Valóra vált álom (Sz.D.)

56.fejezet

Vett már részt nagyobb bajnokságokban, sőt meg is nyerte őket. Azonban az ami ma este Dominikra vár az csak idegessé teszi.
Tudja hogy nem tesz jót neki ha feszülten vagy idegesen lép pályára, de jelen pillanatban nem tud parancsolni az érzéseinek.
-Na mi az haver? Izgulsz? -ment oda hozzá Trent, amikor indult ki az öltözőből.
-Szerinted?-nézett rá egy pillanatra, és már ment is volna tovább, amikor a csapattársa megállította benne.
-Figyelj Dom. Tudod hogy nem szabad az ilyen meccsek előtt befeszülni. Nem ez az első bajnokságod, de ez az első itt nálunk. Próbáld meg kizárni azt, hogy enne a mecsnek mekkora tétje is van.
-Szerintem nem tudom? Már lassan azon húzom fel magam, hogy nem tudom kiverni a fejemből.
-Olivia itt van már?
-Igen, nemrég ért ide. Miért?-fogalmam sincs  hogy Trent mit akar Oliviával, ezért csak összehúzott szemmel nézett a barátjára.
-Beszélj vele. Szerintem segítene. Van még időnk bőven. Sokan mégcsak most állnak neki készülődni. -Dominik egy pillanatig elgondolkodott, és gyorsan körülnézett az öltözőben mielőtt ott hagyta volna a barátját, hogy megkeresse Oliviát.
-Sietek vissza.-Trent csak megveregette a vállát Dominiknak, aki nagy léptekkel indult ki a folyosóra, hogy beszélni tudjon a barátnőjével.

Olivia nem látta hogy ki tart felé nagy léptekkel, csak azt vette észre hogy valaki megragadja a karját és elkezdi húzni maga után. Amint felismerte a támadóját egy pillanatig megnyugodott,ám ebben a helyzetben a férfi jelenléte újra idegessé tette.
-Dominik, mit csinálsz? Mit keresel itt? A csapattal kellene lenned.-értetlenült állt a férfival szemben, aki idegesen a hajába túrva kezdett el járkálni az ajtó előtt.
-Dominik?
-Nem bírok másra gondolni csak arra, hogy ez az utolsó meccs a bajnokságból. Most ezen múlik minden. Nem hibázhatunk. Nem hibázhatok Olivia!-túrt bele idegesen a hajába Dominik, mire Olivia közelebb lépett hozzá, és óvatosan megfogva a kezeit ölelte magához szorosan.
-Nem fogsz hibázni. Nem fogtok. Ebben biztos vagyok. És tudod miért?-Dominik nem szólalt meg, de Olivia érezte hogy szorosabban kezdi ölelni.-Azért mert ti nem csak a bajnokságért harcoltok ma este. Hanem egymásért és az edzőért is.
Ti a szíveteket is bele adjátok a játékba, és ez fog titeket a végéig vinni.
-Köszönöm.-Csak oda bújt Olivia nyakához, míg ő a focista tarkóját kezdte el simogatni.
Percekig így álltak, és hiába tudta Olivia hogy sajnos ideje lenne mennie Domininak, nem volt szíve ez miatt szólni neki.
-Mennem kell. Ha Klopp észre veszi hogy nem vagyok ott, a végén még kispadra tesz majd.
-Azt nem tenné meg. Annál te jobb játékosa vagy. Szüksége van rád.- nézett fel rá Olivia, megbizonyosodva arról, hogy a férfi egy kicsit tényleg  lenyugodott. Amint megérezte a focista kezeit az arcán, csak lehunyta a szemét és élvezte azt a rövid, de mégis szerelemmel telli csókot amit Dominik adott neki.
-Nagyon szeretlek. Bármi is lesz az eredmény ma este, tudd hogy nagyon de nagyon büszke vagyok rád.-Dominik csak bólintott és egy mély levegő után már indult is ki abból a kis szertár féleségből, ahová becibálta Oliviát.
Olivia is követe, hiszen nemsokára kezdetét veszi az utolsó mérkőzés amit mindenki izgatottan várt.
Csak remélni meri hogy egy kicsit sikerült a férfit megnyugtatnia. De tudja hogy Dominik milyen, és akármilyen gondolatok is vannak most a fejében, amint kiér a pályára ezeket megpróbálja teljesen elnyomni majd.
A telefonja csörgésére lett figyelmes amikor a kijárat felé igyekezett, ám amikor meglátta a hívot egy nagy mosollyal az arcán már vette is fel a telefont.
-Merre vagy Liv? Annyi ember van itt hogy még mozdulni sem bírunk.
-Nyugi Mira. Nekem még van egy kis dolgom, ti csak üljetek le a helyetekre, nemsokára megyek én is.
-Rendben. De siess. A végén még nem érsz majd ide.
-Sietek ígérem.-igen az az első olyan mérkőzés amire a barétnői is eljöttek.
A családja is jött volna, de az unokaöccse sajnos még picike ahhoz hogy jelen legyen egy ilyen meccsen, így otthonról szurkolnak a csapatnak, és legföbképpen Dominiknak.

