Valóra vált álom (Sz.D.)

42.fejezet

-Domi,  ez meg mi volt? Mióta van ezt Oliviával?-szinte letámadták a csapattársai amint beértek az öltözőbe. Dominik csak jót szórakozott rajtuk, hiszen látszott mindenkin hogy nem haragudnak rájuk.
-Ezt mi hogy nem vettük észre? Hiszen mindig velünk vagy. Mégis hogyan?-Sorban kérdezgették, ám mire válaszolni tudott volna, Klopp már be is rontott hozzájuk az öltözőbe.
-Fiúk. Elképesztőek voltatok ma. Amit ma csináltatok, az az amiért a liverpool a világ legjobb csapata. Megcsináltátok azt ,amiért eddig küzdöttetek. Én csak..-érzékenyült el az edző, ami a fiúknak is feltűnt mert elcsuklott a hangja, de hamar össze szedte magát, és folytatta a mondatot.
-Szóval, én csak meg szeretném nektek köszönni ezt a szezont. Tudom hogy ez az utolsó szezonom veletek, és azt is hogy ez fájdalmas lesz számomra, de szóval köszönöm srácok. Hihetetlen játékosok vagytok egyenként is, de amire csapatban képesek vagytok az hihetetlen. -Mindenki tapsolni kezdett, és az edző nevét kiabálni. A német edző csak felemelte a kezeit, ezzel jelezve a focistáinak hogy kicsit csendesedjenek el.
-És most, eljött a pillanat amit minden új játékosunk az idény eleje óta vár. Gyerünk fiúk, irány az anfeildhez.-kiáltotta el magát, mire az egész csapat egy emberként indult ki az öltözöből, és rohant végig a folyosón a híres neves felirathoz.
-Gyerünk Doma. Itt az idő.-karolta az Virgil a fiatal játékost, aki nagy mosollyal az arcán érintette meg a feliratot. Eddig sose tehette meg, de végre eljött a pillanat amire a kezdetek óta várt.

Olivia arra ébredt hogy valaki folyamatosan nyomja a csengőt. Ránézve az órára és álmosan kippattant az ágyból, mire fáradtan csoszogott végig a lakáson.
-Ugye tudod hogy éjszaka van?-a vendége nem válaszolt, csak egy nagy mosollyal az arcán közelebb lépett hozzá, és pillanatok alatt már a karjaiba is tartotta.
-Ugye tudod hogy megnyertük a kupát?-Olivia csak szorosan kapaszkodott a férfi nyakába, aki nagy léptekkel elindult a nő hálószobája felé.
-Azt hiszem valami rémlik. Mintha ott lettem volna. De nem értem, ez most hogy jön ide.
-Úgy hogy itt az ideje hogy megünnepeljük kettesben is.-állt meg az ágy előtt, és óvatosan letette rá a nő.
-Én ehhez túl fáradt vagyok. Majd holnap megünnepeljük.-a férfi nem láthatta hogy a nő mosolyogva fordult el és nyomta bele az arcát a párnába. Érezte hogy bessüped mellette az ágy, és minden akaraterejére szüksége volt, hogy ne forduljon a férfi felé.
-És mi van akkor, ha azt mondom hogy én nem vagyok fáradt?-Lassan simított végig a nő fedetlen vállán, ami miatt Oliviának az egész testén a borzongás futott végig. Amint mégerezte a férfi ajkait a vállán és ahogyan egyre lejjebb haladt, Olivia ajkain egy apró sóhaj szökött ki.
Nem bírta tovább játszani a kis játékát amit elkezdett, mert a férfi érintése felperzselte a vérét.
Csak átfordult a hátára és szorosan magához húzta a focistát a nyakánál fogva. Az ajkai pillanatok alatt megtalálták a férfiét, mire ő édes csókjaival kényeztette Oliviát.
Olyan hamar megszabadultak a testület fedő ruháktól, hogy azt egy stopperóra is megirigyelné.
Amint a testük egybe olvadt mindkettőjükből egy hangos nyögés szakadt fel.
Olivia szinte minden egyes porcikájában érezte már a kimerültséget, amit Dominik is észrevett, ezért csak gyorsan átfordította magukat, így már Olivia hason fekve kapaszkodott bele az ágyneműbe, amint a férfi a csípőjénél fogva kapaszkodott bele, és hajszolta magukat tovább a betejesülés felé.
-Dominik..Dom..-Olivia csak a férfi nevét tudta ismételgetni, egészen addig, amíg a testét át nem járta már a közelgő felemlő érzés. Olivia kapkodta a levegőt, még akkor is amikor a focista lefeküdt mellé az ágyra, és szorosan magához húzta.
Csak oda bújt a férfihoz, akinek ugyan úgy gyorsan emelkedett és süllyedt a mellkasa.
Olivia csak elnevette magát, mire a focista csak arrébb feküdt hogy lássa a nőt.
-Mi olyan vicces?
-Semmi. Csak az oké, hogy én mennyire kimerültem, na de te? Élsportoló vagy. Elpuhultál szívem?-Simított végig a férfi arcán Olivia, mire Dominik elkapta a kezét, és másodpercek múlva már felette is volt.
-Lássuk csak, egy ilyen nap után, mennyire is vagyok puhány.-kezdte el végig csókolni a nő fedetlen mellkasát, ami miatt Oliviából folyamatosan törtek elő a hangos sóhajok.

