Sebastian lánya

Ölnék érte

(Lando Norris)

Nem gondoltam, hogy valaha is megfogok nyílni ennyire egy másik ember felé, hogy olyan dolgokat fogok elmesélni, ami bennem zajlik és az érzelmeimmel kapcsolatos.

Boldoggá tesz, hogy velem van. Szeretem, hogy minden pillanatban elárulja az arca, hogy mit gondol, mindent szeretek ami vele kapcsolatos.

A közös bulink után másnap újra elvittem lőni és most még jobban élvezte mint az első alkalommal. Most is volt egy kis kizökkenés részéről de nem sírt, mint a múltkor és nem akadt ki.

Azt vettem észre, hogy stresszhelyzetben jönnek elő belőle ezek az elnyomott problémák amiket magában elraktározott, így talán jobb neki, ha több ilyen programot szervezek. Könnyebben szabadul majd meg tőlük és nem mellesleg minket is közelebb hoz egymáshoz.

Egyébként rohadt aranyos, mindennap mutat valami újat és engem mindennap levesz a lábamról. A mosolya, a nézése a puszta létezése jobbá teszi a napom.

Ám most reggel úgy ébredtem fel, hogy el kell mennem Monacóba, mert meg kell jelennem egy tárgyaláson apám helyett, hiszen ő épp nem tudom merre kavarog.

Narának inkább nem szóltam róla, mert azt terveztem, hogy csak jövök-megyek, hamar megjárom. Na, ez nem teljesen így sikerült.

Hajnalban indult a gépem, így köszönés nélkül mentem el, majd alapból késve érkeztem meg a megbeszélt helyszínre, ahol már vártak rám.

"Lando, Lando... Mostanában nem nagyon látunk a városban járkálni, de apádat sem. Ami a még furább, apád nagy haverját sem"

"Dolguk van, azért nem látod őket"

Kimért voltam és ideges. Nem tetszik ez a kérdezősködés, ezekhez rohadtul nincs semmi köze.

"Nem beszélgetni jöttem. Mesélj mit kell tudnom"

"Új szállítókkal kötöttünk szerződést, így nektek is bele kell egyezni, mielőtt elkezdjük a folyamatot, így szól az egyezség"

"Mit akartok behozatni?"

"Ahhoz Semmi közöd kölyök"

Lehet, hogy nem vagyok harminc feletti és az apám egyik lába több mindent megélt már mint én, de évek óta benne vagyok már ebben az egész szarságban, így a tiszteletet megkövetelem.

"Tudd, hogy kivel beszélsz. Ahogy látod, kölyök létemre most se kutyákkal jöttem hanem egyedül"

Biccentettem a fejemmel mögé, hiszen őt őrizték a hatalmas gorillái, akik bár kiverhetnék belőlem a lelket is de még sem érzek semmilyen félelmet miattuk.

"Becsülöm is! Kevés faszagyerek van mostanában!"

"Akkor inkább kezdj el válaszolni a kérdésemre, mert ameddig nincs válasz nincs beleegyezés"

"Hát mi mást Norris... Amit eddig is, kokót"

Igen, drogot csempésznek és az apám ebbe is közrejátszik. Még mindig jobb, mintha embereket csempésznének, mondjuk abban nem lennék benne de tudom jól, hogy apám sem.