Eltitkolt testvér {Bakugou x OC}

17.rész

Pénteken Shoto rávett, hogy elmenjek vele édesanyánkhoz. Nagy nehezen, de rábólintottam. El is mentünk, persze mondanom sem kell, hogy meglepődött. És láttam.. Élőben láttam azt a szempárt, amit eddig csak az álmaimban láthattam. Amint bemutatkoztam neki, hogy végül is a lánya áll előtte, elsírta magát és szorosan megölelt. Megkérte, hogy meséljek magamról, valamit nem győzte mondogatni, hogy mennyire sajnálja a történteket.

Örülök, hogy megismerhettem és biztos, hogy meg fogom sűrűn látogatni. Miután meglátogattuk anyát, elmentem gyakorlatra, de Hawks nem volt az épületben, így visszajöttem a koleszba. A recepción annyit mondtak, hogy menjek vissza a suliba, Hawks nincs az épületben. Most épp lent tévézünk az osztály felével. A másik fele haza ment tegnap, bár sokan maradtunk most így szombaton. Mina a kapcsolóért nyúlt és kezdte váltogatni a csatornákat, amikor felfigyeltem valamire.

-Várj! Vidd vissza az előzőre! –szóltam oda neki, mire visszalépett egy csatornát.

Egy nagy leomlott épületet videóztak, majd megjelent az újságíró is.

-„Nem tudjuk, hogyan, de egyre több gonosztevő tűnik fel világszerte. A hősök megállás nélkül a nyomukba vannak, de még így is sokan meglógnak. Nem tudjuk, hol bujkáltak eddig, de most valamilyen okból kifolyólag előmerészkedtek rejtekhelyükből és tombolnak."

Mondta a kamerába a nő, majd több képkocka jelent meg, ahol égő épületeket mutattak, valamit súlyos sérülteket, amint szállítják őket kórházba.

-Úr isten, mi történt itt? –kérdezte lesokkolva Uraraka, kezét a szája elé helyezve.

-„Mindenki figyeljen, ha az utcára megy. Veszélyes egyedül kimerészkedni." –fejezte be a nő, majd beugrott egy reklám, amint vége lett az adásnak.

-Honnan lettek ezek ennyien? –kérdezte döbbenten Mina.

Mindenki le volt sokkolva ezek után. Elvégre, nem megszokott volt, hogy ilyen sok embernek legyen képessége. Ráadásul, hogy ennyien rossz célra használják, az még inkább ritka volt.

-A profi hősök úgyis elkapják őket. Nem kell félnünk. –mondtam viszonylag nyugodtan.

-Neked szerintem pont kéne. –nézett rám komoly arccal Kaminari. Ez elég szokatlan volt tőle. –Elvégre, téged akarnak most nagyon. Vagyis nem tudom, hogy mindenki, de az kék hajú fickó nagyon magának akart.

Erre Shoto magához húzott védelmezőn, ami jól esett, de itt úgysem eshet bajom. Meg miért akarnának engem annyira? Nem vagyok én egy nagy valami. Mármint gondolok itt a képességemre is. Nem nagydolog. Meg semmi esély arra, hogy én át álljak hozzájuk. Nem vagyok én gonosztevő. Nem is értem mit képzelt az a fickó, hogy majd elrabol, és csettintésre közéjük állok? Ugyan.. Ennyire csak nem hülyék.

-Ugyan. Baromság.. Nem vagyok én annyira nagy szám, hogy mindenki engem akarjon. Nem csináltam semmit, amivel felhívhattam volna a figyelmüket. Nem is lehet azt mondani, hogy jó lennék gonosztevőnek. Nem olyan a személyiségem, mint Bakugounak. –mondtam a sárgának.

-Mire akarsz ezzel célozni, hah? –szólalt meg mögöttem a süni. Azt hittem, hogy ő is haza ment..

-Mindegy, hagyjuk. Csak mondtam.

-Remélem a többiek épségben visszaérnek a koliba holnap. –aggodalmaskodott Mina.

-Úgy be vagytok fosva.. Hősöknek készülünk nem? Nem kell egy ilyen kis szarság miatt félteni a seggeteket idióták.. Én állok elébe! –morogta a szőke.

Végül is van benne igazság.. Ha hősök leszünk, ilyenekkel kell majd szembe néznünk. Igaz nem vagyunk még olyan profik, de csak meg tudjuk magunkat védeni nem?