Valóra vált álom (Sz.D.)

10.fejezet

Olivia jót derült a férfin, hiszen tagadni sem tudta volna, hogy izgul az miatt amit a nő akar neki mondani.
-Holnap után kell menned a válogatott meccsekre ugye?
-Igen. Ugye nem arról van szó hogy nem mehetek el? Nézd Olivia, nekem ez nagyon fontos, muszáj ott lennem.-a férfi tartott attól hogy valamilyen oknál fogva nem engedik el, főleg most hogy Olivia behívatta.
-Nyugodj meg Dominik. Erről szó sincs. Tudjuk Kloppal hogy mennyire fontos hogy jelen legyél. Nem szokás nálunk megtiltani ,hogy a játékosok nem mehetnek el a válogatottbeli csapatukhoz. Nem erről van szó.-próbálta megnyugtatni a férfit, aki csak hátra dőlt a székben várva ,hogy Olivia elmondja végre miért kell ott lennie.
-Akkor miről?
-Elintéztem mindent. Emailben elküldöm a repülőjegyet, ha szükséged van rá akkor bérlek egy autót is, ami jelen lesz mire a géped leszáll. Csak ennyit akartam mondani, ne izgulj.-A nő csak mosolyogva nézte a férfit, akin tisztán látszott hogy mennyire megkönnyebült.
-Komolyan mondom Olivia, egy pillanatra megállt a szívem. A frászt hoztad most rám.
-Miért olyan ilyesztő vagyok?-Komolyan érdekelte a nőt hogy Dominik mit gondol róla. Még maga sem tudja miért, de kíváncsian várta a férfi válaszát.
-Mi, dehogy is. Csak olyan tárgyilagos voltál, és ilyenkor nem szoktak jó dolgokat mondani.
-Sajnálom hogy megijesztettelek egy pillanatra. Nem állt szándékomban.
-Semmi gond. És köszönöm hogy mindent elintéztél nekem.
-A vissza felé utat is elintézem, majd küldöm annak is a jegyét. Sok sikert a meccsekre.-mosolygott a férfira aki ugyan úgy mosolyogva nézett a nőre.
-Köszönöm Olivia. Autót nem kell bérelned, mert eljönnek értem.
-Rendben, ha valamire szükséged van csak szólj. Sok sikert.
-Köszi. Akkor megyek is. -Mutatott a férfi az ajtó felé, mire Olivia csak bólintott egyet.

Dominik izgatottan ment be az edzőközpont ajtaján, hiszen erre a pillanatra várt már rég óta. Imádott itthon lenni, főleg ha a válogatottról volt szó. Számára ez hatalmas megtiszteltetés, főleg hogy még a csapatkapitányi karszalagot is viselheti.
Nagy mosollyal az arcán fogott kezdett az egyik társával, amint oda ért elé.
-Csá Domi. Jól kivirultál amióta Angliában vagy.
-Oo fogd be.-kicsig megütötte a vállát, hiszen tudja hogy csak szórakozik vele. Rolandal nagyon jó a kapcsolta, bár mindenkivel jóban van, de a fiatal férfi talán az egyik legjobb bajtársa a csapatban.
-Milyen Liverpool?
-Nehéz, de imádom, és nálad mi a helyzet?-együtt indultak el az emeletre , hogy le tudjon pakolni a szobájába.
-Jó. Már egyre jobb. Végre újra játszhatok rendesen. -A férfinak volt egy kisebb sérülése, ami miatt ki kellett hagynia egy pár hetet, de szerencsére már minden rendben van vele.
-Na pakolj le és keressük meg a többieket. -Dominik gyorsan elfoglalta a szobáját, és már indultak is a többiek keresésére.
-Dominik.
-Főnök.-csak egy kisebb ölelésben részesítette az olasz szakembert, hiszen a kapcsolatuk szinte irigylésre méltó. Rossi minden egyes játékosával rendszeresen tartja a kapcsolatot, szinte már úgy tekintenek rá a fiúk, mintha a pótapjuk lenne.
- A többiek merre vannak?-nézett körbe a férfi, mert nem látta a csapat többi tagját.
-Na szerinted?-Vigyorogva nézett a férfi a magyar csapattársára, mire Dominik is csak elvigyorodott.
-Ne hogy már minket kihadjanak a mókából. Na gyere már Roli.-gyorsan elindultak a társalgó felé ,ahol bizony már a csapat nagy része jelen volt.
-Jé az elveszett báránykák.-kiáltott fel Martin, és már indult is meg a két férfi felé.
-Csá haver. Basszus te komolyan még magasabb vagy mint legutóbb voltál.
-Irigykedsz mi? Te meg a végén össze mész Liverpoolba. Lehet beszélni kellene velük, hogy tömjenek valami jó magyar kajával.-csak nevetve megölelték egymást, mire sorban mindenki köszönt nekik. Dominik imádott ott lenni, ha tehetné szinte minden hónapban jelen lenne ezzel a csapattal. Sose volt még ennyire jó itt a légkör mint az utóbbi 2-3 évben. Csak együtt. Ez a szlogenjük és ehhez tartják is egymást.

