Valóra vált álom (Sz.D.)

14.fejezet

Dominik csak vigyorogva nézte a nőt ahogyan szorgosan pakol ki a hűtöből, miután ragaszkodott hozzá hogy legalább vacsorára meghívja a férfit.
-Na szóval, vacsizhatunk tegnapi pizzát vagy szendvicset. De gyorsan össze dobhatok valami kaját.
-Erre semmi szükség Olivia. Jó lesz nekem a szendvics is vagy a pizza.
-Dominik én hívtalak meg vacsorázni, erre csak száraz kajával tudlak megkinálni. Gyorsan össze dobok valamit. Mit szólnál valami sült húshoz, vagy halhoz?-Dominiknak a hal gondolatától is felállt a szőr a hátán. Nem akarta megbántani a nőt, de az itteni halat nem igazán szereti.
-Vagy rendelünk valamit. Ne hogy nekem ilyenkor neki állj főzni. Erre semmi szükség nincs.- állt a nő mellé Dominik, aki csak a pultnak dőlve figyelte a férfit.
-Azt otthon is tudtál volna rendleni. Mikor ettél utoljára olyat ami nem étterembe készült?
-Amikor nálam főztél.-akaratlanul is kicsúszott a férfi száján. Nem akarta hogy Olivia azt higgye képtelen bármit is a konyhában megcsinálni, azonban ez volt az igazság. A sok edzés miatt ami nem igazán volt kedve hozzá, ezért mindig rendelt valamit vagy a központban vacsorázott.
-Ugyan már Dominik. Az már hetek óta volt. Voltál otthon is, nem látogattad meg a családodat?
-Nem volt rá időm. Amint vége volt a mecsnek, másnap már jöttem is vissza. Közte meg nem volt időm hazamenni.
-Akkor végképp kell valamit főznöm.
-Nem nem kell. Rendeljünk valamit az is tökéletes lesz.-nem akarta hogy Olivia ilyen későn neki álljon miatta bármit is főzni.  Látta rajta hogy gondolkodik a válaszon, és kettőjük közé emelte a kezét.
-Egy feltétellel. Legközelebb tényleg csinálok neked valami finomat.

Olivia komolyan mondta Dominiknak amit mondott. Tényleg főz majd neki valami finomat, hiszen most ismét egy étteremből rendelt ételt vacsorázik.
-Ez nagyon finom. -tömte magába a férfi a tésztát.
-Örülök neki hogy ízlik. -Olivia is nyugodtan fogyasztotta a vacsoráját, amikor a férfi hirtelen letette az evőeszközét és nagy figyelemmel nézte a nőt.
-Van valami az arcomon?-Olivia gyorsan elkezdte az arcát tapogatni, mire Dominik csak elnevette magát.
-Dehogy is. Nincs rajta semmi. Csak gondolkodtam.
-Ennyire? És ugyan min?-Olivia kíváncsian várta a férfi válaszát.
-Csak még sose mesélned el hogy kerültél a csapathoz. - Olivia csak mosolyogva nézett a focistára, aki már újra neki látott a vacsorájának.
-Ha ennyire kíváncsi vagy rá akkor szívesen elmondom. Nem titok.-Dominik csak bólinott, mire Olivia belekezdett.
-Anyáéknak nagyon fontos volt a tanulás. Az volt az első. Addig nem csinálhattam mást amíg nem voltam meg minden tanulnivalóval. De amikor a húgom megtehetett olyan dolgokat amiket én annyi idősen nem, akkor nagyon haragudtam rájuk. De belátom hogy igazuk volt. Az egyetemen kellett egy gyakornoki hely, és valahogyan bekerültem a liverpoolhoz. Két évig voltam ott gyakorlaton, szinte minden munkát amit lehetett lepasszoltak nekem. Mondjuk nem bánom, mert így elég sok mindent megtanultam. Amikor végeztem beadtam az önéletrajzomat, de nem hívtak mindjárt vissza. Talán már fél év is eltelt mire kaptam egy hívást a főnökségtől ,hogy várnak egy megbeszélésre. Akkor már másik munkám volt egy kisebb cégnél. Nem igazán akartam őket ott hagyni azért hogy újra mindenes legyek. De elmentem és meghallgattam őket. Akkor derült ki hogy az akkori menedzser átmegy másik csapathoz, és szükségük van valakire aki át tudja venni a helyét. Aki tudja a munka folyamatokat, és ért is hozzá. Így kerültem be.-Olivia miután befejezte a mesélést, csak ránézett a focistára aki végig csendben hallgatta.
-Mióta vagy a csapatnál?
-2 éve.
-Megérte ennyit tanulni.-Mosolyogva nézett a férfi Oliviára, aki ugyan úgy csak egy kis mosolyra húzta az ajkait.
-Hát amennyire tudom a szigorú szülőkről te is tudnál mesélni.-Dominik csak egy kicsit bólintott, hiszen nagyon is jól emlékszik mindenre.
-Hát apa mindent nagyon komolyan vett. Ha azt nézzük ,neki köszönhetem hogy most itt vagyok.
-Szerintem meg csak magadnak. Hiába fogott szigorúan apukád, az nem jelenti azt hogy tehetséged is van hozzá. Mert neked van, te igazi tehetség vagy Dominik.

