Valóra vált álom (Sz.D.)

6.fejezet

Olivia kopogást hallott az ajtaja felől, ám  mire felnézett a gépből, már nyílt is az irodája ajtaja.
-Szia, nem zavarlak?-Dominik kicsit beljebb lépet, mintha tartana attól hogy rossz pillanatban jött.
-Nem, gyere csak. Baj van?-Azóta nem találkoztak, hogy Dominik este hazavitte. Annak már egy hete is volt.
-Nem. Csak vissza hoztam az apartman kulcsait. Sikerült találnom egy lakást.-Olivia csak a székre mutatott a focistának hogy üljön le ,mire ő gyorsan kikereste a gépből a dokumentumokat amik kellenek.
-Alá kellene majd írnod egy jegyzőkönyv félét, hogy vissza adtad a kulcsokat.
-Rendben.
-Mennyi időd van most?-nézett fel a gépből a nő, és már indította is el a nyomtatót.
-Nemrég lett vége az edzésnek. Úgyhogy most van egy kicsi.
-Oké. Tudod az adataidat az új lakásodhoz? Be kellene írni azokat is majd.
-A címet tudom. Vagy kell még más is? Mert mást nem igazán tudok fejből.-tette a tarkójára a kezét Dominik, mert kicsit zavarban volt.
-Nem, más nem kell.-Olivia csak elé tette a papírt és a tollat hogy írja alá. Hirtelen elkezdett csörögni a férfi telefonja és véletlenül pont ránézett amikor elvette tőle a papírt. A barátnője kereste amit a nő is látott, és a kis szivecskék mindent elárultak neki.
-Oké akkor gyorsan megkeresem a szükséges papírokat, te addig nyugodtan vedd fel.-intett a férfi telefonja felé, de meglepve vette észre hogy Dominik nem mozdult, csak kinyomta a hívást. Olivia úgy tett mint aki nem látta, és inkább tovább kereste a szükséges dokumentumot ami kellett.

Dominik kissé mérgesen hívta vissza a barátnőjét, aki már vagy 4x kereste. Nem érti hogy miért hívta ennyiszer, hiszen tudja hogy mennyire elfoglalt, arról meg még senki sem tud ,hogy szakítottak pár napja.
-Szia Dominik. Már hívtalak.
-Tudom. Ahogyan azt is, hogy te is tudod, hogy nem érek rá. Nem tudom csak úgy fel venni a telefont amikor keresel.
-Nem azért hívtalak hogy össze vesszünk. A cuccaim miatt. Mikor tudok értük elmenni?
-Már leadtam a kulcsokat.-Nem tudta végig mondani a mondatot, mert a nő már a szavába is vágott, elég mérges hangnemben.
-Te normális vagy? Komolyan Dominik nem ismerek rád. Akkor most hogyan hozzam el a dolgaimat onnan?
-Ha nem vágnál a szavamba, akkor el tudtam volna mondani ,hogy már mindent bedobozoltam neked és nem kell érte eljönnöd. Feladom majd egy futárcéggel akik ilyennel foglalkoznak.
-Jól van. Azért ezt mondhattad volna előbb is.
-Most mondom. Mennem kell. Majd megírom mikor adtam fel, és kik viszik.
Szia.-csak lehunyt szemmel neki dőlt a korlátnak az emeleten, és csak próbálta rendezni a gondolatait.
Dominik nem látta hogy Olivia pont akkor indult volna haza, csak a férfi telefonálása ebben megakadályozta. Nem szokott ilyen dolgokkal foglalkozni, de hallotta a hangján hogy nem épp kellemes a téma amiről szó lehetett.
Dominik gyorsan kinyitotta a szemeit ahogy cipő kopogást hallott az egyik irányból. Sejtette hogy ki az, hiszen a fiúk nem járnak magassarkúban.
-Szia Dominik.
-Szia Olivia.-maga sem tudja miért, de gyorsan elindult a nő után.
-Haza mész?
-Igen. Már elég késő van. Neked még van edzésed?-meglepte hogy a focista beszélgetést kezdeményez vele, de nem akart bunkónak tűni hogy nem válaszol, akármilyen fáradt is már.
-Mára már nincs. Épp menni készültem én is.-már a csapat melegítő szettje volt rajta, de a hívás pont megzavarta benne.
-Akkor jó pihenést mára. Holnap keményebb napotok lesz.-Klopp a mai edzésen nem volt jelen, azért a másodedző tartotta meg. De ha igaza van a nőnek ,akkor a német edző holnap már jelen lesz az edzésen hogy meg izzassza őket.
-Olivia kérhetek egy óriási szivességet?-Olivia hirtelen megállt és csak kérdő tekintettel nézett fel a férfira.
-Persze. Mondjad.
-Nem tudom hogy itt van-e olyan, de el kellene küldenem pár dobozt Magyarországra. Olyan háztól-házig féle cuccal.
-Tudom miről beszélsz. Mennyire fontos?
-Hát igazság szerint eléggé. De nem akarlak vele terhelni, nekem akkor is jó ,amikor lesz rá időd. Tudok várni.-már az is nagy szó volt hogy segítséget kért tőle, mert tudta vagyis csak sejtette ,hogy rengeteg munkája van. És nem ismeri annyira jól, hogy ilyen személyes dolgokat kérjen tőle.
-Meglátom mit tehetek. Ha találok valamit majd szólok. De én most megyek, holnap találkozunk. Szia Dominik.
-Rendben. Köszönöm szépen. Szia Olivia.-Megvárta amíg a nő elmegy és csak utánna indult el ő is a dolgaiért, hogy haza tudjon menni.

