Valóra vált álom (Sz.D.)

1.fejezet

A cipő hangos kopogása az amit hallani lehet az edzőközpont kihalt folyosóján. A fiúknak az edzése nem rég ért végett, így a csapat vagy az öltözőben van, vagy már az étkezőben fogyasztják a megérdemelt ebédjüket.
A nő célirányosan ment végig a folyosón, egészen addig az irodáig, ahová tartott. Hangosan kopogott kettőt, de választ nem várva nyomta le a kilincset, és emelt fővel lépett be a férfi barlangjába.
-Baj van Olivia?-emelte rá a kék tekintetét a férfi a szemüvege mögül, mire a nő csak lecsapta a kezében tartott mappát az asztalára.
-70 millió euró?-szinte sziszegve ejtette ki az ajkain keresztül a szavakat.
-Nos igen. Ő ennyit ér.-mégcsak meg sem nézte a mappát, már tudta kiről beszélek.
-Nem ér ennyit.
-De igen. Ér ennyit.-a fiatal nő csak egyre idegesebb lett, márcsak azért is mert az idősebb férfi egy pillanatra sem ingott meg a döntésében.
-Ő nem egy ismert világsztár hogy a klub ennyit fizessen érte. Kevesebbért is szerezhetünk nála jobb játékosokat.
-Kevesebbért igen, de jobbakat nem. Lehet hogy te még nem ismered, de ez a fiú egyszer még a legjobb lesz. Sose kételjedj a döntésemben Olivia.
-Hát pedig úgy tűnik most elment az eszed. Mi van benne amiért neked ennyire kell?
-Régóta figyelem. Hihetetlenül jó focista. A csapatában is kiemelkedő teljesítményt nyújt, amire nekünk is nagy szükségünk van. Kellenek ilyen játékosok a csapatba mint amilyen ő.
-a nő csak fújtatva leült a férfival szemben lévő székre, és szorosan keresztbe tette a lábait, még mielőtt elkezdene vele dobogni. Ha ideges volt, az szinte már szokásává vált.
-Ő lenne a harmadik akiért a csapat képes ennyit fizetni. Vannak nagyobb nevek is, akikért nem kellett ennyit kifizetnünk.
-Tudom. De engem nem az árcédula érdekel. Nekem a teljesítmény a lényeg. És nekem ő kell.
-Remélem tudod hogy ebben az idényben ő lesz az utolsó, akit beszervezel a csapatba. Nincs több új játékos. Vagy ő, vagy más. Most még választhatsz. Tényleg ér neked ennyit ez a focista?-kicsit közelebb hajolt az asztalhoz és a férfi kék szemeibe nézett. Várta a választ, és reméli ,hogy az lesz amit ő is akar.
-Csak nem ultimátumot adsz nekem? -dőlt hátra a székében a férfi, és keresztbe lett kezekkel figyelte ahogy a nő egy apró mosolyra húzva a száját áll fel a székből.
-Nem. Csak a tényeket közlöm. Remélem jól döntesz.-ezzel a mondattal hagyta el a férfi irodáját és indult vissza a saját irodája felé. Tényleg reméli, hogy a férfi a lehető legjobb döntést hozza meg, ami a csapatnak a legjobbat jelenti majd.

-Hallo, Dominik Szoboszlai.-vette fel a férfi a telefont, amint az csörögni kezdett.
Tudta ki hívta, hiszen a száma már el volt mentve a telefonjába.
-Jó napot Dominik. Jürgen Klopp vagyok. Remélem nem zavartam meg semmiben.
-Nem uram. Dehogy is.
-Remek. Gondolom már sejted hogy miért telefonálok. -persze hogy sejtette. Amint a menedzserre elmondta neki, hogy ajánlatott kapott attól a csapattól, ahová gyerek kora óta menni akart, azóta várta a férfi hívását.
-Igen uram.
-Remek. Hogy érzed magad?
-Jól. Szerencsére a legjobb formában érzem magam, de mindig van hova fejlődni.
-Ennek nagyon örülök. Remélem holnap lesz szerencsénk találkozni, de ha mégsem ,akkor minden jót kívánok a holnapi naphoz. Remélem mind kettőnknek és a csapatnak is lesz oka az ünneplésre.
-Én is azt szeretném uram.
-Rendben. Nem is tartalak fent tovább, készülj a holnapi napra. Nagy nap lesz mind két fél számára. Viszlát Dominik.
-Viszlát uram.-csak ámulva nézte a telefonját. Még fel sem fogta, hogy az előbb azzal az emberrel beszélt akit a foci világában a legjobb edzőnek tart. És most ez az ember azt akarja, hogy nála játszon. Az ő csapatába legyen.
Dominiknak ez volt minden vágya, és tudja hogy a legjobb formáját kell holnap hoznia, hogy minden a legjobban sikerüljön. Jelen pillanatban az sem érdekelte ,hogy mennyit fizetnek neki. Ha kell még ingyen is elválalná hogy a csapat játékosa legyen. Számára a pénz nem olyan fontos mint a foci. Neki ez az élete. A mindene. Az egész életét erre tette fel. És most úgy látszik az a rengeteg erőfeszítés, szenvedés, amit az évek alatt átélt kifizetődni látszik.
Amilyen gyorsan csak tudott, ment is vissza abba a szobába ahol az apja és a menedzserre volt.
A két férfi csak ránézett a fiatal focistára, aki vigyorgva lóbálta a telefonját a kezében.
-Klopp hívott az előbb.
-Az a Klopp?-kérdezett rá az apja, mintha ő sem hinné el. Pedig ő mindig is tudta, hogy a fia mire képes.
-Nem, apa. Valami ismeretlen faszi aki a Liverpool edződje.
-Jól van Dominik, nem kell így kioktatni. És mit akart?-A férfi csak leült az apja és a menedzserre mellé, és már mesélte is el hogy mit beszélt a német edzővel.
-Úgy látszik ő már tudja hogy mi lesz a holnap napnak a vége.-mosolygott Mátyás, mire a másik két férfi is csak boldogan mosolyogtak össze.

