Valóra vált álom (Sz.D.)

54.fejezet

Dominik fáradtan ült be az autóba és indult el Olivia lakása felé.
Nemrég értek haza a mérkőzésről, és hiába érzi magát fáradtnak, a szíve nem hagyja nyugodni. Úgy utazott el, hogy Oliviával nem beszélték meg a dolgokat, hiába is akarta.  Az óra már este tíz óránál is már többet mutatott, amikor leparkolt a nő lakásának a parkolójában.
Mire felért az emeletre, a kulcsot szorosan fogta a kezében, mintha attól félt volna hogy bármelyik pillanatban eltűnhet onnan.
Halkan lépett be a lakásba ahol a nappali felől halvány fényt látott. Csak letette a táskáját a kanapé mögé, és óvatosan megkerülte hogy lássa Olivia ébren van-e. A nő a kanapén aludt és a tv fénye megvilágította az arcát. Dominik egy pillanatig állt felette és csodálta azt a szépséget, akit a barátnőjének mondhat. Hiába vannak együtt hónapok óta, még mindig nem tudott betelni Olivia szépségével. Imádta nézni amikor alszik, de ennek nem most jött el az ideje. Lassan lehajolt a kanapéhoz, és óvatosan a kezébe vette az alvó szépséget és elindult vele a hálószobába.
Olivia egy kicsit nyöszörgött, de nem ébredt fel, csak belefúrta a fejét a férfi nyakába.
Dominik megpróbálta a legóvatosabban letenni az ágyra, ám amikor lépett volna el Olivia hirtelen elkapta a karját, ezzel megállítva a focistát.
-Dominik?-álmos hangon szólalt meg, szinte alig volt több suttogásnál a férfi neve a szájából.
-Itt vagyok, csak aludj tovább. Már nagyon késő van.-gugolt le az ágy mellé, és gyengéden kisimított egy tincset a nő arcából.
-Szeretlek Dominik.-a férfi csak mosolyogva hallgatta hogy a nő még álmában is szerelmet vall neki.
-Én is nagyon szeretlek Olivia.-nyomott egy lágy csókot a homlokára és halkan elindult ki a szobából, hogy lezuhanyozzon, és végre álomra hajtsa a fejét.

