Valóra vált álom (Sz.D.)

22.fejezet

Reggel fáradtan ment be a konyhába Olivia, hogy valami reggelit készítsen magának és a focistának is.
Izomláza volt, de amint újra lejátsza magában azt éjszaka történteket, egy pillanatig sem bánja, hogy most még egy olyan egyszerű dolog mint a séta, fájdalmas neki.
Dominikkal tökéletes volt minden egyes perc. Mintha két idegent, az univerzum is egymásnak teremtett volna.
Amikor felkelt a férfi még nyugodtan aludt mellette az ágyban, és még arra sem kelt fel, hogy Olivia lassan leemelte magáról a kezeit, amivel szorosan ölelte egész éjjel.
Úgy döntött hogy valami tartalmasabb reggelit készít, hiszen tudja hogy a férfi mennyit is tud enni.
Szerencséjük van hogy hétvége van, így tudja hogy a férfinak is csak délután van edzése, ezért nem kell még felkeltenie.
Épp a rántottát tette ki két tányérra amit készített, amikor hirtelen két kar ölelte szorosan magához a hasa előtt.
Apró csókot kapott a nyakára, ami miatt még jobban oldalra döntötte a fejét, hogy a férfi jobban hozzá férjen.
-Jó reggelt.
-Jó reggelt.-Olivia boldogan fordult meg a férfi karjaiban, és egy jó reggelt csókkal köszöntötte.
-Azt hittem még alszol.
-Feltűnt hogy nem vagy mellettem. Mikor keltél fel, hogy már reggelit is csináltál?
-Nemrég. Kérsz kávét?
-Igen, köszönöm.-Olivia gyorsan kilépett a férfi karjai közül, és már készítette is el a kávéját.
-Köszönöm.-egy puszit nyomott az arcára Dominik, amikor át adta neki a poharat.

Együtt reggeliztek, aminek Dominik nagyon örült. Viszont látta hogy van valami ami zavarja Oliviát, ezért reggeli után amint leültek a kanapéra egyből rá is kérdezett.
-Megbántad talán a tegnapit?-Félve kérdezte meg, mert ha a nő igennel felel, tudja hogy benne akkor egy világ tör össze.
-Nem, dehogy is. Viszont most már ideje lenne beszélnünk.-Dominik tudta hogy mire gondol, hiszen már egy ideje tolják maguk előtt ezt a beszélgetést.
-Tudom. Nézd Olivia,én sose gondoltam erre az egészre úgy, mintha csak egy kaland lenne, vagy egy jó kis szórakozás. Számomra fontos lettél, és tudom hogy te sem úgy gondolod.
-Tényleg nem. Nagyon jól érzem magam veled, ez mindig is így volt. Én sem gondoltam erre az egészre úgy mintha egy kaland lenne, és nem tudom hogy mikor is lettél számomra ennyire fontos, de az vagy.
-Akkor ha most megkérdezem hogy lennél-e a barátnőm, igennel felelnél?-Mosolyogott, de ugyan akkor félt is a választól. Az a magabiztos férfi aki szokott lenni, jelen pillanatban csak valahol megbújik sötétben, és a nő válaszára vár. Látta hogy Olivia elmosolyodik, mielőtt válaszolt volna.
-Igen. Ha megkérdezed, akkor a válaszom igen lenne.- a focista boldogan hajolt oda hozzá, és szinte az ajkaira suttogva tette fel a kérdést, amire már oly régóta várt.
-Olivia, lennél a párom ebben a kapcsolatban?
-Igen. Igen leszek.-Amint kimondta a szavakat, szinte abban a pillanatban a férfi már csókolta is meg. Olivia belemosolygott a csókjukba, főleg amikor Dominik csak szorosan megfogta és bele ültette az ölébe.
Amint a nőnek a lábait megérezte maga körül,nem bírta megállni hogy ne érintse meg azokat a gyönyörű lábakat, amiket az éjszaka annyiszor végigsimított.
-Dominik..
-Mi az?-Nehezen vált el tőle, de tudja hogy ennyivel még nem ért véget a beszélgetést.
-Van még egy nagyon fontos dolog, amit meg kell beszélnünk.
-Tudom. Nézd én nem szeretem kiteregetni a magánéletemet a világ felé. Ez az én életem, és nem akarom hogy mindenki erről beszéljen.
Ne félj az miatt, hogy megtudják majd.
-Tudom, hogy így van. És ennek örülök. Viszont nem csak erről van szó.
-Hanem?
-A csapatról.-Dominik nem gondolt erre, hiszen eszébe sem jutott hogy esetleg valami gond lenne a csapattal.
-Mi van vele? Talán tiltják hogy együtt legyünk? Mert az én szerződésemben ilyen nincs.
-Tudom nagyon jól hogy mi szerepel benne. És nem, nem tiltják. Azonban, nem tudom hogy Klopp és a csapat mit szólna hozzá.
-Nem kell róla tudniuk. Még az elején vagyunk ennek az egésznek. Ráérünk nekik akkor elmondani, amikor már komolyabb a dolog. -Látta hogy Olivia mintha megkönnyebbült volna attól, amit most mondott neki. Tudja hogy fontos számára a munkája, és nem szeretné hogy esetleg miatta kellemetlen helyzetbe kerülne.
Ez csakis rájuk tartozik, senki másra. Majd elmondják amikor már úgy ítélik meg, hogy itt az ideje.
-Köszönöm.- Olivia két oldalt megfogta a focista arcát, és egy lágy csókot nyomott az ajkaira.-Azonban, a központban én nem a barátnőd vagyok. Nincs kivételezés semmiben sem. Ugyan úgy viselkedünk, mint eddig.
-Szóval ha jól értem, akkor ott ezt nem csinálhatom meg, még akkor sem amikor kettesben leszünk?-Most Dominikon volt a sor, hogy magához húzza a nőt. Apró csókokat kezdett adni neki az arcára, lassan haladva az ajkai felé.
-Nem, ott nem.-Szinte alig hallotta amit Olivia mondott neki, olyan halkan suttogta a szavakat. Ezt kihasználva, csak megfogta a nő arcát és olyan szenvedélyesen csókolta, mintha most érezte volna először magán az ajkait.

