Valóra vált álom (Sz.D.)

29.fejezet

Dominik ma utazik el, de előtte még el szeretne Oliviától elköszönni. Tegnap estét egyedül töltötte, mert Olivia későn végzett, így nem találkoztak. Ezért is gondolta úgy, hogy még azelőtt hogy elmenne, elköszön tőle.
Találkozott pár csapattársával, akik sok szerencsét kívántak neki ma estére, de ő csak egy személyre tudott gondolni.
Azonban hiába kopogott az ajtaján, és hiába nyitott be hozzá, az irodája üresen állt.
Nem akarta felhívni mert lehet valami fontos dolga van, így csak egy üzenetet írt neki, és már indult is haza a központból.
-Csá tesó. Hát te? Még nem mentél el?-ment oda hozzá Trent amikor leért a lépcső aljára, és észre vette a férfit.
-De most készülök. Edzésre mész?
-Ja, valakinek azt is kell. Sok szerencsét estére, de tuti te nyered meg.-vigyorogba nézett a barátjára, mire Dominik csak egy kis mosolyra húzta az ajkait.
-Majd meglátjuk. De megyek mert ha elkések engem megölnek.
-Ja nekem is mennem kell. Amúgy hogy hogy fent voltál?
-Oliviával akartam beszélni ,de nincs bent az irodájában. Csak egyeztetni akartam, hogy  holnap mikor jövök vissza.
-Nem is fogod bent találni. Valami megbeszélés van a fejesekkel. Kloppnak tegnap volt.
-Mindegy akkor. Majd írok neki, de most tényleg megyek.
-Csá tesó. Sok szerencsét. És csípd ki magad este, hátha lesznek ott jó csajok.
-Mi más miatt mi? Te meg ne törd össze magad, amíg nem vagyok itt.-gyorsan megölelték egymást és mind a ketten elindultak az úti céluk felé.

Már lassan két órája hallgatja az igazgató tanácsot, pedig csak a tavalyi évről volt szó. Az ideje évre és szezonra még rá sem tértek, de Olivia megpróbál nem látványosan szenvedni.
Nem szereti az ilyen megbeszéléseket, mert nagyon sokáig tartanak és sokszor semmi értelme sincs.
-Akkor most térjünk rá az idei évre. A szezon nagyon jól alakul a csapatnak. És reméljük a legjobbakat majd. Olivia, Klopp leadta már a listát?
-Igen uram. Már megvan. Beszéltünk már róla az edzővel, de elég nehéz vele megegyezni.-az idősödő férfi csak bólintott, hiszen jól ismeri ő is a német edzőt. A focistákból nem enged. Nagyon nehéz meggyőzni, hogy változtasson a listáján.
-Rendben. Megegyeztek már valamiben?
-Egyenlőre még nem. Megvárjuk a költségvetést, jó lenne tudni idén mennyit is költhetünk majd.
-Délután megkapja majd a költségvetési adatokat.- Olivia csak bólintott, és tovább hallgatta ahogyan javarészt a férfiak beszélnek tovább. Ő csak ült az asztalnál és néha néha szólt csak közbe.
Szó esett a sérültekről is, ki mikor terhet vissza a csapatba, és mennyire komoly a sérülésük.
Valamint arról is, kik azok a játékosok akik az idény alatt vagy utánna távoznak a csapattól.
Olivia mindent elmondott, ahogyan azt is ,hogy kikre is van szüksége a csapatnak. Vannak olyanok akiket nehéz lenne nélkülözni, ezért megpróbálják majd meghosszabítani a szerződéseket.
Hosszú órák után, végre kezdett a vége felé járni a megbeszélés.
-Nos Olivia, innen már nagyon sok minden magán múlik. Szerezze meg azokat a játékosokat, akiket az edző akar, bármi áron.
-Azon leszek majd uram. Mindent megbeszélek Kloppal, és meglátom mit tehetek majd.
-Muszáj még ebben a szezonban meglenniük. Nem maradt sok időnk, de tiszteletben tartjuk a döntését. Tegyünk meg mindent amit csak tudunk, hogy a legjobb szezonja legyen ez.-mindenki csak bólintott, de Olivia nem értette hogy miről beszélnek.
-Ne haragudjon uram, de az átigazolási szezon még el sem kezdődött. Van még időnk, és lehetséges hogy új játékosokat is találunk majd.
-Fél év nem olyan sok Olivia. Maga tudja a legjobban, hogy mennyi idő kell egy focista leigazolásához. Kezdjenek bele minnél előbb. Ennek kell lennie a legjobb szezonnak, amit az edző a karrierje során elért. Számunkra is nehéz volt feldolgozni ezt a döntést, de el kell fogadnunk amit akar.
-Milyen döntést?-fogalmam sem volt arról hogy az igazgató miről beszél. De amint meghallotta, mintha hideg vízzel öntötték volna el.