Olivia sebesen pakolt össze mindent amire szüksége lesz a megbeszélésen. Nem most először szerződtet le focistát a csapathoz, de most érzi újra azt az idegességet, amit a legelső alkalommal érzett.
A fiatal férfi már itt van, és az orvosi csapattal van jelenleg. Ellenőrzik hogy minden rendben van-e vele, és nincs-e valamilyen sérülése, ami beárnyékolja a teljesítményét. Addig amíg a férfi az orvosi stábbal van, ő és a csapat egyik fejesével valamit a Pr-csapat fejesével, elkezdik a megbeszélést a férfi menedzserével.
-Elnézést kérek. Remélem nem vártak rám sokat.-gyorsan becsukta maga mögött az ajtót, és már indult is el, hogy elfoglalja a helyét.
-Üdvözlöm Olivia Morris.-nyújtotta a kezét az egyik férfinak, aki az asztal másik oldalán volt.
-Üdvözlöm Mátyás Eszterházy. Dominik menedzsere. Már volt szerencsénk beszélni.-a nő csak egy apró mosollyal bólintott, hiszen nagyon jól tudta, hogy már nem egy és nem két alkalommal beszélt a férfival.
-Üdvözlöm Zsolt Szoboszlai.- Olivia kezet fogott a másik férfival, mint kiderült számára, ő a focista apja. Gyorsan bemutatkozott neki is, és már helyet is foglaltak, hogy neki tudjanak állni a tárgyalásnak. A leipzig csapata nem maradt végig jelen a megbeszélésen, hiszen velük már előre megegyeztek mindenben, az csak amolyan formalítás volt. Ha sikerül mindenben megegyezni a szemben ülő férfival, akkor akár már ma is alá írhatják a szerződést.
-Nos akkor, kezdjünk bele.-egy mosolyra húzta az ajkait, és már nyitotta is ki az asztalra letett mappát.

Órákig tárgyaltak mint ahogyan az ilyenkor lenni szokott. A férfi jelenlegi csapata elég hamar kilépet a beszélgetésből, így márcsak a jelenlévők maradtak ,hogy mindent megbeszéljenek.
Olivia kapott egy értesítést az orvosi stábtól, hogy a férfi viszgálatának vége , és minden rendben van vele.
-Nos uraim? 5 éves szerződés. Az összegbe szerintem megegyeztünk már. Lezárharjuk, vagy szeretnének még valamit kérdezni?-a két férfi csak össze nézett egy pillanatra, mire a mellette ülő férfi hirtelen megszólalt.
-Ő lenne a Liverpool 3. legdrágább leigazolása. Ez már azért elég jól hangzik nem igaz?-rá nézett a nő a csapat fejesére, mert nem értette most miért szól bele hirtelen. Egész idáig csak csendben hallgatott, és nem szólt semmit.
-Az nem kifejezés. Már az is hogy ide igazolhat. Számunkra már ez is hatalmas lépés. -ránézett az édesapja a menedzserre és egy kis mosolyra húzta az ajkait.
-Akkor mi lenne ,ha az a hogy nem lenne ott? Nos, elfogadják a feltételeinket?
-Igen. Mindenben egyet értünk.-szólalt meg a focista menedzsere, mire a mellette ülök nagy mosollyal az arcukon felálltak, és gratuláltak a két férfinak.
-Akkor uraim, várjuk önöket holnap a megbeszélték szerint. És én is gratulálok, nagyszerű döntés volt.-nyújtotta a nő a kezét a két férfinak, és gyorsan össze szedte a papírokat és már indult is vissza az irodájába. Az ő munkája ennyivel mára befejezödőtt. Márcsak a PR csapatnak kell mindent megbeszélnie velük a holnapi nappal kapcsolatban.

Olivia még mindig úgy gondolja ,hogy a férfi túl sokba került, de bízik abban hogy a tapasztalt edző jól döntött vele kapcsolatban.