A vacsorát szinte végig beszélték.  Dominik csak mosolyogva hallgatta sokszor hogy a nő a gyerekkoráról vagy az egyetemről beszél. Sokszor szoba került a húga is, ahogyan Dominik kistestvére is.
Dominik észre vett egy képet ahol Olivia egy fiatal férfival volt és mind a ketten mosolyogva néztek a kamerába.
Rossz érzés töltötte el, talán azért mert az a férfi Olivia barátja lehet, akiről eddig nem tudott.
-Ő Teo. Az unokatesóm. Kiköltözött amerikába, így csak nagyon ritkán találkozunk. -állt mellé Olivia és mosolyogva nézte a képet.
-Azt hittem a barátod.-csúszott ki Dominik száján, de már meg is bánta.
-Az kéne még. Néha elég idegesítő. Amúgy még nincs barátom, szóval olyan képet nem találsz amin ő lenne.
-Dominikot meglepte hogy a nő ennyire megnyílt neki, de örült is neki.
-Hát akkor nem vagy vele egyedül. Én is egyedül vagyok a kapcsolatomban.
-Hát szingliként minden könnyebb.
-De azért néha jó lenne ha valaki ott lenne melletted nem?- a focista csak nézte a nőt aki csak elgondolkodva egy aprót bólintott.
-Hát ahhoz olyan társ is kell. -a férfi szeretett volna rákérdezni de nem mert. Nem akarta hogy Olivia kellemetlenül érezze magát.
-Ez igaz. Ideje lenne mennem. Köszönöm a vacsorát.
-Az éttermi vacsit?
-Igen. Nem fontos hogy honnan van ,ha jó a társaság.-Dominik csak mosolyogva nézte ahogyan a nő egy kicsit elpirul az miatt amit mondott.
-Én is jól éreztem magam. De legközelebb komolyan már főzök majd valamit.
-Vigyázz mert a szavadon foglak. Akkor holnap reggel jövök. 9re itt leszek.-Dominik ragaszkodott hozzá hogy elkísérje a nőt az autószerelőhöz.
-Köszönöm Dominik, de komolyan erre semmi szükseg nincs. Inkább élvezd ki hogy van egy pihenőnapod. -A férfi már öltözködött, de nem igazán foglalkozott azzal hogy a nő ismét elkezdett tiltakozni.
-9re itt vagyok. Szia Olivia.-még maga sem tudja hogy miért, de oda hajolt a nőhöz és egy apró puszit nyomott az arcára.
Meg sem várta hogy Olivia bármit is mondjon ,csak fogta magát és már lépett is ki a lakásból.
Van valami a nőben ami folyamatosan vonza magához egyre jobban. Már egyre nehezebben bírja megállni, hogy ne érjen a nőhöz. Nem tudja hogy Olivia hogyan viszonyulna ahhoz, ha egyszer csak megcsókolná. Lehet az lenne az utolsó napja a csapatban.

Olivia csak hanyat feküdt az ágyban és a férfi pusziján gondolkodott.
Ő is érezte azt amit a férfi. Egyre jobban vonzódik hozzá, és egyre nehezebben tagadja le az érzéseit.
Fogalma sincs hogy mi lesz ebből, de tart attól hogy az érzései erősödni fognak majd, és ez kihathat a munkájára is. Fogalma sincs hogyan fogja eltitkolni majd az érzéseit ,ha azok egyre erősebbek lesznek. Így sem közömbös számára a magyar férfi. Eddig egyik focista sem járt a lakásában ,ahogy ő sem járt egyikében sem, csakis Dominikéban.
-Holnap reggel 9re ott leszek. El ne menj nélkülem.- mosolyogva olvasta el a férfitől kapott üzenetett.  Fel sem fogta mit tesz, és már el is küldte neki a választ.
-Egy lépést sem teszek nélküled. Holnap te lesz a személyes sofőröm🤭😁
-Akkor holnap reggel felveszem a főnökasszonyt 😜-Olivia csak mosolyogva olvasta az utolsó üzenetet.
Van valami a férfiban aminek már nehezen tud ellen állni.

De mi lenne ha nem is állna ellen? Ha hagyná hogy az érzései egyszer végre átvegyék a helyet az agya helyet.