Boldogan ment be a szállodába, pedig nemsokára már mennie kell, mert főpróbát tartanak az esti gáláról.
Az apja már ott várta a szállodába és szoros ölelésbe vonta, amint meglátta a fiát.
Nem sok idejük maradt beszélgetni, mert Dominiknak mennie kellett, de a szálloda ahol megszállt, pont szemben volt azzal a hellyel ahol a gála lesz, így gyorsan oda ért.
Amint megvolt a próbával már ment is vissza a szobájába, ahol már a fodrász barátja és már a ruhája várta estére.
Nagyon jó hangulatban telt a készülődés, azonban egy dolog kicsit zavarta.
Olivia nem hogy nem írt, de mégcsak nem is kereste. Már biztos vége volt a megbeszélésnek, ezért csak egy üzenetet írt újra, hogy lassan megy a gálára és reméli vele minden rendben van.
Meglepve nézett rá a telefonjára, amikor látta a nőnek a nevét kiírva a kijelzőn. Csak gyorsan elnézést kért, hiszen már az öltönyét adtak rá, amikor hívása érkezett.
Bevonult a fürdőbe, hogy más ne hallja őket, hiszen hiába angolul beszélgetnek, abban a szobában elég sokan értik a nyelvet.
-Szia Domi.
-Szia. Mi a helyzet? Vége a megbeszélésnek?
-Igen.-Volt valami a hangjában, amit Dominik nagyon ritkán hallott. Mintha szomorú lenne.
-Te már készen vagy?-váltott hirtelen témát,pedig Dominik egyre kiváncsibb volt hogy mi a baja.
-Igen. Márcsak a nyakkendő kell és megvagyok.
-Ugye nem valami csilli-vili ruha van rajtad? Tudod láttam a tavalyi szettedet..
-Na mi az, nem tetszett?
-Őszintén? Valami borzasztó volt még rajtad is.-nevetett fel, mire a férfi is csatlakozott hozzá.
-Nyugi ez nem olyan.-kopogtak a fürdőszoba ajtaján ezzel jelezve a férfinak, hogy ideje lenne mennie.
-Hallottam menned kell. Sok szerencsét estére. Megérdemelnéd a díjat.
-Köszönöm. Ha emberi időben végzek akkor felhívhatlak?
-Ha az az emberi idő 11 előtt lesz, akkor igen. Sok szerencsét, és érezd jól magam. Szia Domi.
-Köszönöm Liv. Szia.- csak egy pillanatig. Tényleg csak addig gondolkodott el rajta, hogy talán kimondja azt, amit már a szívében is érez. De még nem jött el az ideje, ebben biztos volt.
A gála alatt találkozott pár emberrel akikkel eddig még nem ismerték egymást. Sajnos Dominik a focin kívül nem igazán követ más sportot, de azért a hírekkel tisztában van.
Tudta kik az ellenfelei, ahogyan azt is, hogy akárhogyan alakul az este, mindenki megérdemelné a díjat.
Eléggé meglepődött amikor találkozott a volt válogatottbeli csapattársával, de sajnos akkor nem volt idejük beszélni.
Sorba adták át a díjakat, és boldogan tapsolt amikor az olasz szakembert megkapta a legjobb edzőnek járó díjat. Marco Rossi olyat vitt véghez a válogatottban, amire eddig senki sem volt képes. Dominik boldogan csatlakozik mindig a csapathoz, hiszen nagyszerű közösség alakult ott már ki. Hála Rossinak.
Amikor elérkezett az idő hogy kiderüljön megnyerte-e a díjat, kicsit izgult, de tudja hogy már az is hatalmas megtiszteltetés hogy bekerült ebbe a kategóriába.
-És az év sportolója díjat kapja... Nem más mint... Szoboszlai Dominik.-Szalai Ádám hangja csengett a fülébe amikor felállt, és elindult a színpad felé hogy a volt kapitánytól átvegye a díjat.
-Gratulálok Domi.
-Köszönöm Ádám.-ölelte meg a férfit, és már a kezébe is tartotta a díjat.
Nehezen de össze szedte magát hogy mondjon egy kisebb beszédet, hiszen ilyenkor ez szokás, azonban számára ez elég nehéz feladatnak bizonyult.
Itt már nem szurkolók voltak, hanem élsportolók akik minden egyes mozdulatát lesik.
A szurkolók előtt nem érezni magát kellemetlenül és feszéjezve sem, nem úgy mint most.
Megköszönte és gyorsan ment is le a színpadról.
Még egyszer fel kellett menni, de akkor már a csapattársai is csatlakoztak hozzá, hiszen a válogatott is megkapta a legjobb csapatnak járó díjat.
-Tudom hogy már ezt mondtam. De megígérhetem hogy ez a csapat akik ma este megkapták ezt a díjat, jövőre olyat hoznak össze az eb-n, amire minden magyar büszke lesz. Az éjjel soha nem érhet véget!-emelte magasba a díjat, is már állt is vissza a társai közé.