Eltitkolt testvér {Bakugou x OC}

16.rész

-Balra! –kiabált Hawks.

Már két órája itt vagyok és gyakorlunk. Eddig ugyan azt csináltuk, mint az első gyakorlaton és már szinte az összest ki tudtam kerülni. Most egy új technikát gyakorlunk. A lényege az, hogy a jegemből késszerű formát formálok és dobom abba az irányba amerre a hős mondja. Elég bénácska formák keletkeztek most, de még ez okés az elején. Majd gyakorlom még.

-Jó! Ügyes vagy! –mosolygott rám, majd a jóbbjára mutatott és folytattam, amit eddig is.

A következő egy órába már egész tűrhető „késeket" formáltam. Viszont a dobást is kell még gyakorolnom.

-Oké! Tartsunk egy kis szünetet. –mondta, majd leszállt a tetőre, ahova követtem. –Maradj itt, hozok teát.

Bólintottam, majd egy kicsit lihegve helyet foglaltam a tető szélén. Gyönyörű innen a kilátás még mindig. Szeretek a magasba lenni, mert onnan mindent belátni. Lélegzetelállító a hely. Innen még a U.A-t is látom. Épp az említett épületet néztem, amikor megérkezett mellém a szőke, majd egy csésze teát nyújtott át nekem, amit el is fogadtam. Az idő nagyon kellemes. Fúj a szél, de meleg van. A lemenő napnak köszönhetően kezd sárgás árnyalatba borulni az ég.

-Yumiko. –szólalt meg a mellettem ülő.

-Igen? –fordultam felé, de ő tovább vizsgálta az épületeket.

-Minden rendben?

-E-ezt, hogy érted? –néztem még mindig, majd ő is rám emelte tekintetét és keserűen elmosolyodott.

-Láttam mindent az interneten. Nem lehet könnyű. Persze, ha nem akarsz beszélni róla, megértem. Elvégre csak nem régóta ismerjük egymást. –erre csak sóhajtottam, majd elnéztem.

Kis csend telepedett közénk. Ő ismeri Enjit. Biztos tudja a storyt.

-Igazából.. –kezdtem végül bele, mire éreztem, hogy rám néz. –Már.. Tudok mindent. Azt hiszem. De nem mondom, hogy nagyon nehéz lenne ez az egész. Mivel van egy csodálatos osztályom, akik mellettem vannak. Meg a család, akinél felnevelkedtem. Igaz, nem valami jól búcsúztam el hétfőn, de legalább ők nem dobtak el.

-Ez nagyon kedves. Sajnos nem néztem volna ki ezt Enjiből. Ettől függetlenül jóban vagyunk. Jó hős, de elég bunkó a személyisége. –sóhajtott, majd kezeit hátra rakta és azon támaszkodott meg. –Mikor tudtad meg? –nézett rám fél szemmel.

-A.. A táborban.

-Óh. Amikor megtámadtak?

-Igen. Egy gonosztevőtől tudtam meg, hogy Shoto az ikertestvérem. Utána anyától tudtam meg az igazságot. –Dabit nem akartam elmondani. Erről biztos még ők sem tudnak.

-Áucs. Az elég szar lehetett.

Újra csend állt be közénk, majd mocorogni kezdett és éreztem, hogy közelebb ült. A vállunk összeért.

-Tudod.. Attól még, hogy huszonkét éves vagyok.. Legyünk barátok. –vigyorgott rám. Erre felnevettem. Olyan, mint egy felnőtt kisgyerek. Aranyos.

-Jó! –nevettem tovább, majd átölelt.

-Szuper! Akkor folytathatjuk? –kérdezte, mire bólintottam.

Leraktuk a csészéket és már a magasba is voltunk.

Amikor már lejárt a gyakorlat, összeszedtem a cuccaim és megindultam a koleszba. Fél úton járhattam, amikor megcsörrent a telefonom. Ismeretlen szám. Vállat vontam, majd felvettem.

-Haló?

-Sziaaaa napsugár! Itt Kiri-Kiri-Kirishima beszéél. –szólt bele az „ismeretlen".

-Kiri? Hogy-hogy felhívtál?