Valóra vált álom (Sz.D.)

7.fejezet

Dominik mindent elintézett, így miután feladta a csomagokat csak írt egy üzenetet ,hogy úton vannak és mikorra várják. Miután szakított a barátnőjével, pár nap múlva már a közösségi oldalakról is leszedett mindent amit tudott.
Rosszul érezte magát, de nem a szakítás miatt. Inkább az miatt, mert nem érzett semmi fájdalmat ,sem bánatot. Sokkal inkább megkönnyebbült.  Újra csak a focira kellett koncentrálnia ,ami ki is fizetődött hiszen az utolsó meccsén gólt lőtt, ezzel megszerezve a csapatnak a győzelmet.
Nem szokott nagyon eljárni vásárolni, hiszen mindent meg tud rendeli az interneten, viszont eddig nem talált olyan éttermet, ahol magyar ételeket lehet rendelni.
Most viszont minden vágya az volt hogy valami magyar kaját tudjon enni, ezért lemerészkedett a boltba, hogy meg vegyen mindent, ami az ebédjéhez kell.
Szerencsére nem voltak sokan a közeli szupermarketben, így hétköznap délelőtt, ezért kényelmesen körül tudott nézni.
Épp azon gondolkodott hogy mennyi hagymára van szüksége egy pörkölt alá, amikor egy kis kuncogást hallott a jobb oldaláról.
-Nem hittem volna ,hogy egy zöldség ennyi tanakodást tud okozni.- Olivia csak jókedvűen kuncogott a férfin, aki három hagymát tartott a kezében.
-Kicsit bajban vagyok.
-Azt látom. Segítsek?-Dominik csak kicsit arrébb állt, hogy a nő oda férjen a pulthoz, aki már egy zacskot tartott a kezében.
-Tedd bele. Hidd el nem lennének boldogok, ha egyenként kellene lemérniük.
-Köszi. Igazság szerint azt sem tudom mennyi kell belőle. Nem szoktam főzni.
-Tudod egyáltalán hogy mi kell bele?-Dominik csak felmutatta a telefonját, ahol a hozzávalók listája volt.
-Ezek szerint igen. És mennyi hagymát ír?
-Három nagyobb fej hagyma. De itt csak kicsi van, így nem tudom mennyi kell belőle.-Olivia csak elnevette magát, hiszen látszik a focistán hogy nem igazán jártas sem a főzésben ,sem a vásárlásban.
-Akkor ezeket vissza tesszük, és veszünk a másikból.-Dominik már meg akarta kérdezni hogy mit csinál, amikor látta hogy pár lépéssel arrébb vannak azok a hagymák amik neki kellenek.
Elég cikinek érezte a dolgot, de hát mentségére legyen mondva, eddig nem sűrűn járt le a boltba.

-Nos, szükséged van még valamire?-Olivia segített neki megvenni a szükséges zöldségeket amik kellenek neki, mert látta mennyire elveszett a férfi.
-Mennyi időd van?-Tekintve hogy ma ő is szabad, így nem igazán tervezet mára sok mindent, a bevásárláson kívül.
-Na gyere, és mond közben hogy mi kell még. Addig én is megveszem ami nekem kell.-Dominik mint egy jó kisgyerek csak ment a nő után, aki mellette tolta a bevásárlókocsiját, és egy két helyen megállt és betett pár dolgot a kocsijába.
-Hát hús kellene még.
-Oké. És milyen hús?-újra elindultak, ez után már a hús részleg felé.
-Hát azt írja tetszés szerint, de a sertés combot ajánlja.
-Akkor gyere és vegyük meg. Amúgy mit szeretnél ezekből főzni? Mert gondolom azért kell.
-Hát mi otthon, nagyon szeretjük a pörköltet. És én is nagyon szeretem, itt viszont még nem találtam olyan éttermet ami nem hogy csinál, de hasonló lenne mint az otthoni.
-És arra vetemetsz hogy most te fogod elkészíteni?
-Megpróbálom. A recept megvan, nem lehet olyan nehéz.-Olivia eléggé kételkedett a focista főzőtudományában, de nem szólt semmit, csak beállt a sorba.
-És mennyire van szükséged?
-Hát egy kg combra. -gyorsan kikérte a húst és már tette is bele a focista kocsijába.
-Még valami?-fordult felé, azonban arra nem számított hogy ennyire közel lesz hozzá. Szinte majdnem neki ütközött a mellkasának, ezért csak gyorsan hátrébb lépett egy pár lépést.
-Tészta is kell majd.
-Neked szinte semmi sincs otthon?
-Nem nagyon szoktam bevásárolni.
-Az feltűnt. Na gyere, még nekem is kell egy pár dolog.-a nő újra elindult, mire a férfi csak követte a boltban.
Olivia gyorsan össze szedet mindent amire szüksége lehet ebben a pár napban, és újra a férfi listájához kezdték el beszerzi a szükséges dolgokat.
-Mindened megvan?-Dominik gyorsan átfutotta a listát, és úgy látta minden dolog megvan amire szüksége lehet.
Mivel mind a ketten befejezték a vásárlást, ezért csak beálltak a sorba hogy fizetni tudjanak.

