Eltitkolt testvér {Bakugou x OC}

4.rész

-Az is! Szeretek itt lenni. Nos, akkor.. Folytassuk az osztállyal.

-Rendben. –mosolyogtam rá.

-Először Kacchanal, azaz Bakugoval kezdeném. Gondolom láttad a Sportfesztivált, szóval amúgy nagyon újat nem tudom mondani, de ne foglalkozz vele, hogyha bunkó. –bólintottam.

Nos, igen. Amit eddig hallottam meg láttam róla elég magának való egy gyerek. Sokszor elgondolkozok, hogy ő biztos hősnek készül-e. Ijesztő természete van, de remélem, jóba leszünk. Végül is nem utálhat mindenkit nem? Én új leszek, hátha velem nem lesz bunkó.

-Utána ott van Kirishima. Őt álltalában Kacchan közelében találhatod meg. Kedves fiú. Nem is értem, hogy vannak jóba, pedig Kacchan őt is van, hogy kifigurázza.

Vöröske. Nagyon szimpatikus az a fiú és nagyon tetszik a képessége. Őt már nagyon várom, hogy megismerhessem. Szerintem nem is lesz nehéz összebarátkoznunk, mert olyan barátkozó típusnak látszik. Kíváncsi vagyok már rá.

-Todoroki kicsit furcsa fiú. Nem igazán beszélget, de épp ezért jó hallgatóság is. –kuncogott halkan. –Bár megértem miért. Az apja nem igazán egy jó lélek. Nem arról híres, hogy babusgassa a gyerekeit. Viszont örülök, hogy jóba vagyok vele. Így elég sokat szoktunk beszélgetni és mesélt a múltjáról, ami miatt teljesen megértem, hogy miért ilyen.. Rideg. Vagy nem is tudom mi erre a jó szó. –pirult el.

Todoroki Shoto. Szomorú múltú fiú. Az anyukája kórházban, de mégis talpon van és folyton fel áll. Csendes. Hm.. Vajon tényleg lehet valami közünk egymáshoz? Hátha ő tudni fogja. Vagy.. Nem. Az ő reakciójára vagyok a legkíváncsibb. És egyszerűen alig bírok magammal, hogy ne beszéljek már vele. Meg szeretném ismerni. Remélem velem is olyan jóba lesz, mint Izukuval.

Miután sorra kielemeztük a többieket is, már lemenőben volt a nap. Nagyon jókat beszélgettünk és igazán megkedveltem Izukut. Persze úgy, mint egy barátot. Megbeszéltük, hogy holnap egy órakkor találkozunk a koli előtt. Délelőtt még el kell intéznem a másik suliból való kiiratkozást és még az osztályommal is kéne beszélnem. Úgy döntöttem csak annyit fogom mondani, hogy egy másik iskolába megyek át tanulni. Ennyivel le is fogom rendezni.

Fél úton eszembe jutott Asami. Már nyolc óra és én nem hívtam fel. Egek.. Remélem nem fog megharagudni.

Elővettem a telefonom, majd kikerestem a névjegyzékben és hívni kezdtem. Csöng.. De nem veszi fel. Mindegy. Megpróbálom még egyszer. Ismét semmi. Lehet, fürdik vagy valamit csinál.

Vállat rántottam és indultam tovább. A ház előtt elmosolyodtam. Anyáék biztos nagyon örülni fognak. Ráadásul már szereztem is egy barátot. A kulcsomat a zárba helyeztem, majd elfordítottam és le is nyomtam a kilincset. Félhomály volt. A konyha felől hallottam hangokat, így egyből oda siettem.

-Ó, hát itt vagy! Azt hittem már haza sem fogsz jönni. Mesélj kincsem! –sietett oda anyu, amint meglátta, hogy én is jelen vagyok.

-Hát.. Nem is tudom, hol kezdjem. –hajtottam le a fejem.

-Az elején! –mondta mama.

-Nem sikerült? –kérdezte a papa.

-Nos, az a helyzet hogy.. –nyújtottam el a szót. –FELVETTEK! –ugrottam anya nyakába, aki egyből visszaölelt, majd hallottam nagyszüleim tapsát.

-Ez nagyszerű! Tudtam, hogy sikerülni fog! –szorított még mindig magához anya.

Miután elmeséltem mindent nekik és még vagy ötször kiszorították belőlem a szuszt is, megindultam a szobám irányába. A telefonom újra a kezembe volt és már indítottam is a hívás gombot Asami neve mellett. De megint csak hiába. Viszont ahogy közeledtem a szobámhoz, enyhe zenét hallottam. Nem is akármilyen zenét. Ez Asami kedvenc zenéje, egyben a csengő hangja is.