Eltitkolt testvér {Bakugou x OC}

20.rész

Porfelhő fedett el mindent. A lökéstől a két fickó, akik nyitották a kaput mellém repültek. Ahogy kezdett tisztulni a kép, megláttam az ismerős hajkoronákat és még több robbanás keletkezett.

-DÖGÖLJETEK MEG! –jött egy nagyon is ismerős hang a robbanások felől.

-Ne öld meg őket! –jött egy másik kétségbeesett hang.

Mindenféle hang jelezte azt, hogy elől harc van. Rei mellém állt, majd felhúzott a földről és menyasszony pózba felvett a karjába. Még kiabálni sem tudtam a leragasztott szám miatt. Épp fordult volna meg, gondolom egy kijárathoz, amikor egy hang közeledett.

-Nem viszed őt sehova te féreg!

De ő hátat fordított és futni kezdett velem. Kinéztem a válla fölött és megláttam Bakugou morcos fejét. Tényleg ő az! Tényleg itt vannak! Tudtam, hogy eljönnek.

Rei hirtelen felesett egy a lábát ért robbanás miatt, engem pedig elejtett, majd gurulni kezdtem a földön. A hangok egyre hangosabbak voltak. Mindenki harcolt valakivel. Összeszorítottam a szemem. Megint a sírás jött rám. Most boldognak kéne lennem, amiért jöttek segíteni, de ezeknek a gonosztevőknek nagyon veszélyes képességeik vannak. Nem akarom, hogy történjen a barátaimmal valami. Ráadásul alig vagyok eszméletemnél. Ez a sok engem ért fájdalom, ebben a három napban, nagyon levitt a földre. És még a képességem sem jött vissza. Még mindig érzem ennek a valaminek a hatását, amit beadott neked Rei. Hirtelen meg éreztem, hogy valaki felvesz, ugyancsak menyasszony pózba, majd amikor kinyitottam a szemem, már nem a szürke hajú tartott. Váltotta egy ideges szőke hajú. Lenézett rám, egy pillanatra, de így is láttam, hogy könnyes a szeme. Sír? Bakugou sír? Mégis miért?

Elkezdett szaladni velem az ajtó fele, ahol még mindig harc folyt. Pár ember eszméletlenül feküdt a földön és szerencsére nem a barátaim. Átvágott a többieken velem, majd kint megpillantottam pár hőst. Köztük Hawksot, Endeavort, Aizawa-sensei, aki épp szaladt vissza be a többiekhez, még itt van Fat Gum, más profi hősök és sok rendőr.

Ahogy Bakugou lerakott a földre, levette a számról ezt a vackot. Lehunytam a szemem és úgy kapkodtam levegőért. Utána, ahogy kinyitottam, piros tollakat láttam magam előtt.

-H-Hawks? –néztem fel rá.

-Ne haragudj, hogy ilyen későn tudunk jönni. –könnyezett be, majd magához ölelt, miután leszedte rólam a bilincset. –Nem tudtuk, hol lehettek, de úgy látom még épp időbe érkeztünk.

-S-Shoto valahol még bent van! –mondtam erőtlenül.

-Intézem! –állt fel, majd Bakugoura nézett. –Vigyétek kórházba, mi intézzük a többit.

Több se kellett, Bakugou felemelt, majd egy rendőrautóba helyezett és megindultunk a kórházba. Annyira kimerültem és fájt mindenem, hogy a kocsiba már nem bírtam tovább és elsötétült előttem minden.

Bakugou szemszöge

-A kurva életbe! –kiáltottam fel, miután szem elől tévesztettem őket.

-Hogy nem vettem észre hamarabb, hogy ő nem is Todoroki. –hajtotta le a fejét a mellettem lihegő.

-Úgy, hogy rohadtul vak vagy. –mordultam rá.

-D-de Kacchan.. Te se mondtad hamarabb.

-Nem voltam benne biztos! –szorítottam ökölbe a kezem.

Faszom, miért ő kell nekik? Vitték volna el inkább Dekut. De vajon miért nem ellenkezett? Miért nem használta az erejét? Biztos kiszabadult volna azzal az erővel.. Mondjuk elég furcsán nézett ki. Tegnap este, amikor rosszul volt.. Járni alig bírt. Várjunk csak.. Annak a nyomi felemásnak a szobájából jött ki úgy. Biztos csinált vele valamit. De ez nem ő. Ez valaki más. Milyen képessége lehet? Alakváltás?