Eltitkolt testvér {Bakugou x OC}

2.rész

Mivel a világon kevés képességgel születő emberek vannak, ezért a U.A diákjaira igen nagy figyelem hárul. Az egész ország ismeri őket a tévéből, így az utcákon is egyből felismerik őket. Sajnos vannak olyanok is, akik a képességeiket rossz szándékkal használjak, ezért tanul minden diák hősnek, hogy az ilyen embereket elfogják. Persze akik nem akarnak azok lenni, ők sima középiskolába járnak és nem hősködnek, ami nagyon-nagyon ritka. Eleinte én is ilyen sorsra gondoltam, de annyi a különbség, hogy én viszont hős szeretnék lenni. Viszont ilyen visszahúzódóként nem tudom, hogy alkalmas lennék-e erre.

És most itt állok a U.A kolijának a bejárójába egy ide járó diákkal, aki nem más mint Midoriya Izuku. A drága barátnőm egyből kapott az alkalmon és megkérdezte tőle, hogy évközben is át lehet-e iratkozni.

-Ami azt illeti.. Lehetséges. –mondta mosolyogva a kócos.

-Tényleeeeg? –ujjongott a barátnőm.

-Hogyha jól emlékszek, akkor lehetséges. Pont nem is olyan rég egy fiú is jelentkezett és fel is vették. Örülnék, ha te is bekerülnél! Kedves lány vagy. Ó, és tényleg ne haragudj, amiért fellöktelek.

-Semmi baj. –mosolyogtam rá. –Ezt az átiratkozást meg nem tudom, hogy jó ötlet-e.

-Hmm.. Mi lenne, hogyha megkérdezném Aizawa senseit, hogy ez, hogyan is működik, és rád írok. Mit szólsz?

Nem tudom mit kéne mondanom. Ez az egész annyira hirtelen jött. Új közösség.. Új tanárok, új suli. Ez lehet egy kicsit nagy falat lesz nekem. Na meg a többiek mit szólnának egy becsöppenő új osztálytárshoz? Vajon a B-be kerülnék, vagy az A-ba? Fogalmam sincs mit kéne tennem.

-Megbocsátasz egy pillanatra? –nézett kedvesen barátnőm a fiúra, majd miután bólintott arrébb is rángatott pár méterrel.

-Jesszus, mi bajod? –néztem rá.

-Baszki Yumiko! Itt a nagy alkalom! Ráadásul Midoriya rád fog írni és intézkedik neked! Hát én már a lábai előtt hevernék a te helyedben. Gondolkozz már! Itt az esély, hogy te is ide járj és, hogy azok a rohadt dögös fiúk az osztálytársaid legyenek! Jó, mondjuk az a kis szőlő vagy ki az..Na ő nem igazán, de ott a vörös hajú bombázó, a villám gyerek, na meg uram atyám! Bakugou! Az a isteni áldás.

-Oi, nyugi már. Állj le! Az se biztos, hogy az A-ba kerülök. Tényleg nem tudom mit kéne tennem. –sóhajtottam.

-Én tudom! Azt hogy beszélsz ezzel a cuki zöld gyerekkel és bekerülsz ide. De nézzük a jó oldalát.. Hogyha a B-be kerülsz, akkor meg ott van a szürke hajú vas gyerek is. Az is egy szép látvány. –álmodozott.

Utálom, ha ezt csinálja. De a nevüket bezzeg nem tudja, csak a robbantós fiúét. Ami nem csoda, mivel egész híres a Sportfesztivál miatt. Végül is amúgy jó helyem lenne akármelyik osztályba. Nyilván nem a fiúk miatt gondolok most erre.

A fejemet Midoriya felé irányítottam, aki kedvesen pillantott rám. Majd a barátnőmre néztem, aki úgy nézett rám, mintha most készülnék házasodni.

Sóhajtottam, majd elindultam vissza az ácsorgó fiúhoz.

-Rendben. Azt meg köszönném, ha tudnál szólni. –mosolyogtam rá.

-EZAZ! –ugrott a nyakamba Asami.

-Örülök, hogy így döntöttél. Akkor.. Todoroki Yumiko, igaz? –bólintottam. –Rendben, majd figyeld az üzeneteid. További szép délutánt nektek!

-Neked is! –mondtuk egyszerre.

A fiú visszasietett a koliba, mi pedig folytattuk tovább az utunkat a pláza irányába. Asami mellettem neki kezdett a szóáradatnak, de én nem tudtam rá figyelni. Most tényleg ekkora lépésre szántam el magam? Várjunk! Még anyának se szóltam. Bár, lehet, fel se vesznek, akkor meg miért szóljak? De ha mégis.. Ott az osztályom.. Ott van a ház, amibe élek. Anya, a nagyszüleim, akiket magukra kell, hogy hagyjak. Ó istenem. Mire vállalkoztam én? Ez meg mondja itt a magáét mellettem. Mindjárt szétrobban a fejem.