Eltitkolt testvér {Bakugou x OC}

7.rész

-Igen. Biztos maradok. –hallottam meg egy hangot halkan.

A szemem mégsem tudtam kinyitni. A fejem mintha kettéhasadt volna, úgy fáj. Ahogy a lábaim is és a hátam. Valami nyom is.

-Rendben. Akkor jó éjt Midoriya. –jött a másik hang is, majd ezt követte egy ajtócsukódás is.

Na várjunk. Tegyük össze a dolgokat. Épp a U.S.J-ben voltunk. Mentési feladaton voltam.. kivel? B.. Bakugouval! Tényleg.. Utána jött az idegesítő hisztije és az utunk kettévált. Egy romos épületből mentettem ki egy „gyermeket", amikor jött és puff. Most pedig fekszek valahol.

Lassan próbáltam kinyitni a szemem, amikor a lámpák fénye lekapcsolódtak és csak egy kis fényt érzékeltem. Az egyik szemem kinyitottam, majd követte a másik is. Hát persze.. A gyengélkedőn fekszek. És ami nyom az nem más, mint a szárnyam. Be is húztam, amire a látogatom meg ijedt.

-Oi, hogy vagy? –jött közelebb a székkel.

-Izuku?

-Igen? –mosolygott rám halványan.

-Mit keresel itt? –persze nem bunkóságnak szántam, de ha jól látom, már igen sötét van. Fel is néztem az órára, ami tíz órát mutatott. –Tíz óra van!

-T-tudom, de nem akartalak egyedül hagyni. –annyira cuki. –Jobban vagy?

-A fejem még sajog. A lábaim is fájnak egy kicsit meg a hátam. De elviselhető. Viszont elárulnád, hogy mi történt miután kiütöttem magam? Bakugou hozott ki? Nem hinném. –nevettem erőtlenül.

-Jól hitted. Nem Bakugou volt, hanem Todoroki. –mondta nemes egyszerűséggel.

-Hogy mi? De hát ő nem a létesítmény másik végében volt?

Ezt nagyon nem értem. Ő a USJ másik végében volt. Bakugou egy idő után csak kezdett volna velem valamit, de Shoto gyorsabb volt? Ezt nem értem.

-De igen. Mégis ő hozott ki. Mi csak akkor tudtuk meg mi történt, amikor már vége volt a feladatnak. Téged akkor már hozott ide. –kezdte mesélni.

-De akkor sem értem. Hogy?

-Folytatom. –dőlt hátrébb- Miután megtudtam, hogy baj történt veled, én is oda siettem. Todoroki volt bent veled. Mire ide értem a sérüléseid már ellátták. És ő nem rég ment el. Mielőtt felkeltél. Addig végig veled volt, míg én mentem az óráinkra.

-Igen, hallottam valamit. D-de.. Egész végig itt volt velem?

-Tudod, mi elég jóba vagyunk.. –pirult el. –És ezért elmesélte nekem pontosan, hogy mi is történt. Igazából nem említette, hogy ne mondjam el, szóval elmesélem. –nevetett – Valami furcsát érzett. Amikor Bakugou neked rohant-

-Ezt honnan tudjátok? Volt olyan kedves az a gyökér, hogy elmesélte mi volt? Tuti rám fogott mindent. –forgattam a szemeim.

-Téged hibáztatott, de elmondta, hogy ő robbantott a romos épületbe.

Itt egy „tsh" hangot eresztettem ki. Miért lenne az én hibám? Ő pattogott aztán csak úgy nekem jött, mint valami elmebeteg. Egy hülye robot baba miatt. Ennek elment a maradék esze is, vagy mi van ezzel a gyerekkel? Nem is ismer és így viselkedik velem.

-Na igen és ekkor amikor ez történt Todoroki ott hagyta Kaminarit és egyből felétek indult. Nos, nem telt sok időbe mire oda ért, ugyanis a képességét is használatba vette. És nagyjából akkor ért oda, amikor elvesztetted az eszméleted. –mesélte tovább. –Viszont azt az érzést nem tudta normálisan kifejezni. Olyat mondott, hogy.. idézem inkább: „Megéreztem, hogy valami baj lesz és a testem magától cselekedett." Valami ilyesmit.