Együtt mentek ki az üzletből, és még a sors is azt akarta hogy találkozzanak, mert az autójuk is egymás mellett parkolt.
-Várj segítek.-Dominik csak kivette a szatyrokat és már tette is be a nő autójába.
-Köszönöm.
-Szívesen. Inkább én köszönöm hogy segítettél. Valószinűleg még mindig bent lennék és válogatnám a dolgokat.
-Dominik tényleg nagyon hálás volt amiért a nő segített neki, így márcsak a neheze vár vár.
-Hát sok sikert a főzéshez. Csak ügyesen, mert Klopp nem lenne boldog ha gyomorrontásod lenne.-Dominik csak nagy szemekkel nézett a nőre, aki elnevette magát. Már Dominik is nevetett, hiszen eddig nem igazán látta a nőnek ezt az oldalát. De kifejezetten tetszett neki, az amit ma látott belőle.
-Hát remélem nem lesz belőle bajom.
Nem lehet olyan nehéz recept szerint főzni ugye?-Máskor is főzött már, de eddig mindig valami lightosat csinált, ami belefért ez előírt étrendjébe.
Mivel Olivia valami furcsa barna tésztát vetetett vele, ezért úgy tűnik ezzel sem lesz baj. Mondván ez nem tartalmaz annyi kalóriát, mint a fehér változat.
-Attól füg. Mennyire vagy jártas a konyhában?
-Nemrég költöztem oda ,azért annyira nem.
-Akkor tényleg sok sikert hozzá.
-Köszi, lehet arra szükségem lesz.-Miután ő is bepakolt az autójába, csak elköszöntek egymástól és mind a ketten indultak haza.
Dominik amint hazaért csak gyorsan átöltözött és  mindent kipakolt a konyhába, és a receptet olvasta hogy mégis mivel is kell kezdenie.
Nagyjából rájött hogy mit kell csinálni, és az emlékei szerint elkezdte felkockázni a húst ,ahogyan az édesanyja szokta. Ezzel még nem is lett volna akkor gond, azonban már a hagyma pucolással meggyűlt a baja.
Hiába hívta az édesanyját nem érte el telefonon, hiszen biztos még dolgozik, ezért egy csomó videót megnézett a youtubon hogy hogyan kell elkészíteni az ételt.
Szerencsére minden fűszer volt neki otthon ,mert arról az édesanyja gondoskodott, amikor kiköltözött ide.
Már a második adag hagymát burítja ki a kukába ,és még mindig nem jött rá hol rontja el. Hiába nézi a videókat, egyszerűen nem megy neki.
Nem maradt más választása, akármennyire is tiltakozott az esze ellene, csak egy személyt tud felhívni aki segíteni tud neki ebben a helyzetben. Csak reménykedik benne hogy felveszi a telefont, és hogy nem küldi el a hülyeségével melegebb éghajlatra.
-Dominik?
-Ahm igen. Szia Olivia.- nem hitte volna hogy a nő felveszi a telefont, ami a hangján is hallatszott, hogy még ő sem hiszi el hogy keresi.
-Történt valami? Felgyulladt talán a lakásod? Hívjam a tűzoltokat?
-Nem. Nem dehogy is. A lakás még egybe van. Csak..
-Csak? -Dominik csak vett egy mély levegőt, mielőtt kimondta volna hogy miért keresi a nőt. Már lélekben felkészült arra hogy rányomja a telefont, és hogy amikor találkoznak ezért a hívásért még kapni fog tőle.
-Tudnál segíteni?
-Mi történt?
-Hát, nem igazán akar össze jönni semmi sem a konyhában. Valamit mindig elrontok, és fogalmam sincs hogy mit. Hívtam már anyát is ,de nem vette fel és..-Dominik már épp mondta volna tovább, amikor Olivia a szavába vágot.
-Dominik nyugi. Jó? Megoldjuk majd.