Eltitkolt testvér {Bakugou x OC}

26.rész

Másnap reggel boldogan keltem, a tudat, hogy a tesóim újra együtt, és hogy ma gyakorlatom lesz Hawksal. Felkelés után elintéztem egy telefont anyával, vagyis a nevelő anyámmal, hogy minden rendben, elújságoltam neki a Touyas dolgot, valamit, a kis románcomat is. Asamival is váltottam egy pár szót. Ha jól értettem, ma találkozik Kirishimaval. Telefonhívások közben el is készültem, most a hősruhámba megyek, ugyanis járőrözni fogunk. Amint meg is érkeztem megkezdtük az utunkat.

-Azért nem vagy semmi. Megszelídíteni egy oroszlánt, valamint egy gonoszt visszacsábítani.. Le vagyok nyűgözve. –mosolygott rám menet közben tollas barátom.

-Ugye! Egy csoda vagyok. –fényeztem magam, amire felnevetett.

-Lassan vége a sulinak. Mi a terv nyárra?

-Fogalmam sincs. Az biztos, hogy sokat edzek majd, és valószínűleg rengeteget leszek a Todoroki házban. –gondolkoztam el.

-A Fater nem zavar?

-Leszarom. Nem miatta megyek. –rántottam vállat.

-Ez a beszéd. –karolta át vállam.

Szünet. Észre sem vettem milyen gyorsan el is repült az idő. Még csak most jöttem át ebbe a suliba, és már itt tartunk, hogy vége az első évnek. Ezt a rengeteg élményt, ami itt történt, mióta itt vagyok, sose feledem. Álmomban sem gondoltam, hogy ez lesz, mikor átkerültem ide. De milyen jól tettem.

A gyakorlatnak sajnos túl hamar vége is lett. Egy kis lopáson kívül semmi más nem történt, ami jó. Így igazából csak át dumáltuk a délelőttöt a hőssel, és már az ágyamon fekszek, telefont nyomkodva. Egy kopogás zavartam meg az elmém, majd a kinyíló ajtóra vezettem a tekintetem.

-Öltözz! –jött beljebb, majd helyet foglalt kedves barátom az ágyamon.

-Miért? –néztem rá értetlenül.

-Elviszlek hozzánk.

-Mi? Mármint bemutatni? –álltam fel hirtelen, amit végig követett szemmel.

-Ja.

-Úristen Katsuki, igazán szólhattál volna hamarabb. –mérgembe megütöttem és a szekrényemhez álltam.

Oké, még sosem volt ilyenben részem. Ki kell öltözni? Vagy egy laza cucc jobb lenne, hogy nehogy azt higgyék, valami úri kisasszony vagyok? Milyenek lehetnek a szülei? Végül a kezem egy babakék ruhán állapodott meg. Semmi extra, térd fölé ér, és spagetti pántos. Nem túl elegáns, de nem is túl laza. Már el is kezdtem magamról lehúzni rövid nadrágom, amikor hangot hallottam magam mögött, és fejem egyből lángra kapott.

-Szóval tanga mi?

-Katsuki! Tünés! –takartam el alsó felemet a levetett nadrágommal.

-Eszem ágában sincs. –mosolyodott el.

-Már pedig ki fogsz menni, addig én le nem vetkőzők. –mondtam idegesen, mire fújt egy nagyot és kisétált.

Egy fokkal nyugodtabban folytattam a vetkőzést, majd magamra is kaptam a ruhámat. Még szerencse, hogy tegnap mostam meg a hajam, így most úgy csillog, mint a frissen esett hó. Sokat nem akartam vele bíbelődni, így marad kiengedve.

-Kész vagy már? –nyitott be idegesen.

-Várjál, máris.

-Fú, minek kell így kiöltözni? Nem bálba megyünk.

-Nem érdekel! –szóltam rá, majd végre a kezem ügyébe akadt a fehér balerina cipőm. –Kész! –jelentettem ki, mire jó alaposan végig mért.