Valóra vált álom (Sz.D.)

32.fejezet

-Mindenki jelen lesz?
-Igen. Akik nincsen itt, azok majd videóhívásban lesznek jelen. A nagyteremben már minden készen áll. Salahék becsatlakoznak majd, így mindenki jelen lesz.-Az edző csak bólintott, de nem mozdult meg. Továbbra is ott állt a korlátnál, és onnan nézte ahogyan a csapat tagjai bemennek a terembe.
-Rendben. A fiúk sejtenek valamit?
-Nem. Akkor nem lennének ilyen vidámak. -csúszott ki Olivia száján, de abban a pillanatban már meg is bánta.
-Sajnálom.
-Semmi baj. Igazad van. Csak... Mindegy menjünk.
-Jürgen, ha kell még egy kis idő, akkor várj. Gondolod át meg egyszer.
-Már átgondoltan Olivia és meghoztam a döntést. Ezen nem változtatok.
-Rendben. Megyek, megnézem hogy minden rendben van-e. Majd gyere te is.-fájó szívvel indult le, de tudta hogy eljött az idő. Klopp meghozta a döntést, így neki csak támogatnia kell benne.
A teremben már minden készen állt arra, hogy végre a német férfi is csatlakozzon hozzájuk.
-Hé Liv, te tudod miért kell itt lennünk most? Mi olyan fontos, hogy még videóba is itt kell lenniük a többieknek?-állt mellé Trent amint beértek a terembe a többiekkel.
-Nem sokára majd megtudjátok. Csak ülj le valahova Trent.
-Valami baj van Olivia?-aggódást vélt felfedezni a férfi hangjában, ezért csak megpróbált egy apró mosollyal az arcán válaszolni neki.
-Csak ülj le kérlek. Mindjárt meg tudjátok.
-Gyere Trent, üljünk le.-Dominik csak biztatóan rámosolygott, és már karolta is át a barátja vállát, hogy elvigye onnan.
Pár perc után Klopp is megjelent, így márcsak a hiányzóknak kell csatlakozniuk.

Dominik szinte alig fogta fel amit nemrég halott. Újra és újra lejátszódott benne amit az edző pár perce mondott. Szinte fel sem fogta, hogy azóta miről beszél, csak az az egy mondott viszhangzik folyamatosan a fejében. Az idény végén távozok a csapattól. Fogalma sincs mennyi ideje néz maga elé, de gyorsan elkezdett körül nézni a teremben, hogy a többiek hogyan fogadták a hírt. Trent mellette ugyan úgy maga elé bámulva nézte az előtte levő széket, mintha valami érdekes dolog lenne rajta.
-Sajnálom fiúk. Számomra is pont olyan nehéz ez a helyzet mint nektek. Én sem akartam ezt, de ti olyan edzőt érdemeltek, aki teljes mellszélességben mellettetek áll. Aki mindent megtesz értetek. Számomra ez már túl sok. Nem tudok száz százalékosan csak a csapatra figyelni már. Nem ezt érdemlitek. Sajnálom. -Dominik hirtelen Kloppról Oliviára kapta a tekintetét, aki csak lehajtott fejjel állt nem messze az edzőtől. Nem látszott rajta a meglepetség semmi jele sem.
Ezek szerint ő nem most hallja ezt először. Dominiknak azonnal eszébe jutott, hogy Olivia az utóbbi pár napban mennyire kedvtelen volt, és mennyire megviselt. Mindig azt mondta neki hogy a munka miatt ilyen, mert rengeteg dolga van és fáradt. Ő pedig hitt neki. De nem az volt az oka.
Trent felugrott mellette ahogy Klopp befejezte a beszédét, és már indult is ki a teremből. Dominikot is megviselte, hiszen az edzővel nagyon jó kapcsolta van, hiába nincs itt olyan régóta mint a többiek. Klopp kivételes ember, ezt be is bizonyította.
Próbálta utól érni a barátját, de mire oda ért már a folyosón állt és Oliviával beszélt.
-Te tudtad. Tudtad hogy el akar menni ugye? Kérdeztem Olivia. Megkérdeztem, hogy baj van-e, erre nem mondtál semmit.
-Trent.. sajnálom. Igen tudtam róla, de nem tőlem kellett ezt hallanotok. Nekem ehhez nem volt jogom, hogy elmondjam.
-Akkor is Olivia.-Dominik csak lassan oda lépett hozzájuk, hiszen Oliviának igaza volt. Nem tőle kellett ezt hallaniuk.
-Trent. Igaza van Oliviának. Neki ehhez nem volt joga hogy elmondja. Nem ő döntött így. Engem is ugyan úgy meglepett, de el kell fogadnunk.- Trent csak sóhajtott egyet, és miután bocsánatot kért Oliviától, csak fogta magát és elment.
-Te is haragszol rám, amiért nem mondtam el?-Dominik csak oda állt elé, és óvatosan magához húzta. Jelen pillanatban egyáltalán nem gondolt arra hogy valaki megláthatja őket, hiszen ezen a folyosón nem sokan szoktak járni. Olivia szinte belebújt a férfi mellkasába és szorosan magához ölelte a focistát.
-Nem. De már tudom hogy miért voltál olyan szomorú az utóbbi napokban.
-Sajnálom. De nem mondhattam el.
-Tudom és értem is. Csak most hirtelen nagyon váratlanul ért. Ahogyan Trentet is. Majd megnyugszik, csak idő kell neki.- csak belecsókolt a nő hajába, és szorosabban tartotta a karjai között.

