Eltitkolt testvér {Bakugou x OC}

14.rész

Az az idegbeteg fiú, aki kétszer majdnem megölt.. Most itt áll előttem. A szobámban és már nem egyszer elmosolyodott. Ráadásul én ebbe a fiúba.. Nos, azt nem mondanám, hogy bele szerettem, mert még nem igen ismerem, de az biztos, hogy nagyon megtetszett. De hogyan? Miközben bunkó volt velem. Kiabált, nekem támadott ok nélkül. Totál nem értem magam. Szerintem én dilis vagyok.. De tényleg! Vicc nélkül.

-K-köszi. –mondtam zavartan. Csoda, hogy meg tudok szólalni.

-Holnap ráérsz? –kérdezte.

-Persze. Vagyis uhm, nem. Holnap megyek gyakorlatra. –amit már úgy várok.

-Oh, értem. Akkor majd megbeszéljük. Viszont én megyek. Jóéjt. –mosolyodott el, majd kilépett a szobámból.

Mikor lett ilyen kedves, atya ég? És most.. Randira hívott? Vagy ez mi volt? Vehetem annak? Á, dehogy.. Vagy mégis?

Levetődtem az ágyra és mosolyogva a plafont kezdtem szuggerálni. Mégiscsak történik valami jó is velem. Kíváncsi vagyok Hawks is mit talál ki. Ő a második számú hős és nincs diákja? Furcsa.

-Minden oké? –hallottam meg tesóm hangját az ajtóból.

-A legnagyobb rendben van minden. -mondtam mosolyogva.

-Mit szedtél be? –dobott le mindent a kezéből és felém mászva a szemem kezdte vizsgálni.

-Hé! Ne piszkálj! Szállj le rólam. Nem szedtem be semmit. –nevettem.

-Akkor?

-Úgy néz ki, randim lesz nemsokára. Vagyis.. Nem biztos, hogy ez randi lenne, mert nem adta annak a jelét, de ahj, nem tudoom.

-Mi? Kivel? –ült le elém.

-Bakugou. –mondtam, mire szemei a kétszeresére tágultak, sőt még a szája is tátva maradt. –Most mi vaaan?

-B-bakugou? Randira hívott? Vagy most ez nem tudom, hogy akkor az-e. Még te is bizonytalan vagy, de a lényeg, hogy elhívott valahova? –bólintottam. –De hát kétszer majdnem megölt! Nem csak átvert? Kicsinálom!

-Todo! –szóltam rá. –Tisztában vagyok vele, hogy mi volt. Viszont az utóbbi időben kezdett máshogy viszonyulni hozzám. Kedves volt. A.. a maga módján. Inkább beszéljünk arról, hogy te, hogy viszonyulsz Izukuhoz!

-M-midoriyahoz? –jött zavarba. –Hogy viszonyulnék? B-barátok vagyunk.

-Jajj ne már! Totál egymásba habarodtatok! Lépj már! Tudod milyen kis szégyenlős. Kezdeményezz te!

Teljesen zavarba jött, de bólintott. Végre! Rossz volt látni, hogy csak kapkodják a fejüket a másik után, de semmi kezdeményezés, vagy bármi. Végül megbontottuk a chipseket, amit vett Shoto és beszélgettünk tovább, majd egy filmet kezdtünk nézni. A film végén rávettem, hogy csináljunk közös képeket. Sikerült is egy csomó jót készítenünk, amit posztoltam is Instagrammra. Kábé négy perc múlva már nyolcszáz like volt rajta. Nincs is ennyi ismerősöm. Izuku egyből írt is alá. „Aww. Szuper kép lett! Puszi nektek!" Erre mind a ketten elmosolyodtunk, majd lefürödtünk és összebújva ágyba is kerültünk.

Reggel együtt mentünk le reggelizni, felöltözve, majd miután köszöntünk mindenkinek el is kezdtük a szendvicsek elfogyasztását. Az egész osztály együtt indult meg a suliba.

-Mikor végzel gyakorlaton? –fordult hátra Bakugou, ahogy már a padjainkban ültünk.

-Nem tudom. Suli után egyből oda megyek. Talán hat óra fele. –válaszoltam neki. –Mondjuk, utána be szeretnék ugrani a plázába. Nincs kedved velem jönni?