Olivia arra ébredt egy erős kar szorosan húzza magához, szinte teljesen neki préselve a másik mellkasának. Lassan kinyitotta a szemeit, és a szeme elé tárult a férfi tetovált karja, amit ezer közül is felimer. Ezek szerint nem álmodott, és Dominik tényleg az éjjel megérkezett és behozta a hálóba.
Óvatosan megpróbált kimászni a férfi öleléséből, azonban ez nem sikerült neki anélkül, hogy ne ébressze fel vele a focistát.
-Hova mész?-Hallani vélte a férfi hangján az fáradságot, ezért csak lassan visszafeküdt az ágyra, mire Dominik újra köré fonta a karjait.
-Nem akartalak felébreszteni. -már a férfi felé volt fordulva, így szemtől szemben feküdtek.
-Úgy sem aludtam volna tovább. Mennyi az idő?-Dominik hátra fordult hogy lássa az órát, ami még nyolc órát sem mutatott.
-Még nagyon korán van. Miért keltél fel ilyen korán?-simított végig Olivia arcán, mire a nő csak lehunyta a szemét és élvezte a férfi érintését.
-Nem tudtam már aludni. Dominik én.. annyira sajnálom hogy olyan hülyén viselkedtem.-Nem bírt a férfi szemeibe nézni, ezért csak lehunyta a szemét, mert félt attól hogy Dominik hogyan fog reagálni.
-Ahogyan én is. Nem kellett volna nélküled ilyen döntést hoznom, én csak meg akartalak vele lepni.
-Tudom, és sajnálom hogy ennyire hülyén viselkedtem.
-Elmondod hogy mi volt a baj?-Olivia csak egy pillanatra elgondolkodott mielőtt belekezdett volna.
-Nem azzal volt a baj, hogy meg akartál lepni. Annak tényleg örülök, csak...
-Csak? Nem tetszik? Mert akkor ezt elmondhattad volna.
-Nem arról van szó Dominik.-csak kibújt a férfi karjából és felült az ágyba, maga elég húzva a lábait. Dominik is követte a példáját azonban a férfi vele szemben ült fel az ágyba.
-Akkor miről Olivia? Mond már el végre! Napom óta ez megy, és fogalma sincs mit rontottam el. Meg akartalak lepni egy nyaralással, ahol csak ketten vagyunk, és végre kipihenhetjük magunkat. Ez akkora baj?
-Nem, ez nem baj. Dominik én.., ez egy nagyon drága nyaralás. Egy hét a Maldív szigeteket, egy 5 csillagos szállodába? Bele sem merek gondolni ez mennyibe került.
-Ez a baj? Az hogy drága volt? Olivia focista vagyok, tudod nagyon jól hogy mennyit keresek. Hidd el baba, ezt simán megengedhetem magamnak.-próbált hozzá érni a nőhöz, aki gyorsan ledobta a párnát az ágyra ami eddig a kezében volt.
-Hát ez az Dominik! Te meg engedheted magadnak ezt, minden probléma nélkül, de én nem! Nem arról van szó Dominik, hogy nem engedhetem meg magamnak azt hogy elmenjek nyaralni, de egy ilyen nyaralás számomra túl sok már. -Fakadt ki Olivia, így mindent ami a lelkét nyomta kiadott magából.
-Bébi, Olivia.-csúszott közelebb a nőhöz, mire Olivia újra rá kapta a tekintetét.
-Nem érted igaz? Nem akarom hogy azt gondold hogy kihasznállak. Hogy neked mindig valami drága dologgal kell meglepned, mert ez nem így van. Engem ez sose érdekelt.
-Tudom bébi. Hidd el nagyon is jól tudom. Miért hiszed azt hogy ezt gondoltam volna?
-Nem tudom. Mindig is tudtam hogy nem vagyunk egyenlőek, de eddig nem tűnt annyira szembetűnőnek.  De ezzel.. én ezt nem tudom viszonozni.
-De nem is kell. Olivia a baratnőm vagy akit szeretek mindennél jobban. Miért hiszed azt hogy bármit is viszonoznod kell? Egy kapcsolat nem arról szól, hogy ha az egyik fél ad valamit a másiknak ,akkor annak viszonoznia kell.-Olivia csak a kezüket nézte amiket Dominik nemrég kulcsolt össze.
-Szeretlek Olivia. Sose jusson többet ilyen hülyeség az eszedbe. Hallod? A csillagokat is lehoznám neked az égről ha megengednéd nekem. És tudod miért?-A nő csak megrázta a fejét, ami miatt a focista csak mosolyogva hajolt közelebb hozzá.
-Mert még sosem szerettem senkit ennyire mint téged. Te egy nagyon különleges nő vagy Olivia, aki sosem a focistát látta bennem, csak azt a magyar srácot aki kikerült ide Angliába, és el volt veszve a szupermarketben a zöldségek között.
-Szóval csak azért szerettél belém, mert akkor  segítettem hagymát választani?-Próbálta nem el nevetni magát, de amint a férfi ledöntötte az ágyra és felé magasodott, minden kétség ami eddig a lelkét nyomta abban a pillanatban elszállt ,amint belenézett Dominik csillogó szemeibe.
-Nem. Azért szerettem beléd ,mert nálad tökéletesebb nővel még soha életemben nem találkoztam.

-Máskor is össze kaphatnánk ha ilyen békülés van utánna. -Karolta át hátulról Oliviát, aki egy kis törölközőbe tekerte magát, és a vizes haját próbálta kifésülni.
-Nagyon vicces vagy.  Inkább vegyél fel valamit.
-Miért? Rajtad is csak egy törölköző van. -Simította végig a kezét a nő derekán, és egy huncut mosollyal az arcán figyelte a tükörbe Olivia reakcióját.
-Igen,mert meg akarom szárítani a hajamat. De ha így folytatod, olyan fejem lesz miattad mint egy madárfészek.-tette le a fésűt az mosdó mellé, mire Dominik csak egy puszit nyomott a vizes hajába.
-Még azzal is győnyörű lennél.
-Dominik, így sose készülők el.-a férfi csak hátra lépett, ám még mielőtt kiment volna a fürdőből, előtte még gyorsan elvett a tükör elől egy sprayt és gyorsan befújta a haját.
-Hé! Az, az enyém.
-Tudom, és jobb is mint az enyém.-Kacsintott rá Oliviára, mire a nő gyorsan kivette a dobozt a kezéből, és megpróbálta kitolni a fürdőből.
-Ehhez még gyenge vagy baba, de próbálkozni lehet.-Kacagott fel amint megérezte Olivia kezét a hátán, és hagyta hogy megpróbálja kitolni a fürdőből.
-Jézusom, olyan vagy mint egy hegyomlás. Mozdulj már meg könyörgöm..-csak nevetve kiment a fürdőből, magára hagyva Oliviát.
Nem hitte volna soha hogy ilyen hülyeség valaha is megfordul a nő fejében mint amit reggel bevallott neki. Soha mégcsak eszébe sem jutott hogy Olivia csak azért lenne vele mert ő az aki. Tény hogy voltak olyan nők az életében akik szerették kihasználni a nevét, vagy éppenséggel őt magát, de ez sosem jött össze nekik, főleg nem hosszú távon. De Oliviával igen is hosszú távra tervez, sőt még sose gondolt egyik kapcsolatában sem olyan dolgokra, mint amik az utóbbi időben megfordulnak a fejében.