Eltitkolt testvér {Bakugou x OC}

11.rész

Feltört belőlem minden. Elkezdtem bőgni, amit ők nem tudtak mire vélni. Remegtem. Fáztam.

-Mit mondtam? –kérdezte kétségbe esve Shoto a többieket.

Bakugou elengedte a kezem, felállt, majd kezei közé fogta az arcom. De nem tudtam abba hagyni a sírást. A látásom elhomályosult. Ennyi évig hazugságban éltem? Anya.. Nem is anya? Egyáltalán, hogy kerültem hozzá? Nem értek semmit!

-Deku! Hívd ide azt a csajt! Kurva gyorsan! –kiabálta Bakugou.

-M-máris Kacchan! –hallottam, ahogy válaszol, majd kirohan.

Nem tudtam abba hagyni a sírást. Remegtem akár egy kocsonya. Miért engem akarnak elkapni? Mit akarnak velem? Múltkor Bakugout akarták most meg engem? A képességünk miatt, amiért erős? Vagy.. Vagy valami más oka lehet? De Shoto képessége is szinte egy és ugyan az, mint az enyém.

-Mi történt? –jött egy női hang.

-Fasz se tudja, de állítsd már le! –hallottam Bakugout.

Hirtelen egy hűvös kezet éreztem a mellkasomon, majd a csuklómra fogott. Nem láttam semmit a könnyeimtől. Mi folyik itt?

-Ide tudod adni nekem azt? –kérdezte a nő sürgetve valakitől.

-Mi a faszt akarsz beadni neki? –kérdezte ingerülten a szőke.

-Nyugtató. Csak add ide!

-Kacchan nyugi! –szólt rá Izuku is.

-Engem ne nyugtass hülye Deku!

Egy szúrást éreztem a nyakamnál, majd lassacskán kezdett minden lelassulni. A sírásom abba maradt. A szemem alig bírtam nyitva tartani. Mi ez a cucc? Zsibbad mindenem.

-Mi a? Te bedrogoztattad? –kiabált Baku.

-Nem. Csak egy erős nyugtatót adtam neki, ami hasonló a droghoz, de mégsem az. –magyarázta a nő. –Mi váltotta ki ezt a reakciót nála?

-Megkérdezte, hogy mikor van a születésnapom. –mondta Shoto.

-A születésnapod? Miért kérdezte?

-Ezt akarjuk mi is megtudni bassza meg! –állt fel ismét Bakugou.

-N-nekem... -próbáltam megszólalni.

-Neked mi? –kérdezte Shoto.

-N-nekem is. Akkor van. Bátyó. –mondtam enyhén mosolyogva, s ránézve láttam a döbbenetet az arcán.

-Hogy.. mi? –kérdezte vissza, de nem bírtam tovább. Elkapott az álom.

Amikor felébredtem nem volt mellettem senki. Gondolkoztam, majd vissza is aludtam. A lában már nem is fáj. Mit csináltak vele?

Egy székreccsenésre ébredtem, majd azt követte egy szitokszó is.

-Faszom. Nyomorék szék. –mondta idegesen, de halkan.

-B-Baku? –néztem rá.

-Uhh, felébresztettelek? –kérdezte egy furcsa hangnemmel a hangjában. Lágy volt és.. Figyelmes. Ha lehet egyáltalán hangból ilyet kielemezni.

-Nem te, hanem a szék. –nevettem erőtlenül. –A lábam már nem is fáj. Mi történt?

-Annak az idegesítő cafkának gyógyító féleségű képessége van. És helyre hozta két nap alatt. –válaszolta.

-Két nap? Szóval..

-Igen. A harmadik napja vagy ágyba.

-Egek.. Mindig velem van valami. Szánalmas vagyok. –nevettem el magam, mire egy kis mosoly húzódott az ő ajkára is. –Miről maradtam le?