Olivia épp a mosógépbe pakolt be, hiszen Dominik már rég elment az edzésére, így kihasználva hogy otthon van gyorsan kitakarít mindent.
Hirtelen megszólalt a telefonja, és nem is az lepte meg igazán, hanem az illető aki hívta.
-Szia Jürgen. Valami baj van?
-Szia Olivia. Sajnálom hogy zavarlak amikor otthon vagy, de be kellene jönnöd.
-Mégis minek? -csak összehúzott szemöldökkel hallgatta, ahogyan az edző összevissza beszél neki, hogy milyen probléma is akadt, ami nem várhat másnap reggelig.
-Jó tudod mit, bemegyek.
-Jó,de siess. Várunk.-Olyan gyorsan tette le a férfi a telefont, hogy Oliviának még elköszönni sem maradt ideje.
Nem tudja mi az a fontos dolog, de úgy látszik sietnie kell, ha nem akarja tovább váratni az edzőt.
Csak gyorsan átöltözött valami elfogadható ruhába, és már indult is el a központ felé.
Szerencsére nem voltak sokan az úton, tekintve hogy lassan karácsony lesz és már elég hideg is van, így elég hamar oda ért.
-Jó estét Rob. Nem láttad Kloppot?-Az idős portás csak elküldte Oliviát a pályára, hiszen a csapat már egy ideje ott edz.
Olivia nagy léptekkel igyekezett le a pályára, ahol már az egész csapat jelen volt.
-Sziasztok.-szinte egy emberként fordultak felé, és hangosan köszöntötték. Klopp amint meglátta csak egy nagy mosollyal az arcán indult meg Olivia felé, aki még mindig nem érti miért is kellett eljönnie.
-Végre ide értél. Csak rád vártunk.
-Rám? Miért is?
-Csapatfotózás lesz.
-Jürgen, ha nem tűnt volna fel eddig, én nem vagyok fotós. -a férfi ezen csak jót nevetett, mire Olivia csak kérdőn nézett rá.
-Nagyon is jól tudom Olivia.
-Akkor mégis minek kellett ide jönnöm?
-Azért, mert te is a csapathoz tartozol. -látva a nő értetlen arckifejezését, Klopp csak átkarolta a vállát és mosolyogva indult el vele együtt a csapathoz, akik csak rá vártak.
-Gyere Liv, ezt vedd fel.-állt elé Salah, és egy mikulás sapkát rakott a fejére.
-Jürgen, én ezt nem értem. Azt mondtad egy fontos dolog miatt kell itt lennem. Ez lenne a fontos dolog?-Mutatott a fejére, mire egy páran elnevették magukat.
-Igen. Na állj be szépen valahova, mert mi lassan megfagyunk. Na fiúk, a mikulást fel, és álljatok végre be ti is.-kiáltotta el magát az edző, mire minden focista feltette a fejére a sapkát és beálltak egy sorba.
Olivia maga sem tudja hogy hogyan, de oda keveredett valahogyan Dominik mellé.
A férfi csak mosolyogva nézett le rá amikor átkarolta a vállát, és egy nagyon kicsit közelebb lépett hozzá.
-Mosolyogj Olivia. -kacsintott rá, és pillanatok múlva hallották a visszaszámlálást a kép elkészültéig.
-3,2,1. Csíz!-amint megvolt a kép, mindenki boldogan ölelte át a másikat.
Olivia boldog volt, hiszen nem gondolta volna hogy ennyire fontos a csapat számára.
-Olivia, boldog karácsonyt kislány.-Virgil nagy mosollyal az arcán ölelte magához a nőt, amint oda ért hozzá.
-Neked is Virgil. Jól áll a mikulás sapka.-Nevetve mutatott a férfi fejére, amin még mindig rajta volt a sapka.
-Csoda hogy ráment a fejemre. Kicsit nagyobb is lehetett volna.-Mindketten jót nevettek, és boldogan csatlakoztak a többiekhez.
Olivia szinte már az egész csapatot köszöntötte, azonban egy fontos ember még kimaradt a sorból.
-Boldog karácsonyt Liv.-lassan ölelte magához Dominik, mire Olivia csak észrevétlenül szorosan bújt oda a férfihoz.
Gyorsan elváltak egymástól ne hogy valakinek feltűnő legyen, de az a csillogás ami mindkettőjük szemében volt, számukra mindent elárul.