Eltitkolt testvér {Bakugou x OC}

9.rész

Tennem kell valamit! Nehogy már az első nap zűr legyen.

Felálltam, majd egy hatalmas és vastag jégfalat emeltem kettejük közé. Más ötletem nem volt.

-Elég! –kiáltottam fel.

-Szerintem is! –jött egy mély hang a hátunk mögül.

-All Might? –kérdeztem rá pillantva.

-Mégis mi történt itt gyerekek?

-Ez a cafka kezdte! –mutatott rám Bakugou. –Én csak be akartam fejezni, amit elkezdett.

-Így? –kérdezte a hős.

-Ja. Aztán jött az a felemás és nekem akart támadni. Amit szívesen vártam volna, de ez a hülye közbelépett. –nézett rám idegesen.

-Megint rá akartál volna támadni Yumikora? Ez nem szép dolog. Úgy látom ismételten büntetést akarsz kapni fiam. Gyere velem. –mondta neki All Might.

-Mi? Miért csak én? Velük mi lesz? –mutatott ránk.

-Csak gyere! –megfogta a kezét és elindultak valahova.

A többiek még néztek egy kicsit, valamint Mina meg is kérdezte mi történt, majd visszamentek a házukba, én pedig a két fiút követtem az övékébe. Az ő házuk is olyan volt, mint a miénk, csak fiérfi illatú volt.

-Nem hiszem el, hogy már most csinálja a botrányt. Ráadásul veled. –kezdett bele Shoto.

-Nyugi. Bírom kezelni az ilyet.

-Hát azt láttam.. –mordult fel.

-Most mi bajod? –néztem rá értetlenül.

-Csak idegesít, hogy téged piszkál. Lány is vagy. Ez nem szép dolog.

Egy kis csend telepedett közénk, majd megindultunk vacsorázni a „központba", ami egy nagy faház volt. Kivettük a kaját, majd leültünk egy asztalhoz és neki is kezdtünk. A vacsora befejeztével visszaindult mindenki a házába, s miután letusoltam az ágyba is vetődtem. Remek első nap.. Felhívtam anyut meg Asamit és el is meséltem nekik. Anyának nem kellett volna, mert nagyon ideges lett és közölte, hogy haza fog engem hozatni, ha megint valamit csinál velem az a „buta kölök", ahogy ő mondta. Asami se túlzottam örült ennek és leszögezte, hogy „attól, hogy kibaszott helyes, egy nagy tapló és ha még egyszer bántani mer tökön vágja." Ez az én barátnőm.

Viszont amikor közel kerültem hozzá, valami.. Megindult bennem, vagy, hogy is mondjam. Hirtelen abban a másodpercben mintha magával ragadott volna a nézése, az arca, a vonásai. És érdekel, mi van vele. Ó nem. Yumiko ugye nem estél abba a nagy hibába, hogy megtetszett az a féreg? Nem, dehogy! Hát kinek tetszene az a seggfej? Hát.. Elég sok mindenkinek. De én nem akarok ebbe a hibába bele esni. Fenébe. Mi olyan vonzó rajta, hogy döglenek utána a csajok és még nekem is megtetszett? Hagyjuk is.

-Ne foglalkozz ezzel! Ez egy hülyeség. Nyugi, nem tetszett meg. –nyugtatgattam magam halkan.

Végül elkapott az álom.

Az álmomban láttam valakit. Háttal állt nekem. Úgy kábé öt vagy hat éves lehetett. Haja tüskés volt és piros színű. Ahogy közelítettem felé, elindult én pedig követtem őt. Egy tisztáson állt meg, majd lassan felém fordult. Szemei olyanok voltak, mint az enyém. Fájdalmat véltem benne felfedezni, s miután át tanulmányoztam az arcát, megindult felém könnyes szemmel, majd szorosan magához ölelt.

Nem tudom ki lehetett az a kisfiú és miért álmodtam róla. Egyre sűrűbben álmodok ilyen furcsa dolgokat. Legtöbbször tűzzel álmodok és egy szürkésbarna szempárral, ami könnyekkel van tele. Minden álmomba. Senkinek nem mesélek ezekről az álmokról. Dilisnek néznének. Talán az is vagyok. Ki tudja..