Dominik hiába tapogatózott maga mellett az ágyon, nem találta ott azt a személyt akit kereset. Fáradtan nyitotta ki a szemeit, de hiába nézett körbe a szobában, Olivia sehol sem volt.
Magára kapott egy nadrágot és már indult is ki a szobából, hogy megkeresse a barátnőjét. Hiába nézett körbe a nappaliban és járta be a konyhát is, Oliviát sehol sem találta.
-Jó reggelt.-hirtelen meghallotta a hangját maga mögül, és akkor vette észre hogy az erkélyről lépett be egy pléddel maga köré tekerve.
-Jó reggelt.
-Jó reggelt.-lépett oda hozzá Dominik, és a karjait egyből a nő köré fonta.
-Milyen hideg vagy. Miért voltál így kint?-Olivia nem szólt semmit, csak oda bújt a férfihoz.
-Kellett egy kis friss levegő. -Dominik csak belepuszilt a hajába,mire Olivia is úgy úgy tett, csak ő a férfi fedetlen mellkasára adott egy csókot.
-Csinálok reggelit.-lépett ki a férfi karjaiból, es már indult is el a konyhába. Dominik megkereste a telefonját, és utána csatlakozott Oliviához a konyhába.
-Voltál már fent a neten?
-Igen.-Mivel mást nem mondott, ezért Dominik inkább a saját szemével nézi meg, hogy mivel is van telle a közösségi média.
Amint betöltött az oldal, az első kép ami a szeme elé került, az egy közös kép volt a csapattal és a kupával. Viszont amire nem számított az az, hogy utánna egyből egy olyan kép jött fel ,ahol ő volt és Olivia. Ezek után sorban dobta fel őket és a képek mellett még videók is voltak. Volt egy pár magyar oldal, amiket rendszeresen látogat és ők már a képek mellé röviden össze foglalták az esti történteket is.
-Min mosolyogsz ennyire?-ült le mellé Olivia, és már ott is volt az asztalon elöttük a reggelijük.
-Csak az instát néztem. Láttad már?
-Igen. -Dominik csak letette a telefonját és a nő felé fordult, aki csak az asztalon lévő tányért nézte.
-Mi a baj bébi? Olivia?
-Egy csomó oldal velünk van telle. Erre nem számítottam.
-Láttad őket.-csak bólintott,de még mindig nem nézett a férfire. Dominik csak megfogta a széket és közelebb húzta magához, mire a nő csak felsikított egy kicsit, mire a focista csak vigyorogva nézett rá.
-Nem írnak semmi roszat. És a fiúknak sincs semmi baja ezzel. Ne érezd magad rosszul.
-Én csak nem számítottam erre. Sejtettem hogy lesz valami hasonló, de ez kicsit sok így egyszerre. De látom, te jól szórakozol rajta.-szidta le a férfit, mire Dominik elnevette magát.
-Ennél többet úgysem fognak megtudni. De legalább már nem kell titkolóznunk. És nem azon mosolyogtam, hanem ezen.-emelte fel a telefonját és már fordította is Olivia felé.
-Láttam már ezt a képet. Elég sokszor.
-Mi?Ne a képet nézd, azt amit oda írtak. Azon mosolyogtam.
-Dominik, még mindig nem értek magyarul. -a férfinak újra kiment a fejéből, hogy Olivia nem érti azt ami oda van írva.
-Azt írják hogy Szoboszlai Dominiknak nem csak a liga kupa trófeáját sikerült megszereznie, de a Liverpool gyönyörű menedzsere szívét is elnyerte.
-Ezt csak te találtad ki.
-Micsoda? Ez van oda írva. -Dominik csak elnevette magát, hiszen csak az igazat mondta, de látta Olivián hogy nem hisz neki.
-Mondtam. Azért nevetsz. Olyan szemét vagy ilyenkor.
-Az igazat mondtam. Ha nem hiszed el, tanulj meg magyarul bébi.-kacsintott rá, és inkább a reggelinek szentelte a figyelmét.