Olivia már este neki állt keresni egy céget, ami haza szállítja a férfi dolgait. Szerencsére hamar talált egyet, de mivel nem tudta hogy hova és mikor szeretné őket küldeni ,ezért csak az elérhetőségeket leírta és majd át adja a férfinak.
Reggel mire beért a központba látta a parkolóban hogy már jó pár focista jelen van.
Csak gyorsan beparkolt a helyére, és már indult is be az épületbe.
-Jó reggelt.-hirtelen megtorpant, mert nem számított rá hogy valaki a parkolóban rá köszön.
-Jó reggelt Dominik.-a férfi most is a maga megszokott stílusában volt öltözve. De meg kell hagyni, ez a fekete szett nagyon jól állt neki. Olivia gyorsan kizárta ezeket a gondolatokat a fejéből, mert ez még számára is váratlan volt.
Együtt indultak el a bejárat felé, azonban Olivia megtorpant egy pillanatra ,mert nem találta meg a kis papírt, amit a férfinak akart adni.
-Baj van?-Dominik is észre vette, hogy a nő lemaradt, ezért csak megállt és vissza fordult hozzá.
-Találtam egy céget ami fuvarozással foglakozik. Leírtam az elérhetőségeit, de most nem találom sehol.- a focista csak nagy szemekkel nézte, ahogy a nő a táskájában keresi a papírt, amit neki szánt.
-Fogd meg.-Dominik gyorsan elvette a nőtől a telefonját, amit a kezébe nyomot.
Olivia még mindig a táskájába kereste a kis papírt amit tegnap este eltett.
-Ezt is fogd meg.-most egy mappát nyomott a kezébe, amit Dominik a telefonnal együtt szorosan tartott.
-Olivia, nem muszáj most oda adnod. Ráér később is.
-Megvan. Tudtam hogy elraktam.- mosolyogva nézett a férfira, a kezében a kis papírral amit keresett.-Tessék. azon az oldalon, mindent megtalálsz. Csak kitöltöd az űrlapot, és beírod melyik nap kell menniük.
-Köszönöm Olivia. -vissza adta a nőnek a dolgait, és elrakta a kis papírt a zsebébe. Nem hitte volna hogy Olivia már másnap elő áll a céggel akit keresett.
-Remélem jó lesz.
-Biztosan. Köszönöm. -most Dominik nézett le mosolyogva a nőre, aki vagy másfél fejjel alacsonyabb volt nála, főleg most hogy nem magassarkú volt rajta. Nagyon csinos volt most is ,mint eddig minden alkalommal amikor látta. A haja egy lófarókba volt kötve de egy két tincs kilógótt, így keretezte az arcát.
-Akkor menjünk.-együtt indultak el újra, de Dominik az ajtóban előre engedte, így csak utánna ment be a központba.
-Köszönöm. Akkor majd találkozunk. Jó edzést.
-Neked meg jó munkát.-amint beértek külön váltak, és mind a ketten mentek a saját dolgukra.