Sebastian lánya

Az üzenetek

Hazafelé a repülőn ülve végigsírtam az egész utat. Csak őrlődtem és szidalmaztam saját magamat.
De tulajdonképpen mit kellett volna tennem? Szembemenni az apjával? Ki tudja mit csinált volna velem, valahogy úgyis elérte volna hogy az legyen amit ő akar.

Savannah elég jól kiismert a napok alatt, neki biztos fel fog tűnni hogy valami nem oké. Főleg azért, mert úgy jöttem el hogy tőle elsem köszöntem. Mondjuk nem is volt otthon tehát nem lett volna rá esélyem.

Abba bele sem gondoltam hogy senkinek nem szóltam, hogy érkezem haza. Természetesen a telefonom is ott maradt, hiszen reggel töltőre raktam.

Amikor megállt a repülő az épület előtt megvártam míg mindenki leszáll és csak utána kezdtem el én is elindulni.

"Jól van kisasszony?"

Kérdezte tőlem egy légiutas-kísérő, szemeibe nézve láttam az együttérzést. Nem volt erőm válaszolni, így csak bólintottam egyet.

Biztos vagyok benne hogy nem hitte el, de tovább engedett én pedig folytattam az utamat. Tanácstalanul leültem az egyik székre és csak vártam. Vártam arra, hogy erőt kapjak, hogy már ne látszódjon annyira hogy sírtam, hogy eltudjak indulni úgy haza, hogy előadjam nincsen semmi baj és nem azért jöttem haza mert muszáj, hanem mert ilyen kedvem volt.

Mióta eljöttem Angliából, azóta eltelt öt és fél óra, szóval biztos vagyok benne hogy Lando már hazaért és a levelemet is elolvasta.

Nagyjából háromnegyed óra ücsörgés után kisétáltam a reptérről, és a buszok felé vettem az irányt. Még szerencse, hogy a bankkártyámat nem a telefontokom hátuljába raktam. Vettem egy jegyet és felültem a buszra.

A kaszinó előtt rakott le a busz, onnan már tudtam az irányt a házunkhoz. Az már mellékes hogy sétálva elég messze volt.

Belépve a kapunkon A lakás helyett Carlos felé vettem az irányt. Sok minden történt az elmúlt időben amiről ő nem tud, hiszen nem is beszélhettem vele. Igazából itt sem kéne lennem, de hova máshova mehettem volna?

Bekopogtam az ajtón és vártam. Amikor kinyitotta az ajtót hirtelen megölelt és örömmel töltötte el hogy láthat újra. Legalábbis abból következtetve, hogy miket mondott.

"Naaaraaa! De jó látni istenem! Esküszöm, hogy hiányoztál.Várj! Te sírtál?"

Kérdezte kíváncsian miközben elengedett az öleléséből.

Annyiszor el gyakoroltam, hogy mit fogok mondani és hogy fogom előadni azt, hogy mit keresek itt, azonban az érzéseim mindent felülírtak.

Mint egy kisgyerek úgy kezdtem el sírni, fejemet a mellkasára döntöttem és fel sem néztem rá.

"Én megölöm ezt a gyereket! Elpofáztam neki, hogy meg ne merjen bántani!"

"Nem! Ő nem csinált semmit. Én vagyok a hibás.."

Felhúzott szemöldökkel nézet rám, majd arrébb állt és kérte, hogy menjek beljebb. Talán ő az egyetlen, akinek el kell mondanom hogy mi történt teljes egészében. Nekiáltam és mindent elmeséltem, az elejétől a végéig.

"A fasz! Ez nem normális! Ha ezt Lando megtudja ide fog jönni és nem fogja hagyni, hogy elküldd!"

"Már lényegtelen, eljöttem és írtam neki egy levelet, amiben hazudtam és azt írtam neki hogy nem szeretem. Így biztos hogy utál engem és nem fog idejönni. Az apja pedig biztos hogy nem fogja elmondani hogy ő küldött el"

"Ettől függetlenül viszont az a helyzet, hogy neked még mindig nem kellene itt lenned, veszélyes most neked itt!"

