Valóra vált álom (Sz.D.)

49.fejezet

-Remélem kicsípted magad, és az alatt a kabát alatt, valami csini kis ruha van.-nevetve ölelte magához Olivia Mirát, ahogy oda ért az étterem elé.
-És ha valami egyszerű ruha van rajtam?
-Akkor hazaküldünk és megyünk veled mi is. Hátha nem jönnél vissza.Boldog szülinapot Liv.-ahogy Mirát elengedte, már Ava a karjaiba is fogta.
-Inkább maradok abban amiben vagyok. Félő hogy semmilyen ruhám nem felelne meg Mirának.
-Boldog szülinapot Olivia.-amint Lia is megölelte már indultak is be az étterembe. A lányok kitettek magukért a lehető legjobb étterembe foglaltak asztalt estére.
-Nos akkor koccintsunk Oliviára. Boldog szülinapot még egyszer.-emelte a poharát a magasba Ava, így a lányok is követték.
-Köszönöm csajok. És ezt az estét is.
-Én bulizni szerettem volna menni ,de a lányok lebeszéltek róla.
-Már nem tinik vagyunk Mira hogy egy discoba töltsük a szülinapokat.
-Hát nyugdíjasok sem. De amúgy itt is jó, finom a pezsgő.-ivott bele az italába Mira, mire Linda csak megforgatta a szemeit.
-Dominik mikor jön haza? -terelte el a beszélgetést gyorsan Ava.
-Holnap reggel.
-És mit szólsz az ajándékhoz?-Olivia csak elnevette magát, mert tudja már hogy Mira volt az aki súgott a férfinak.
- Először meglepett, nem értettem mit akar egy kulcstartóval, de utánna adta oda a kulcsot is.
-De aranyos. Tök cuki volt tőle. Te mikor adsz neki kulcsot?-a lányok szinte le sem vették a szemüket Oliviáról, arra várva hogy végre megszólaljon.
-Még azt sem tudja hogy csináltam neki helyet a gardróban.- mind a hárman nagy szemekkel néztek Oliviára, mintha valami hatalmas titkot árult volna el.
-Te, te most komolyan.. kiürítetted a gardróbod egy részét, csak ezért hogy Dominik be tudjon oda pakolni?-Olivia csak lehajtott fejjel bólinott, hiszen ez számára is nagy lépés volt. Eddig csak egy barátjával költözött össze és sajnos az sem tartott sokáig utánna. Ahogy a mondás tartja, lakva ismered meg az embert. Ez rájuk is igaz volt.
-Hűha. Ez tényleg nagy lépés. -Ava szólalt meg először, de a mosoly ott virított az arcán.
-Hidd el Liv, nagyszerűen döntöttél.

Fáradtan, álmosan, de mégis boldogan indult el a lakás felé. Tegnap a meccsük nagyszerűen sikerült, hiszen újabb gólt szerzett a csapatnak. Viszont az hogy nem tudott ott lenni Olivia szülinapján kicsit rosszul esett neki, hiába ünnepelték meg előre. Nemrég szállt le a gépük, és az első útja a nőhöz vezetett.
Tudja hogy még korán van, de csak abban bízik hogy Olivia már ébren van, és nem ő kelti fel.
Percekig állt az ajtóban, de senki sem nyitotta ki.
Már épp indulni akart, amikor kinyílt a lakás ajtaja és egy kócos álmos szépség tünt fel előtte.
-Szia baba.-Mosolygott a nőre, aki gyorsan pislogott egy párat mielőtt a nyakába ugrott volna.
-Dominik..
-Szia Liv. Felkeltettek?- az idő már nyolc órát mutatott, de hétvége lévén, mindenki ember szeret lustalkodni amíg tud.
-Ahm. Igen, de menjünk be. Gyere.-csak megfogta a bőröndjét és kézen fogva beléptek a lakásba.
-Csak nem hosszú volt az éjszaka?-karolta át Olivia derekát,  miközben ő kávét készített.
-Hát egy kicsit hosszúra sikerült. Láttam az eredményt. Gratulálok. Nagyon szép gól volt.
-Köszönöm.-nyomott egy puszit a nyakára és már engedte is el, ahogy megkapta a kávéját. Mind a ketten az asztalán foglaltak helyet, de Dominikot valami nem hagyta nyugodni.
-Miért nem nálam voltál? -látta hogy a nő meglepődött amiért ezt megkérdezte, de ő csak tovább itta a kávéját.
-Miért mentem volna oda? Haza is tudtam jönni.
-Mondjuk közelebb lett volna az étteremhez. Ott is lehettél volna.-Hiába adott kulcsot Oliviának, a nő eddig sosem használta. Lehet hogy csak pár napja van nála, de tegnap elmehetett volna oda is.
-Ahogyan haza is tudtam jönni.
-De akkor nem keltettelek volna fel.-Olivia letette a poharát az asztalra, és beletúrt az amúgy is kócos hajába.
-Miért olyan fontos hogy hazajöttem az este és nem hozzád mentem? Nem voltál a városban sem, akkor miért mentem volna oda?
-Azért adtam kulcsot hogy bármikor oda mehess. Még akkor is amikor én nem vagyok itthon.
-Tudod mit, nekem ehhez most nincs kedvem. Fáradt vagyok, és látom rajta hogy te is. Zuhanyozz le, addig csinálok valami reggelit.-Olivia csak felállt és elindult a konyhába. Dominik sóhajtva indult el a szoba felé, és a táskáját csak letette a komód mellé. Van pár ruhája már Oliviánál, ezért volt mit felvenni fürdés után.
A táskájából kivette a neszeszerét, hiszen minden fontos cucca benne volt amire szüksége volt a zuhanyzás után.
Nem így tervezte a reggelt, és ezt muszáj megbeszélnie Oliviával. Lehet hogy csak túl reagálta azt hogy inkább itthon aludt és nem nála.

