Valóra vált álom (Sz.D.)

21.fejezet

-Szeretnél még máshova is valamit feltenni?-Dominik most tette fel a karácsonyfára a csúcsdíszt, amit Olivia nemrég a kezébe nyomott.
-Szerintem nem. Ez így jó lesz. Köszönöm hogy segítettél.
-Nagyon szívesen. Azt hittem csak a lakást akarod feldíszíteni.
-Hát mindig nehezen megy a dísz felrakása és mivel itt voltál, így kicsit könnyebb volt.
-Szóval, ha jól értem akkor csak kihasználtál arra, hogy meg csináljam azt amit te nem tudsz.-Dominik csak lassú léptekkel elindult Olivia felé, azonban a nő mintha sejtette volna hogy valamit tervez, mert amikor Dominik előre lépett, ő eggyel mindig hátrébb ment.
-Nem, csak hasznosítottalak.
-Vagy úgy. Értem már. Nem szeretnél megállni?-Olivia nem látta, de pár lépés és már a falnál is fog lenni. Dominik csak egy sunyi vigyorral ment felé, teljesen készen állva arra, hogy a nő esetleg menekülő utat keresne magának, akkor se találjon.
-Mit szeretnél Dominik?-A férfi csak megtámaszkodott a falon, ezzel teljesen bekerítve Oliviát, aki csak nagy szemekkel nézett fel rá.
-Semmit. Csak van egy dolog amire nagyon kíváncsi vagyok.
-És mi az?-A focista csak lehajolt egy kicsit hogy egy szintben legyen az arcuk, ám amikor Olivia nem számított rá, hirtelen elkezdte az oldalát csikizni. A nőből azonnal kitört a nevetés és hiába próbálta megfogni a focista kezeit, ő bizony erősebb volt nála.
-Dominik,.. ne,. Hagyd abba.-Annyira nevetett már, hogy majdnem lecsúszott a fal mellett de a férfi továbbra sem hagyta abba.
-Csak nem csikis vagy Liv? Ennyire? Talán még itt is?-Annyira szorosan tartotta a karjaiban, hogy szinte teljesen oda szorította a fal és maga közé. Kihasználva az alkalmat elkezdte apró csókokkal behinte a nyakát és az arca oldalát. Olivia szorosan kapaszkodott bele a férfi nyakába, aki amint ezt megérezte még szorosabban tartotta a karjai között.

Olivia csak felnyögött amint megérezte a férfi a kezeit a fenekén.
Olivia csak egy pillanatra vált el a tőle hogy levegőt vegyen, amit Dominik ki is használt.
-Ugorj.-Több sem kellett, Olivia úgy tett ahogyan a férfi mondta. Szorosan átkarolta a lábaival a derekát, és a karjaival a nyakába kapaszkodott meg.
Olivia minden egyes lépéssel egyre izgatottabb lett, főleg amint felfogta hogy a férfi a hálószoba felé tart vele.
-Dominik...-a csak lassan letette a földre, de egy percig sem engedte el a nőt.
Újra neki estek egymás ajkainak. Mintha sose érezték volna egymást eddig, csak vágyakozva lesték volna a másikat.
Olivia testén végig futott a borzongás, amikor megérezte hogy a férfi lassan elkezdi felemelni a felsőjét. Nem tiltakozott, csak szó nélkül megemelte a kezeit és hagyta, hogy Dominik levegye róla azt ami a testét takarta.
Ott állt előtte egy fehér csipkés melltartóban, és vágyon kívül nem érzett semmi mást, hála Dominiknak. A férfi tekintete szinte teljesen felperzselte a bőrét, ahogyan végig járatta a tekintetét Olivián.
Olivia látta ahogyan a férfi erőt vesz magán hogy ne támadja le egyből, ezért közelebb lépett a hozzá és lassan elkezdte róla levenni ő is a pólóját.
Amint meglátta a férfi meztelen felső testét, majdnem levegőt is elfelejtett venni.
Dominik óvatosan elkezdte hátrafelé tolni egészen addig, amíg Olivia meg nem érezte a lába mögött az ágyat.
-Biztos vagy benne?-Olivia nem mondott semmit csak átkarolta és lehúzta magához egy forró csókra.
-Remélem nem most akarod abba hagyni.-Dominik amint meghallotta csak óvatosan ledöntötte Oliviát az ágyra, és már mászott is feljebb amint Dominik csatlakozott hozzá.
Amint a férfi újra felette volt, csak átkarolta a lábaival és szorosan húzta magához még közelebb.

