Eltitkolt testvér {Bakugou x OC}

6.rész

-Izuku! Bemehetek? Fontos. –kérdeztem a meglepődött fiútól.

Körülnézett, majd bólintott. Besétáltam, de a helyben maradás nem sikerült, így fel alá kezdtem járkálni, amit Izuku végig kísért szemmel.

-Mi történt? –kérdezte.

-Valami.. Valami furcsa. Olyan furcsa érzés. –kezdtem bele. Fogalmam sincs, hogy mondjam.

-Mi? Gyere, ülj inkább le, mert el fogsz szédülni. Még én is, pedig csak nézem.

Helyet foglaltam az ágyon, ami baromi kényelmes volt. Még csak most jutott el a tudatomig, hogy itt vagyok a szobájába. Körbe néztem és mindenütt All Might poszterek, figurák, rajzok. Jut eszembe.. Neki a képessége nagyon hasonlít All Mightéhoz. Akkor az én és Shoto esetem is ilyesmi volna?

-Na? –kérdezte a mellettem ülő.

Belenéztem zöld szemeibe, amik mintha aggodalmat tükröztek volna. Tényleg! Jól rá ijeszthettem. Éjszaka rá rontani az emberre csak úgy, ráadásul ideges is vagyok.

-Ó, igen. Nos.. Nem is tudom, hogyan fejezzem ki magam. –gondolkoztam el.

-Csak bökd ki. Megijesztesz. –fogta meg a kezem.

-Már akkor is éreztem, amikor lent beszélgettünk a többiekkel, de nem akartam ott mondani. Meg úgy gondoltam, hogy csak valami hülyeség lehet. De aztán most is éreztem és ez olyasmi, ami kell nekem.

-Tessék? Ezt most nem értem. –túrt zavartan a hajába.

-Shoto.

-M-mivel vele? –kérdezte értetlenül.

-Amikor még nem ide jártam mindig egész végig mióta az eszemet tudom, egy furcsa érzés kerít hatalmába. Legjobban úgy tudnám kifejezni, hogy üresség. Viszont most ahogy jöttünk ide és lent voltunk, mintha valami mellbe csapott volna. –kezdtem magyarázni.

-De mi köze van ehhez neki?

-Eddig nem gondoltam rá, hogy esetleg miatta lehet, de most ahogy lejöttem vízért, ő is lent volt és megint elkapott az a furcsa érzés. Utána, ahogy felment újra éreztem azt az ürességet. Mond, Izuku. Ez micsoda? Nem értek már semmit se. –hajtottam le a fejem.

-N..nem tudom Yumiko. Ez tényleg nagyon furcsa. Próbálj meg vele beszélni. –ölelt át.

-Na és mit mondanék neki? Nem is beszélgettem még vele kettesben. Eszembe jutott most a te képességed is. –szóltam halkan, mire elengedett. –Nagyon hasonlít All Mightéhoz. Lehet, hogy velünk is valami ilyesmi van?

-Őőő.. N-nem tudom. Fogalmam sincs.

-Ah, bocsi, hogy ilyen későn ilyenekkel zavarlak. Megyek is inkább. Holnap suli. –hajtottam le a fejem, majd felálltam.

-Neem, semmi baj! Nyugodtan jöhetsz hozzám bármikor, csak tényleg fogalmam sincs, mitől lehet ez.

Miután szorosan megöleltük egymást, visszaindultam a szobámba, mielőtt ágyba bújtam, lefürödtem, hajat mostam és előkészítettem holnapra a könyveimet, valamint az egyenruhám. Anyukámat elfelejtettem felhívni, de biztos meg fogja érteni. Elég zsúfolt napom volt. Amint kész lettem mindennel, befeküdtem az ágyamba és a fáradság miatt igen hamar el is nyomott az álom.

Másnap az ébresztőm csengése keltett. Hamar ki is pattantam az ágyból és elkezdtem a reggeli rutinomat. Felvettem az egyenruhámat, a hajamat pedig kiengedtem. Az alját szokás szerint egy kicsit behullámosítottam, mivel alapból szögegyenes. Miután ezzel kész voltam indultam is le, reggelizni. Ahogy leértem már majdnem mindenki ott volt. Köszöntünk és én helyet foglaltam Izuku mellett a szendvicsemmel. Beszélgetésbe bonyolódtunk, majd ismét úrrá lett rajtam az a furcsa érzés. Egyből felkaptam a fejem és megláttam Shotot, ahogy közeledik. Izuku rám nézett, gondolom egyből tudta, hogy mi is történik.