Valóra vált álom (Sz.D.)

12.fejezet

-Dominik ez valami borzasztó ötlet volt.-Olivia már nyitotta is ki az irodája ajtaját ,hogy a férfi be tudjon menni hozzá.
-Most miért? Szerintem jó. Oversize. Ez a divat.-Nézett végig rajta a férfi, és egy nagy mosolyra húzta az ajkait.
-Oversize. Hát persze. Csak épp a térdemig majdnem leér.
-Nem is látszik.
-Mert betűrtem. Dominik ez valami borzalmas, már ne is haragudj.-mutatott végig magán a nő, mire a Dominik csak megfogta a nő zakóját, és beállt a háta mögé.
-Vedd fel. Azt mondtad ez rajtad lesz majd, így nem látszik annyira hogy nagy rád.-Olivia csak hátrafordult, és Dominik már ott állt és a zakóját tartotta hogy bújjon bele.
-Jó talán így egész elviselhető. -igazította meg a ruhákat magán Olivia, mire a focista csak mosolyogva nézte.
-Jó lesz ez. Csinos vagy benne.-talán fel sem fogta hogy mit mondott ,de ez az egy mondott elég volt ahhoz, hogy zavarba hozza a nőt.
-Köszönöm. Ha végeztem vissza adom a felsődet.
-Hagyd csak. Majd valamikor vissza adod. Vagy egész nap a kávés blúzodba akarsz lenni?
-Nem igazán. Köszönöm Dominik.
-Ugyan már az én hibám volt. Ez nem történt volna meg ha reggel jobban figyelek.
-Ez mondjuk igaz. Hát akkor köszönöm még egyszer.- mosolyogva nézett fel a férfira, ahogyan ő nézett le a nőre. Dominik gyorsan elköszönt, hiszen Oliviának már lassan be kell majd jelentkeznie a megbeszélésre. Még ő sem ismert magára amikor belement a férfi ötletébe ,hogy az ő pólóját húzza fel. De az hogy azóta folyamatosan Dominik illatát érzi, nem könnyítette meg a dolgát.

Újra visszaemlékezett arra amikor Oliviát először látta a felsőjében. Szinte majdnem leesett az álla. A nő csodálatos volt még egy férfi felsőben is. És a tudat hogy a saját ruhája volt rajta, nagyon is tetszett Dominiknak.
Bár nem épp így képzelte el azt, amikor először látja a ruháiban, de ez is nagyon tetszett neki.
Azonban sokáig nem maradhatott a gondolatai világában ,mert valami videót akarnak velük felvenni.
-Oké fiúk. Most hogy mindenki itt van végre, akkor elmondom a szabályokat. Kérdéseket teszünk fel, és aki rosszul válaszol, megfog egy labdát. Húsz kérdés lesz, de figyeljetek oda, mert a gyorsaság is nagyon fontos lesz.- a fiúk csak össze néztek amikor meglátták a nagy zsák labdát amit oda vittek nekik.
-Milyen kérdések lesznek?
-A csapattal kapcsolatos. A múltat és a jelennel. Remélem felkészültetek.-csak bólintottak egyet, és pillanatok múlva már kezdték is el a forgatást
-Oké első kérdés. Mikor csatlakozott a csapathoz az edző?
-2015.-vágra rá egyből Dominik mire a csapattársának egy labdát kellett fognia.
Ez így ment egy jó darabig, és már ott tartottak hogy a kezükbe már nem bírták fogni ,ezért a pólójuk alá kezdték el betömködni a labdát.
-Oké utolsó kérdés. Mikor alapult a Liverpool?
-1892.-Szinte egyerre válaszoltak, mert erre tudták a választ. Vagy legalábbis azt hitték.
-És?
-Mi és?-Dominik nem értette mire kiváncsiak még, hiszen most mondták el.
-Melyik hónapban?
-Honnan kéne ezt tudnom? Nem elég hogy 1892-ben?-Rayen ugyan úgy értetlenül állt mint Dominik, hiszen erre ő sem tudta a választ.
-1892. Március 15. Illő lenne tudnotok.-mind a ketten a nő felé kapták a fejüket, aki a kamera mögött áll.
-Na de Olivia. Ezt te sem kérheted tőlünk. Nem elég az hogy 1892? Miért fontos a dátum?
-Azért Rayen, mert ekkor alapult meg. Ha már itt fociztok, akkor legalább ezt tudjátok. -Dominik szégyelte magát kicsit, hiszen a nőnek igaza volt. De nem érezte azt hogy ez annyira lényeges dolog lenne.
-Amúgy te hogy hogy tudod?-Rayen csak nem hagyta abba, és újjabnál újjabb kérdéseket tett fel Oliviának.
-Onnan hogy itt dolgozom. Ha már ti nem tudjátok, legalább én tudjam helyetetek nem?
-Oké, ez szuper lett. Szia Olivia.
-Szia Luci. Elrabolhatom a fiúkat? -Mivel az idősebb nő csak bólintott, így a két férfi csak oda állt Olivia mellé.
-Eltennétek a labdákat? Azokra nem lesz szükség.-Dominiknak mégcsak most tűnt fel, hogy mind a kettőjüknek a felsőjük alá volt dugva egy pár darab labda, amiket még a felvétel alatt tettek oda.
-Persze. Mehetünk.-gyorsan kivették őket és már követték is Oliviát.

