Valóra vált álom (Sz.D.)

55.fejezet

Olivia talán még sosem izgulj ennyire mint most. Szeretné ha minden a legnagyobb rendben menne, de egy kis félsz azért mindig lesz benne.
-Bébi, ne izgulj már. Komolyan már attól elfáradok, hogy csak nézlek téged.
-Hát pont ez az. Csak ott ülsz és csak bámulsz. Talán megemelhetnéd azt a formás hátsódat és segíthetnél egy kicsit. -Fordult a férfi felé, aki továbbra is ott ült a pultnál és onnan figyelte Oliviát, aki sürgött-forgott a konyhában.
-Szóval, formás hátsom van? Ezek szerint tetszik, ugye?-mosolyogva állt fel a székről és indult el Olivia felé, aki csak csípőre tette a kezeit és úgy figyelte a férfit.
-Ne csinálj úgy mintha ezt most hallottad volna először. -nézett fel a focistára, akinek az arcán akkora mosoly volt hogy szinte az egész arcát beterítette. Dominik a derekánál fogva húzta kicsit közelebb magához Oliviát, aki a férfi nyakába tette a kezeit.
-Tényleg nem most mondod először, de még mindig nagyon tetszik. A te hátsód is nagyon szexi.-csúsztatta le a kezeit a nő fenekére, mire Olivia megugrott egy kicsit, amint megérezte hogy még bele is markolt..
-Nagyon szemtelen vagy. De ha így folytatod, a vendégek éhen fognak halni. Velünk együtt.
-Van még időnk. Vagy rendelünk valamit.-Olivia tiltakozni akart, de amint megérezte a férfi ajkait a nyakán és hogy Dominik már mind a két kezével a fenekénél fogva húzta még közelebb magához ,szinte egy hang sem jött ki a torkán.

-Biztos jó ötelt volt? Mentünk volna inkább étterembe.-morgott az orra alatt Olivia, mire Dominik csak egy kicsit felkuncogott.
-Baba, minden istenien nézz ki. Hidd el, ízleni fog mindenkinek.-Ezt komolyan is gondolta. Olivia igazán kitett magáért, hiszen mindenféle ételt készített, hogy senki se maradjon éhes.
-Tessék, itt van a rántott húsi,a klumplipüré, és a rízs. Valamit a rántott hal is.- a szülők majdnem tátott szájjal nézték azt a felhozatalt, amit a fiatalok készítettek.
-Ti aztán kitettetek magatokért. Igazán nem kellett volna ennyi mindent csinálnotok.-Nézett rájuk Olivia édesanyja, mire a maradék három szülő csak bólogatott.
-Pedig még a salátát be sem hozta.-nevetett fel Dominik, mire Olivia csak megforgatta a szemeit és vissza kiment a konyhába.
-Már értem fiam hogy miért is híztál meg az utóbbi hónapokban. Ilyen konyhatündér mellett, már értem miért nem tudsz parancsolni a hasadnak.-kezdett is bele az apja, hiszen már megszokta hogy mindig van valamilyen megjegyzése.
-Szeretnél te ilyen pocakos lenni mint én. És kikérem magamnak! Egy kg sem híztam. Olivia megtudja mondani.-nézett a barátnőjére aki kíváncsian nézett körbe az asztalnál hiszen nem tudja miről van szó.
-Mit kell megmondanom?
-Azt hogy nem híztam. Folyamatosan mérnek, tudnék róla.
-Aha, vagy úgy. Hát eddig nem, de ha azt mind megeszed ami a tányérodon van, nem biztos hogy nem szalad rád belőle valamennyi.-Dominik elképedve nézte hogy még a barátnője is ellene van.
-Ez nem volt szép.-olyan ártatlan mosollyal nézett rá Olivia, hogy nem bírt egy percig sem komoly maradni, így Dominik is elnevette magát.
-Olivia te egész nap főztél?-tette fel a kérdést Dominik édesanyja, mire a mellette ülő nő csak megrázta a fejét.
-Ne tévesszen meg a látszat. Elég hamar végeztem.
-Na, azért én is segítettem.-szólt közbe Dominik, mire a húga csak felmutatta a villáját, amin egy nagyobb darab paradicsom volt.
- Ezek szerint ezt te vágtad fel.-Mindenki hatalmas nevetésben tört ki, ami szinte az egész ebédnél kitartott. Ez volt az első olyan alkalom hogy a szülők találkoztak egymással. Titkon Dominik is egy kicsit félt hogy hogyan fognak majd kijönni együtt, de ezt sose vallaná be Oliviának.
-Csodálatos lányotok van. Ha a húga is olyan mint Olivia, akkor nagyszerű munkát végeztetek.
-Köszönjük. Ti sem panaszkodhatok a gyerekeitekre. Hiszen Dominik olyat ért el amit eddig szinte senki Magyarországon. És Szofi is elképesztően okos kislány.-Dominik csak a falnak dőlve hallgatta ahogyan a szülők a nappaliban beszélgetnek.
Nem akarta őket megzavarni, de azért a kíváncsiság is hajtotta abban ,hogy hallgatózon.
-Te mit csinálsz itt?-suttogott Olivia a fülébe, ami miatt a férfi egy picit megugrott.
-Semmit. Én csak.. csak..
-Hallgatozól. Értem én. De ugye tudod hogy ez nem szép dolog?-állt mellé , mire Dominik csak kérdőn nézett rá.
-És te most mit csinálsz?-Elég nehezen bírta visszatartani a nevetését, hiszen Olivia ugyan azt tette amit ő nemrég.
-Hát nem azt amit te.-nézett fel a férfira szinte gyilkos szemekkel, és gyorsan elindult be a nappaliba a szülőkhöz, otthagyva Dominikot aki már nem bírta a nevetést vissza tartani.

