Sebastian lánya

Viszlát

Miután reggel felkeltem nagyon boldog voltam. Boldog voltam, hogy az a fiú fekszik mellettem akit szeretek. Boldog voltam, hogy azzal a fiúval vesztettem el a szüzességem akit szeretek. Hogy ilyen életet élhetek, hogy megismerhettem őt. Semmin nem változtatnék.

Sok olyan dolog van az életemben, amit kitörölnék vagy meg nem történtté tennék de Lando biztosan nem tartozik közéjük.

Az életem során sok fiú bókolt már nekem, viszont  még egy sem bizonyította azt, hogy tényleg, valóban engem akarna. Lando viszont igen.

A közeledéseivel, a tetteivel, szavaival... Igazából mindennap bizonyítja számomra valamivel, hogy fontos vagyok neki és számíthatok rá.

Oldalra néztem és a mellettem fekvő fiú békésen szuszogott a hasamat ölelve. Csak a takaró volt rajtunk, hiszen az akciónk után egyikünk sem öltözött fel.

Hatalmas puszit nyomtam az arcára, majd fejemet az ő fejének támasztottam, aztàn egy  hatalmas ajtócsapódás után Lando apja lépett be a szobába.

Az tisztán látszott, hogy meglepődött és nem számított rám, főleg nem a fia karjai között meztelenül.

A mellettem fekvő Lando lassítva emelte fel a fejét és nézett apjára majd rám. Egyikőnk sem így gondolta a bejelentést, de tagadni nem szeretném, ha már egyszer kiderült.

"Adj öt percet, mindjárt lemegyek"

Ennyit mondott Lando Adamnek, majd az kisétált a szobából és becsukta az ajtót maga mögött.

Lando visszaaludt én pedig összeszedtem magam és lementem a többiekhez. Milát egyből az ölembe kértem Savannahtól és ő egy percig sem ellenkezett.

Ami viszont nem tetszett, hogy Maugi is ott ült az egyik széken. Savannah azonnal megkérdezte, hogy minden rendben van-e de csak rámosolyogtam és a bólogattam. Végülis az együtt töltött éjszaka után elég magabiztosnak kellene lennem...

"Beszélhetnénk négyszemközt?"

Lépett oda hozzám Adam. Bólogatással jeleztem, hogy felőlem oké, majd Savannah felé nyújtottam a kezemben lévő Milát. A férfi után fordultam, majd kisétáltunk a kertbe.

"Nyílván történt köztetek valami az este folyamán. Viszont ezt nem folytathatjátok tovább. Meg kell értened, hogy ahogy te vagy a legfontosabb apádnak úgy nekem pedig a fiam a legfontosabb és az ő érdekeit nézem"

"Én úgy gondolom, hogy ezt mindenki tudná felnőttként kezelni. Még apám is. Úgy gondolom, ha rólam van szó akkor lehet vele egyezkedni, hiszen csak számít neki a lánya boldogsága nem?"

"Nara, szeretnék feltenni neked egy kérdést és szeretném ha őszintén válaszolnál. Szereted Landot?"

Egy kicsit váratlanul ért ez a hirtelen bekérdezés, de hazudni semmiképp sem szerettem volna.

"Igen, szeretem"

"Ha ez igaz.. Akkor azt kell tenned ami a legjobb neki, el kell engedned"

"De hát..."

"Nara... Gondolkodj tiszta fejjel! Kérlek, Landoért!"

"És most mégis mit kéne tennem? Úgy érzem összetörök, ha el kell hagynom őt és egyáltalán nem is akarom megtenni"

"Ha igazán fontos neked akkor megteszed. Vagy azt akarod, hogy baja essen?"

Hát ennyi volt. Ennyi volt az első szerelmem, az első akit igazán akartam, az első akit teljes szívemből szerettem. El kell engednem és úgy kell tennem, mintha meg sem történt volna ez az egész.