-Menjetek csak be fiúk, én addig szólok Kloppnak hogy mindenki itt van.-Küldte Olivia a két férfit a nagyteremben és már ment is az edző keresésére.
-Jürgen, mehetünk? A fiúk márcsak rád várnak.
-Persze. Menjünk, fontos dologról kell beszélnünk.-együtt indultak el a nagy tárgyalóba, ahol már a csapat tagjai várták hogy megtudják miért is kell ott lenniük.
-Sziasztok fiúk. Mindenki jelen van remélem.-állt a nő a férfiak elé, akik csak kiváncsi tekintettel várták hogy mit akarnak nekik mondani.
-Nos, mint tudjátok a Liverpool szokása minden évben meglátogatni egy gyermekklinikán. Ezt a látogatást ma délután ejtenénk meg. Viszont lenne egy kérésem. Aki egy kicsit is betegnek érzi magát, az most ne jöjjön.
Ezeknek a gyerekeknek így is gyenge az immunrendszere, nem kellene hogy tőlünk is valamit elkapjanak.-mindenki csak bólintott egyet, hogy megértették amit Olivia mondott.
-Na akkor fiúk, aki nem beteg az álljon készen, mert nemsokára indulunk. Viszont, aki csak egyet tüsszent az itt marad. Ne betegítsük meg jobban a gyerekeket.  Na akkor menjünk a busz már készen áll.-intett az ajtó felé Klopp, így mindenki elindult ki a teremből.
Olivia is velük tart, bár még mindig a férfi felsője van rajta, azonban már nem zavarja, hiszen egész nap ebben volt. Szerencsére annyira nem látszik hogy férfi póló, mert senki sem tett semmilyen megjegyzést rá.
A fiúk már kint várták őket a busz előtt, így miután ők is oda értek az edzővel már szálltak is fel.

Dominik nem sűrűn jár korházakban, főleg nem beteg gyerekeknél. Szereti a gyerekeket, és ez számára egy érzelmi hullámvasút. A gyerekek nagyon aranyosak, és hihetelenül boldogok voltak hogy elmentek hozzájuk. Némelyik már most igazi Liverpool rajongó.
Kicsit ki akarta szellőztetni a fejét, ezért kiment a folyosóra ahol látta, hogy Olivia egyedül megyek az egyik szobába. Kíváncsi volt hogy hova ment a nő, ezért elindult a folyosó végére hogy lássa kihez ment.
Benézve az ajtón egyedül találta a nőt a szobában ahol csak egy kiságy volt.
Olivia hátrakapta a fejét ahogy halotta hogy nyílik a szoba ajtaja, de gyorsan vissza fordult a kiságyhoz.
-Hogy hogy egyedül van?-lépett mellé Dominik, mire a nő csak ránézett.
-Mert még kisbaba. Az ilyen piciket megpróbálják egy szobába tenni, hogy a nagyobbakat ne zavarják a sírásukkal.
-Annyira picike.-A férfi csak egy kicsit ment közelebb az ágyhoz, hogy jobban lássa a kisbabát. A szíve majdnem megszakadt amikor látta hogy mennyi cső lóg ki a kicsi testéből. Férfi létére nagyon a szívére vette ezeket a dolgokat.
-Olyan idős mint az unokaöcsém. -Meglepve kapta fel a fejét a nő hangjára, mire Olivia is közelebb lépett az ágyhoz.
-Nem tudom hogy mit tennénk ha ő lenne ennyire beteg. Ilyen kis picike és már mennyi mindenen ment keresztül.
-Igazi kis túlélő. A szülei hol vannak?-Dominikot meglepte hogy a kicsi egyedül van a szobában és egy felnőt sem volt vele.
-Az édesanyja elhagyta miután megtudta mennyire beteg. A nővérek most mondták. Ők lettek a családja a picikének.-Olivia óvatosan simított végig a kicsinek a kezén, mire Dominik szorosan oda állt mellé. Ő nem mert hozzá érni, de csodálva nézte a nőt ahogyan a babával bánt.
-Menjünk. Hadjuk hadd aludjon. -csak bólintott és együtt indultak ki a picike szobájából.
-Nem is tudtam hogy van unokaöcséd.-már egy ideje a folyosón voltak és onnan nézték a kisbabát.
-Nemrég szülelett. Két hónapos.
-Akkor még nagyon picike.-mosolyogott a nőre, hiába nem látta a maszk alatt.
-Az. Gyere, nézzük meg a többieket. Biztos hiányolnak már.-Látszott Oliviának hogy erről nem szeretne többet beszélni, ezért Dominik úgy tett ahogyan a nő mondta. Csatlakoztak a többiekhez, akik a gyerekekkel szórakoztak.