a törölköző szélét fogtam, hogy ne csússzon szét.

Végig siettem a lépcsőn és a fenti folyosón, majd halkan bementem a szobába, ahol full sötét fogadott. Abban a pillanatban leejtettem a telefonom, így azt sem láttam, hogy jelenleg hol állok én. Visszafojtott nevetést hallottam meg, majd egy vaku villant fel.

"És még, hogy én vagyok béna?"

Gyors a telefonom után nyúltam a halvány fénybe, majd azon is bekapcsoltam a vakut és a szekrényhez lépve kikaptam egy pólót és egy alsónadrágot. Felöltöztem a sötét szobába, majd befeküdtem a lány mellé és egymás felé fordultunk.

"Köszönöm, hogy eljöttél velem. Jól éreztem magam"

"Ne hülyéskedj, köszi, hogy elvittél! Nagyon nagyon jó volt!"

"Máskor is fogadhatunk, és ígérem klassz élményeket adok még neked"

Válaszoltam Narának mosolyogva, de végig hallottam a beszédén, hogy ő is mosolyog velem szemben.

"Például fogadjunk, hogy nem viszel holnap haza Monacóba"

"Hát ezt akkor meg is nyerted, ugyanis nem foglak hazavinni sem hazaengedni, ameddig nem szólnak. Tehát, mi a kívánság?"

"Csókolj meg"

Egy pillanatra dermesztő csend lett közöttünk. Nem tudtam, hogy mit kéne csinálnom. Rosszat teszek azzal, ha tényleg megcsókolom, ugyanakkor megakarom csókolni. Érezni akarom az illatát közelről, a puha bőrét, a finom csókját.

Nem tehetem. Sem magammal sem vele. Bár nem tudom, hogy ő hogyan áll hozzám és ehhez az egész helyzethez de az biztos, hogy nekem fájdalmasabb lenne a későbbiekben, ha belebonyolódnék teljesen a dolgokba.

Túl sokáig gondolkodhattam, ugyanis egy kezet éreztem meg az arcom jobb oldalán, majd maga felé fordította a fejem és már nyomta is ajkait az enyémre.

"Nara"

"Lando, ne csináld"

"Nem szabad"

Óvatosan elvettem kezét az arcomról, majd feljebb csúsztam az ágyban, így már az ágytámlának támasztottam a fejem.

"Miért nem?"

"Be vagy rúgva, sokat ittál"

"Te se hiszed ezt el, három pohárról beszélünk, amit órákkal ezelőtt ittam"

Igen, nyílván tudom, hogy három kis pohártól nem lesz részeg, csak éppen hogy spicces, meg amúgy is látom rajta, hogy totál józan. De az igazsággal nem állhattam elő neki. Aztán győzött a második eszem, így az oldalamra fordultam és a derekát átkarolva közelebb húztam magamhoz.