A reggeli témát egész nap nem hozták fel. Mindketten elég keményen kerülték azt a beszélgetést, és ez meg is látszott ,hiszen a nap nagy részét a kanapén töltötték és filmet néztek.
-Itt alszunk ma? Mert akkor haza kell mennem pár ruháért.-Olivia hirtelen rákapta a tekintetét a férfira, ki már fel is állt a kanapéról amint vége volt a filmnek.
-Szeretnél otthon aludni?
-Nekem itt is jó Liv. Csak akkor kell hoznom egy pár ruhát holnapra.-Olivia csak bólintott, hiszen tudja hogy a focistának csak pár ruhája volt eddig nála. Mindig ez van, amikor nála alszanak. A férfi hazamegy pár cuccért, vagy már egy kisebb táskával a kezébe jön.
-Ha nem gond akkor maradjunk itt. Össze dobok addig valami vacsit. Mit szeretnél enni?
-Valami husi jól esne.
-Oké, akkor kitalálok valamit addig.-már Olivia is felállt, és épp sikerült elkapni a focista kezét aki már indult volna el, hogy hazamenjen.
-Mi az baba?-lépett vissza hozzá, mire Olivia csak átkarolta a derekát és oda bújt a férfihoz.
-Haragszol rám?
-Micsoda? Dehogy is Liv. Csak szerettem volna hogy tudd ,hogy oda is bármikor mehetsz. Amikor csak akarsz.-már a férfi is átölelte a nagy kezeivel, mire Olivia egy kis puszit nyomott az ajkaira.
-Gyere velem.-a kezénél fogva kezdte el húzni a hálóba, azon belül a gardróba.
-Mutatni szeretnék valamit.-Dominik csak bólintott hiszen nem értette hogy mit szeretne. Járt már a nő gardróbjában, nem is egy alkalommal.
-Vettél egy új ruhát?
-Micsoda? Nem. Csináltam neked helyet.-félve ejtette ki a szavakat, és lassan húzta el a szekrény ajtaját, hogy megmutassa a férfinak, hogy hova is pakolhat majd le.
Dominik először meglepődött arcot vágott, de az hamar átment egy nagy mosolyba, amint felfogta hogy mit is lát.
-Szóval azt szeretnéd, hogy pakoljak át pár cuccot?-lépett közelebb a nőhöz aki még mindig a szekrény mellett állt.
-Csak ha akarsz. Így nem kell mindig hazamenned a cuccaidért. De nem muszáj, csak gondoltam hogy így azért könnyebb lenne.-Nézett fel a focistára aki már előtte állt, és a kezeivel már Olivia derekát ölelte át.
-Köszönöm baba.-Olyan szenvedélyes csókban köszönte meg ami megremegtette a nő lábait. Mintha Dominik megérezte volna, mert pillanatok múlva már a kezei Olivia feneke alatt volt, míg ő csak  megkapaszkodott a férfi izmos vállaiba.
-Ugorj.-több sem kellett, pillanatok múlva már a falnak dőlve találta magát, míg Dominik szorosan előtte állva tartotta az izmos karjaiban.
Csókjukat nem megszakítva indult el a férfi a szobába, miközben Olivia szorosan kapaszkodott a férfi vállába és a derekába.
-Mikor is csináltál nekem helyet?-kérdezett rá Dominik, de Olivia csak lehúzta magához egy újabb csókra a férfit, miközben a pólóját kezdte el felfelé tolni a hátán.
-Az az én titkom.-vált el tőle, de csak annyi ideig, amíg a férfi gyorsan megszabadult a testét takaró anyagtól.