Olivia szerette amikor válogatott meccsek vannak, hiszen így a munkája kicsit megfogyatkozik. Nem arról van szó ,hogy nem szeretne itt dolgozni, de szinte olyan mintha sose érne a munkája végére. Ilyenkor viszont mintha mindent el tudná végezni időben, sőt még haza sem kell vinnie a munkáját, hiszen másnap ráér  bent megcsinálni.
Épp ezért is van most a barátnőivel egy bárba ,hogy szórakozzanak kicsit hiszen másnap nem kell bemennie dolgozni.
-Na mesélj már Liv, mi a helyzet a focistáddal?-Mira sose unja meg ezt a témát, ez már biztos.
-Már mondtam Mira hogy nincs semmi. Hazautazott, mert válogatott meccse van.
-Hát ezt is tudod? És méghogy nincs semmi. Szégyeld magad Liv.
-Persze hogy tudom Ava, mert én intézem a fiúknak az utazásokat.
-Persze csak ezért. Jól van Olivia, akkor ne mondj semmit. Majd megtudjuk amikor már az esküvötöket tervezitek. Talán arra meghívtok majd minket..
-Jézusom Mira, elment az eszed? Ne igyál többet szerintem.-komolyan ennek a nőnek amilyen képzelgesei vannak, az valami hihetetlen.
-Csak annyit mondj Olivia hogy tetszik neked mint pasi?-Linda eddig nem szólt bele, csak csendben figyelte, hogy Mira szinte kínozza a kérdéseivel.
-Fiatalabb nálam.
-Na és? Mi az a 3 év? Nem a 80 években vagyunk, már nem számít ha a nő idősebb. És ne csinálj úgy mintha 20 év lenne közetetek.
-Avanak igaza van Olivia. A kor nem számít. Na mondj már valamit.-Mira már szinte könyörög, és hála annak a pár pohár koktélnak amit megittak, már nincs akkora csomó a nyelvén.
-Talán. Igen, nem tudom.
-Én igen. Neked tetszik, csak zavar hogy egy helyen dolgoztok és hogy ő focista. Igazam van?
-Ava nem is ismerem annyira. Amennyire ismerem az tetszik. Nem csak a külső, de a belső tulajdonságai is nagyon tetszenek. Sokkal érettebb a koránál. Ez elég ritka egy focistától.
-Ugye hogy nem volt nehéz kimondani?-a lányok csak mosolyogva néztek Oliviára aki már egyre jobban zavarban érezte magát.
-Na akkor ebből elég volt. Kifaggatuk, megtudtuk amit akartunk, úgyhogy most végre szórakozzunk.-Szerencsére mindenki egyett értett Avával, így az este folyamán már nem került szóba a magyar focista.

-Na mesélj, mi a helyzet?-kint ültek a társalgóban vacsora után és csak beszélgettek. Dominik tudta hogy Roli mire gondol, ezért csak megrántotta a vállát.
-Semmi különös. Elküdltem a cuccait, és azóta nem beszéltünk. Igazság szerint nem is igazán gondolok rá azóta. Azt hittem rosszabb lesz de, nem.
-Mert már nem szeretted. Legalábbis szerelemmel nem.
-Mikor lettél ilyen bölcs?-Dominik csak jót nevetett, mire a férfi csak vigyorogva nézett rá.
-Mindig is az voltam.
-Hát hogyne. Mindig..
-Mizu fiúk? Mi ez a nagy pletyi parti?-csatlakoztak hozzájuk egy páran, így már elég nagy társaság gyűlt össze.
-Nem szokásunk pletykálni. Nem olyanok vagyunk mint ti.-vigyorogva nézett Dominik a magas vörös férfira aki inkább egy vikingre hasonlított, mint egy átlagos magyar férfira.
-Á eleget. Mind a ketten másik országba vagytok, de mégis mindenről tudtok. Hogy is lehet ez?
-Forró vonal. Tudnál róla ha többet néznéd a csoportot.-Mindenki csak jót nevetett, hiszen Martin sokszor lemarad egy két dologról.
-Jól van na. Szemetek vagytok.
-Na de komolyra fordítva a szót. Mit gondoltok, sikerül majd hétvégén kijutnunk?-Egy pillanatra mindenki elhallgatott, mire Dominik megszólalt.
-Mindent meg kell tennünk hogy sikerüljön. És sikerülni is fog. Ebben biztos vagyok.
-Ha kell szétrugunk mindenkit, de ott leszünk az eb-n.-Csak jót nevettek, azonban mindenki titkon bízott benne, hogy nem okoznak csalódást a szurkolóknak.