Dominik szinte ámulva nézte Oliviát amint megszabadította az utolsó olyan ruhadarabtól is, ami kettőjük közé állt.
Nem volt itt az ideje hogy percekig csodálja, de biztos tesz majd róla, hogy legyen alkalma a nőnek minden egyes porcikáját az emlékeibe vésnie.
A finom puha bőrét amit már egyszer végig csókolt, újra és újra meg akarja ismételni. A combjának a puha érintése amit az ajkai alatt érzett, ahogyan Olivia szorosan markol bele a hajába, egyre jobban kezdte kikészíteni.
Érezni akarta végre teljes egészében a nőt, hiszen erre vágyott már oly rég óta.
Amint ő is megszabadult az utolsó ruhadarabtól is Olivia segítségével, csak megtámaszkodott a nő felett és vággyal teli tekintettel nézett le rá.
Amint megérezte magán újra a nőnek a kezeit, a vágy még jobban fellángolt benne, ha ez egyáltalán lehetséges.
Lassan hatolt belé, hagyva időd hogy Olivia megszokja a méretét.
-Dominik, kérlek.-Több sem kellett neki, csak lejebb engedte magát, és amint Olivia a tarkókáján elkezdte a haját markolászni miközben csókolta, úgy kezdett el ő is egyre jobban mozogni.
Érezte magán Oliviának a puha kezét ami hátán végigsimít, ezzel az őrületbe kergetve a férfit.
Dominik egyre gyorsabban kezdett el mozogni, aminek Olivia hangot is adott. Ezek a sóhajok zene voltak a fülének.
Imádta hallani, ahogyan Olivia átadja magát a vágynak, ami mindkettőjüket teljesen felemésztette már.
Egy pillanatra sem hagyta abba a mozgást, még akkor sem, amikor Oliviából egyre hangosabb sóhajok törtek fel. Ezzel csak még jobban feltüzelte a férfit, és egyre gyorsabban kezdett el mozogni.
Amint megérezte hogy Olivia átkarolja a lábaival, és szorosan öleli át a  nyakánál is, Dominik csak elkezdte csókolni a bőrét ahol érte.
-Dominik..-Szinte alig hallotta meg a nevét, de érezte ő is. Már nem kell egyiküknek sem sok, és teljesen beteljesül a vágyuk.

Olivia a levegőt kapkodta még akkor is, amikor már Dominik mellkasán fekszik, és szorosan öleli magához a férfi. A testét még mindig nem érzi teljesen önmagáénak, hiszen a férfi olyat tett vele, amit már rég nem érzett.
A férfi szorosan tartotta a karjaiban, és Oliviát végig járta a kellemes borzongás amikor Dominik lassan elkezdte végigsimítani a hátát. Azonban egy váratlan pillanatban a keze olyan helyre tévedt, amire egyáltalán nem számított. Csak egy kis kuncogás tört elő belőle és megpróbálta elnyomni a férfi mellkasába, azonban Dominik ezt meghallotta és pillanatok múlva már felette is támaszkodott az ágyon.
-Te még ezek után is képes vagy kuncogni?-Olivia boldogan nézett fel rá, hiszen a focista tekintetében is ugyan azt látja, amit valószínűleg a férfi lát az övében.
-Csikis vagyok. Ezt te is tudod.
-Akkor ezt mégis hogy bírtad ki?-újra végigsimított az oldalán, közel a melléhez pont ott, ahol a nőnek a kis titka van.
-Nehezen. Jobban fájt mint azt elsőre gondoltam.
-Sose mondtad hogy van tetoválásod.
-Nekem csak ez az egy van. És nem mindenki láthatja.
-Akkor én egy kivételes személy vagyok?-Olyan mosollyal az arcán nézett le Oliviára, hogy ő zavarában még az arcát is elfordította. A férfi csak nevetve vissza feküdt mellé, mire Olivia csak eltakarta az arcát a kezeivel.
-Most miért takarod el magad? Csak nem most érzed magad zavarban?
-Fogd be Dominik. -érezte hogy a focista csak lassan elveszi az arca elől a kezeit, és még mindig ugyan úgy mosolyog mint az előbb.
-Hadd nézzem meg kicsit közelebbről.-Tiltakozni sem volt ideje, mert Dominik már emelte is fel a kezét amit óvatosan oda szorított az ágyhoz.
-Mindig többre vagy képes, mint hiszed. A legnehezebb mérföld mindig a legelső.
-Miért magyarul varrattad fel?
-Mert nem hittem volna, hogy bárki is el tudja majd olvasni.- a férfi csak egy kicsit elnevette magát, hiszen ez tényleg elég valószínűtlen volt.
-Van esetleg még valahol, amit nem láttam eddig?-Olivia csak mosolyogva átkarolta a férfi nyakát, és úgy húzta le magához egy édes csókra.
-Derítsd ki magad.- Több sem kellett Dominiknak és újra a nő fölé kerekedett, hogy ott folytassák ahol nemrég abba hagyták.