-Jól ment nem? Mármint a fiúk többsége jól fogadta.
-Csak úgy mutatták. Le sokkoltad őket.
Idejük sem maradt felfogni és már küldted is őket edzésre.
-Muszáj a legjobb formájukat hozni. Nagy meccsek lesznek egymás után.
-Ezt ők is tudják. Adj nekik egy kis időt. Megígérték hogy minden meccsen a legjobbat hozzák ki magukból. Miattad.
-Ne miattam tegyék ezt Olivia. Maguk miatt. Megérdemlik. Elképesztő amit eddig tettek. Talán még sosem érdemelték volna meg ennyire a bajnokságot mint most.- Olivia nem mondott semmit, hiszen igaza volt Kloppnak. A fiúk az utóbbi időben elképesztő teherbírásról tettek bizonyságot. Minden meccsen úgy játszanak, mintha az lett volna az első a szezonban.
-Ha már itt vagyok. Át nézted a listát amit adtam?
-Most komolyan te a játékosokról akarsz beszélni?-Olivia nem akart hinni a fülének. Most jelentette be a csapatnak hogy távozik, erre az új jáékosokról akar beszélni.
-Nem áll meg az élet Olivia. A csapatnak szüksége van új játékosokra.
Minnél előbb.
-Tudom. Nem volt még arra időm, hogy azzal foglalkozzak. Amúgy is, eddig csak három nevet mondtál a listáról. Mi van a többivel?
-Hát vannak egy páran. Tudod már mekkora a keret?
-Igen. Megoldom majd. De egyet kérek.-emelte fel az ujját, ezzel jelezve az edző felé, hogy komolyan gondolja.
-Hallgatlak.
-Légy ésszerű. Ne akarj 100 milliós játékosokat. Csak ennyit kérek.
-Rendben. Ez érthető.
-Oké. Akkor megegyeztünk.- Még most sem hiszi el hogy ennyire könnyen belement ebbe az edző.
Klopp csak előre hajolt az asztal felé, és vigyorogva nézett Oliviára.
-Most mi a bajod?
-Csak lenne egy kérdésem. Még mindig sokalsz 70 millió eurót egy játékosért?
-Igen. Tudod nagyon jól. Ez számomra szürreális összeg.
-Oké. Csak ennyi.-Vidáman dőlt vissza a székében, de volt valami abban ahogyan tette.
-Na jó. Mire akarsz kilyukadni?
-Semmire. Csak kíváncsi voltam.
-Mégis mire?
-Ugye milyen jó, hogy én nem az árcédulát nézem a játékosokon?- Olivia megpróbálta össze rakni fejben hogy a férfi mégis mire gondolhatott, de nem ment neki. Nem tud olyan fejjel gondolkodni, mint a német férfi.
-Igen jól tetted. Bár fogalmam sincs miről beszélsz.
-Hála annak a jó szemész orvosnak, jobb a látásom mint valaha.
-Ennek örülök. És?
-És, ma olyat láttam amit évek óta nem. Ennek örülök. Jó volt végre úgy látni téged.-Olivia arcáról azonnal leolvadt az a halvány mosoly is ami rajta volt. Ijedt tekintettel nézett a német férfira, aki akkora mosollyal az arcán nézett rá, mintha most nyerte volna meg a kupát.
-Jürgen..
-Örülök neki Olivia. Tudod hogy én nem szólok ebbe bele ,mert semmi közöm a fiúk magánéletéhez. Dominik jó srác. Megérdemled te is a boldogságot végre.
-Mi nem..-próbálta magát kimenteni ebből a helyzetből, de a férfi csak felemelte a kezét ezzel beléfolytva a szót.
-Hát persze. De én attól kezdve örülök neki. Végre nem csak a munkával foglalkozol és élsz is egy kicsit. Amúgy meg, legközelebb kicsit óvatosabbak legyetek a folyosón, én a feleségemet szoktam így ölelni.-Olivia arca egyre pirosabb lett, és ezen az sem segített hogy az edző jól szórakozott rajta.