Eltitkolt testvér {Bakugou x OC}

18.rész

Miután közölte velem, hogy ő az „ikertesóm", megfogta magát, megpuszilt és távozott az ablakon át, a képeségével, azaz Shoto képességével. A földön ülve tört rám a sírás. Na és most mit kéne tennem? Biztos, hogy ő nem Shoto. De akkor ki? És miért néz ki ugyan úgy? Alakváltó képesség? De akkor hol van az igazi Shoto? Elrabolták? Én már semmit sem tudok. El is dőltem a padlón és úgy eresztettem útnak a könnyeim. A karom fájt. A fejem is, és úgy nagyjából mindenem. Azt sem tudom, mikor jön vissza. Na és, ha a többiek kérdezik, hogy hol van, mit mondok? Mikor múlik el ez a rosszul lét? Miért nem kapok a kérdéseimre válaszokat?

Újra elkapott a hányinger, így sietősen megindultam az ajtó felé. Hátha egy zuhany is jót fog tenni. Persze, ha eljutok odáig. Az ajtón szó szerint kiestem. Alig bírok a lábamon állni.

-Mi a szart csinálsz? –szólt egy hang a sötétben.

Nem válaszoltam, csak kúszni kezdtem a földön. Jelenleg még lábra állni sincs erőm, így most valahogy úgy nézhetek ki, mint valami vergődő kukac. A kezem a szám előtt van, nehogy ide rókázzak.

-Hé, hozzád beszélek! –jött közelebbről a hang.

Én pedig csak másztam tovább. Most ő hiányzik a legkevésbé az életembe. Amúgy is mit csinál kint este tíz órakkor? Nagy nehezen négykézlábra álltam, majd a fal segítségével megtámaszkodtam és lábra álltam. Remegve meg is indultam a fal mentén. Már majdnem elértem a lépcsőhöz, amikor a jobb lábam megremegett, így sikerült elvesztenem az álló képességem. Pont a lépcsőnél.. (Természetesen ilyenkor nem jó az a hülye lift. Amikor ide jöttem már akkor sem volt jó. Állítólag azért, mert Kaminari „száguldozni" akart lefele menet, ezért a képességét használva fel akarta gyorsítani a liftet, de az bekrepált és bent ragadt. Tanárok segítettek neki kijutni, de még most sem jó..) Már nem érdekelt.. Essek le. Már úgy is mindegy. De nem így lett.. Egy erős kéz megfogott mielőtt egy oltári nagyon taknyoltam volna a lépcsőkön.

-Hülye vagy? Mi a szar van, mond már!–kiabált rám a szőke.

-F-fürdőbe. Vigyél, kérlek. Most! –mondtam erőtlenül.

-Mi? Minek én vi.. Ne! Nehogy lehányj! –szólt rám, majd karba vett és sietősen elindult velem a kért helységbe.

Ahogy leértünk, egyből kijött belőlem minden. Ez nagyon ciki és rossz érzés. Utálok hányni.

-Fúj, atya ég! –csípte össze az orrát a fiú.

-T-tudnál segíteni? –kérdeztem tőle, mikor végeztem a dolgommal és lehúztam a vécét.

-Nem hánytatlak meg!

-Nem abba.. A szobámba.. A szekrény aljába. Pizsama. Hozol, kérlek? –dadogtam.

-Persze, hogy nem! Mit ugráljak neked? Arra ott van a felemás meg Deku.

-B-bakugou. Nem. Nem tudok mozdulni. Segíts ennyiben l-légy szíves.

-Tsh.. –megfordult, majd sietősen kilépett a fürdőből.

Most mit kezdjek magammal? Az is csoda lesz, ha le tudok fürdeni. Aztán.. Menjek vissza Todo szobájába? Vagy mit csináljak? Szóljak valakinek? Nem.. Nem szabad. De, ha Bakugou rá kérdez, hogy mi van velem? Influenza? Valami vírus? Nincs ötletem. Vagy menjek a szobámba? Ha fel tudok egyáltalán menni. Lehet abba is a segítségét kéne kérnem. Nem tudom. Nem tudok semmit!

Elterültem a hideg kövön és bőgni kezdtem. Mégis mi mást csinálhatnék ilyenkor? Mást nem tudok.

-Itt a szaros pizsa.. Mi a fasz bajod van baszki? –jött oda a szőke. –Hé, neked vérzik a vállad!