Eltitkolt testvér {Bakugou x OC}

25.rész

-Touya. –leheltem a szavakat, majd megfordultam.

Ránéztem az előttem pár méterre állóra, majd könnybe lábadt a szemem. Haja most fehéren díszelgett feje tetején. Kezd vissza jönni Todoroki Touya. Lábát lassan megemelte, majd futni kezdett felém. Ahogy hozzám ért, felkapott és szorosan magához ölelt.

-Honnan tudtad, hogy itt vagyok? –motyogta a hajamba.

-Nem voltam biztos benne. Gondoltam ez egy olyan hely, amit sose tudsz elfelejteni. –duruzsoltam mellkasába.

Ez a hely ugyanis az volt, mikor ereje elszabadult és leégette az erdőt. Első nagy sebeit ekkora szerezte.

-Touya.. –mondtam, mire elengedett és lenézett rám. –Mire jutottál?

Sóhajtott egy nagyot. –Nem tudom.

-Hogyha feladod magad, nem tudunk találkozni sűrűn.

-Figyelj, már millió rossz tettet elkövettem. Nem hunynak efelett szemet hidd el. Hiába szeretném vissza kapni a családom, engem már elkönyveltek gonosztevőnek. –nézett oldalra. Szomorú. Látom a tekintetében a fájdalmat.

-Majd meggyógyítják a sebeid, és nem fogják tudni, hogy te Dabi vagy.

-Szerintem már mindenki tudja, hogy ki vagyok, Yumiko.

-Azért próbáljuk meg! –szóltam rá kicsit erősebben, amire rám emelte tekintetét. –Holnap kettő órára gyere kérlek a suli melletti kis parkba. Nem fog észrevenni senki. –kérleltem.

A másodpercek, míg csendben álltunk egymást nézve, óráknak tűntek. Csak figyelt és meg sem moccant. Kérlek mondj igen. Nagyon kérlek. Végül egy nagy sóhaj hagyta el a száját.

-Jó.

-Ezaz! –örültem meg, és úgy megöleltem, hogy majdnem hanyatt vágódtunk.

Már szedtem is vissza fele a lépteim, miután még egy kicsit beszéltünk, azonban nem akartam, hogy Bakuék aggódjanak, így siettem is vissza a koliba. El sem hiszem, hogy sikerült erre rávennem. Nem mondom, elég ügyes egy nőszemély vagyok. Az eddig híres idegbeteg Bakugout megpuhítottam, ami valljuk be igen nagy szó, valamint egy gonosztevőt újra a jó oldalra csábítottam. Zseni vagyok. Egy hatalmas önelégült mosollyal léptem be a koliba, ahol már a szemem előtt is termett egy karba tett kézzel álló idegbomba.

-Mi a francnak vagy telefonod, ha baszol felvenni? –nézett rám idegesen.

-Én is szeretlek. –mondtam, majd a szájára adtam egy puszit, és tovább álltam, ahol egy másik ideges szempár fogadott.

-Hol voltál? –néztem farkasszemet tesómmal.

-Miért van az, hogy most már mindennel be kell számolnom? –tettem keresztbe kezeim, úgy figyeltem őt és a szőkét.

-Hát nem is tudom kit raboltak el.. –morogta a szőke.

-Jaj, de maradik vagytok. Csak Hawksnál voltam. –forgattam a szemem.

-Tsh, egyre jobb. –sétált az asztalhoz vissza Bakugo.

Én is követtem, kikerülve tesómat, majd egy tál ráment kezdtem melegíteni magamnak. Beültem a forrongó szőke mellé, aki automatikusan kezét átvezette derekamon és úgy folytatta az evést. Mosolyogva folytattam én is a falatozást.

-Figyu Yumi. –szólt hozzám az előttem ülő vöröshajú. –Neked a barátnőd ez az Asami nem? –kérdezte.

-Igen, miért?

-Rám írt. –mondta, mire elnevettem magam. Neki komolyan valamelyik osztálytársam kell? –Csinos, meg jófejnek tűnik. Zavarna, ha elvinném valahova?