"És mégis hol kellett volna mennem mondd már el? Vagy maradjak csöves az utcán? Egy másik országba?"

"Dehogyis, nem! Jól tetted hogy hazajöttél. Majd valamit kitalálunk, ígérem..."

Megfogtam a bőröndömet és kivettem belőle a pizsamámat, ami a fiú pólója volt, amit elraktam és egy szürke cicanadrág.

Kértem Carlostól egy törölközöt, majd elindultam letusolni. Nem tudom mennyit állhattam a zuhany alatt de biztos, hogy többet mint 10 perc.

Mikor kiértem Carlosnak hűlt helye volt és csak cetli várt az asztalon.

"Nara, el kell mennem egy megbeszélésre. Maradj a házban és ne menj sehova. Ha visszajöttem beszélnünk kell!"

Mivel senki nem tudta, hogy ide jövök ezért nem mentem be a házunka sem.

Egy idő után már kezdett idegesíteni hogy miért nem jött még vissza Carlos, azonban mivel se telefonom nem volt se semmim, amin el tudnám érni, ezért csak annyit tehettem hogy tovább vártam.

Észrevettem az asztalán egy laptopot, ölembe kaptam és bekapcsoltam. Egyetemeket kezdtem el nézegetni és lehetőségeket hogy mihez tudnék kezdeni a jövőben.

Egyszercsak a jobb alsó sarokban felugrott egy üzenet részlet, amit az elején nem is akartam elolvasni de automatikusan oda terelődött a szemem.

Lando: Carlos! Vedd fel a telefont!

A szívem hevesen vert, nagyon izgulni keztem és újra elkezdett mardosni a bűntudat. Egyáltalán nem akartam paraszt lenni és beleolvasni a beszélgetésükbe de nem bírtam megálljt parancsolni magamnak.

Így történt az, hogy egy igen fontos részleteket olvastam el Carlos és Lando közötti beszélgetésben. Ez pedig úgy sikerült, hogy Carlos iphoneja össze volt kapcsolva a macbookjával, így mindent lehetett azon keresztül is látni.

Lando:Nem tudok betelni vele haver. Vacsorázni viszem, tegnap pedig lőni tanítottam.
Carlos: Te normálatlan, ezért kiherél az apja! Na de jól érezte magát?
Lando: Azt hiszem igen. Kezdek beleszeretni.
Carlos: Én megmondtam! Nem hitted el, pedig már akkor látszott, hogy máshogy nézel rá.

Carlos: Merre viszed?
Lando: Anyámékhoz Angliába. Rendesen izgulok.
Carlos: Elmondtad már neki, hogy szereted?
Lando: Hülye nem, nem akarom elijeszteni.
Carlos: Szerintem ő is szeret. Tök összeilletek.
Lando: Visszafogni is alig tudom magam haver. Minden percben legszívesebben lesmárolnám.
Carlos: Kösz nem érdekelnek a részletek.

Lando: Anyám imádja. Meg mindenki igazából.
Carlos: Őt nem nehéz nem szeretni.
Lando: Flo, a testvérem egyből észrevette hogy mi van.
Carlos: Elmondtad már neki?
Lando: Nem.

Carlos: Lando! Nagyon fontos, hogy ne engedd Monacóba semmiképp Narát. Haza se hozd, valami rohadt nagy gáz van!
Lando: A közelébe sem viszem. Nem engedem el.
Carlos: Minden ok?
Lando: Lefeküdtünk én meg halál szerelmes lettem.
Carlos: MI VAN?
Lando: Ja. Mint egy kis buzi, olyan nyálas vagyok igaz?
Carlos: Vigyázz rá! Megérdemli a boldogságot.

Lando: CARLOS!
Lando: ÍRJ MÁR LÁTOM, HOGY ELOLVASOD
Lando: Nara elment szó nélkül, nem tudok róla semmit.
Lando: Carlos, aggódom érte, mondd hogy veled van és jól van.
Lando: Oké ne írj.
Lando: Remélem otthon vagy!
Lando: Carlos! vedd fel a telefont!