-Biztos nem maradtok?
-Nem kicsim. Csak egy ebédre jöttünk. Nekünk is rengeteg munkánk van, és Dominik szülei is nemrég mentek el. Hagyunk titeket egyedül kicsit.- Az édesanyja szorosan ölelte magához Oliviát, és gyorsan elbúcsúztak egymást.
-Dominik. Vigyázzatok magatokra. És sok sikert a meccshez.
-Köszönöm. Azon leszünk hogy minden jól alakuljon. Ti pedig vigyázzatok hazafelé.-Olivia csak mosolyogva nézte az apját és a barátját ahogy elbúcsúztak egymástól.
-Kicsikém. Nagyon szeretünk és nagyon vigyázzatok magatokra. -ölelte át az apja is, mire Olivia szorosan oda bújt hozzá. Nagyon hiányoznak neki a szülei, hiszen a munkája miatt nem sűrűn tudnak találkozni.
-Ti is apa. Nagyon szeretlek titeket.-amint a szülők elbúcsúztak és elmentek, a fiatalok újra egyedül maradtak. Az utóbbi napokban elég sokan voltak, hiszen Dominik családja is ott töltött egy pár napot.
-Remélem tudod hogy ma nem mész el este sehova.-karolta át hátulról Dominik, mire Olivia csak elnevette magát.
-És ha igen?
-Nem engedlek el. Ha kell bezárták a szobába.-csókolt bele a férfi a nyakába, ami miatt Olivián végig futott a már jól ismert forróság.
-Félnem kellene?-fordult meg a férfi karjai között, és Dominik abban a pillanatban le is csapott az ajkaira.
-Soha. Sose bántanállak.
-Tudom. -simított végig Olivia a férfi arcán, ám Dominik megfogta a kezét és a kanapéhoz vezette.
-Mi az?-értetlen tekintettel nézett a férfira, aki mellé ülve a kezei közé fogta újra Oliviájét.
- Most hogy anyáék itt voltak, és te ebben a pár napban hazamentél és én sem mehettem át hozzád, rájöttem hogy nem akarom ezt többet. Nem akarok több olyan éjszakát, amit nem töltünk együtt.
-Dominik elmondod végre mire akarsz kilyukadni? -Mosolygott a férfira, de már volt egy nagyon erős sejtése.
-Költözzünk össze.
-Szinte már most is együtt élünk. Hol itt, hol nálam.-mutatott körbe a lakáson Olivia, mire Dominik csak kicsit megrázta a fejét.
-Tudom. De mi lenne ha ez hivatalos lenne?
-Költözzünk össze hivatalosan is? -Dominik csak mosolygott, ami miatt Olivia csak elnevette magát.
-Mintha eddig nem tudta volna mindenki hogy szinte együtt élünk. De rendben, legyen akkor hivatalos. Akkor innentől kezdve nálam lakunk.
-Na nem. Itt lakunk. Nálam. Vagyis nálunk.-Ellenkezett azonnal Dominik, de látva Olivia arckifejezését, gyorsan magyarázkodni kezdett.
-Mármint, közelebb van a lakásom a központhoz és itt két kocsinak is van hely a parkolóban.
-Szóval véletlenül sem azért akarsz itt lakni, mert nagyobb a lakásod és fedett parkoló van hozzá ugye?-Dominik azonnal tiltakozni kezdett hiszen tudta hogy Olivia már átlátott rajta.
-Dominik befejezted?-szólt közbe,hiszen Dominik már percek óta minden hülyeséget össze hordott.
-Igen?
-Legyen, benne vagyok. De, lakásom megmarad.-gyorsan rátette a kezét a férfi szájára hogy ne tudjon megszólalni, arra azonban nem számított hogy Dominik elkapja a karját és és közben belecsókolt a tenyerébe.
-Ne már. Ne nyálazz össze.-nevetett fel, de a keze még mindig a focista szájjal volt. Dominik hirtelen oda húzta magához így már az ajkai csókolta a tenyere helyet.