Dominik hiába beszélt Oliviával, az idegei még mindig nem nyugodtak le. Vissza érve az öltözőbe még feszültebb lett, amikor meglátta hogy már Klopp is jelen van.
-Mindenki itt van?-nézett egy pillanatra körbe az edző, mire Dominik kissé elszégyelve magát bólintott.
-Nos srácok. Már mindent taktikát megbeszéltünk, így mindent tudtok. Tudom hogy mennyire fontos ez a mérkőzés mindenki számára. De kérlek egy valamit tartsatok szem előtt. Szívvel játszatok. Magatok miatt adjatok bele mindent. Megérdemlitek a sikert, de ahhoz az kell hogy mindent elfelejtsetek és csak a játékra figyeljetek. Bármi is lesz az eredmény ma este, én nagyon büszke vagyok a csapatomra. Mindig is büszke voltam rátok fiúk.-Az egész öltözőben csak az edző hangját lehetett hallani. Senki sem szólalt meg, csak az előbb elhangzottakon gondolkodtak.
Dominik csak körbe nézett a csapaton, mire megakadt a tekintete Virgilen, aki egy aprót bólintott és már előre is lépett.
-Gyerünk srácok! Mutassuk meg nekik hogyan kell szívből játszani!-egymást kezére tették a kezüket és amint Klopp is becsatlakozott mindenki egyszere kiáltotta fel a csapat nevét.
-Gyerünk srácok, menjünk és rugjuk szét a seggüket!-kiáltott fel Trent, mire Dominik elnevette magát a többiekkel együtt.
-Szét rugjuk a seggüket?-nézett a barátjára Dominik, mire Trent csak felemelte a kezét jelezve, hogy csapjon bele.
-Keményen szétrugjuk a seggüket.-csapott bele a barátja kezébe Trent, ezzel jelezve hogy készen állnak a legnagyobb mérközésre ami rájuk vár.
A pályára menet Dominik csak egy pillanatra nézett oldalra ahol a csapat egy része volt, és azonnal észre vette Oliviát aki az első sorban foglalt helyet. Mintha megérezte volna hogy a focista figyeli, mosolyogva emelete fel a hüvelykujját jelezve neki, hogy minden rendben lesz.
Csak egy aprót bólintott, mire Olivia egy biztató mosollyal nézett rá.

-Gyerünk fiúk! Hajrá!-kiáltott Olivia mellett állva Mira, mire ő csak nevetve nézte a barátnőjét.
-Mióta vagy te ennyire nagy foci rajongó?-Mira csak rákapta a tekintetét, de gyorsan vissza is fordult a pálya felé ahol a fiúk már egy sorban álltak fel.
-Most miért? Drukkolok a csapatnak. Neked is ezt kellene tenned, tekintve hogy a pasid is ott van kint.-mutatott a csapatra, de Olivia csak Dominikot nézte. Látta a férfin hogy egy kissé izgul, de reméli hogy amint elkezdődik a játék, a férfi fejben újra jelen lesz majd.
-Szurkolok is nekik. Ezt tudják is. De kicsit izgulok miattuk. -vallotta be Olivia, mire már Ava és Linda is felé fordulva figyelték.
-Na izgulj Liv. A fiúk nagyszerűek. Biztos hogy sikerülni fog nekik.
-Remélem így lesz. Túl sok mindent adtak bele ebbe a szezonba, hogy ne sikerüljön. Nem lehet ,hogy ne nyerjék meg.
-Csak egy pont Liv. Egy pont kell nekik. Hidd el, sikerülni fog. De ehhez az is kell hogy Dominik is ott legyen fejben.- Olivia egy pillanatra elgondolkodott, de biztos volt benne hogy amint kiért a pályára, Dominik mindent kizárt és csak a játékra koncentrál.
-Ott van. Ebben biztos vagyok.-Semmi kétség nem volt benne, de titkon azért félt is, hátha nem sikerült Domininak teljesen kizárnia mindent.
Amint elkezdődött a meccs, a szíve sosem érzett tempóban kezdett el verni.
Nem foglalkozott azzal hogy a barátnői mit mondanak, csak a pályát nézte és azon belül is a 8-as számmal játszó focistát, akinek sikerült hónapokkal ezelőtt elrabolnia a szívét, és azóta is rabul ejtve tartja.