Valóra vált álom (Sz.D.)

epilógus

-Mizu haver? Miért vágsz ilyen búval baszott képet?
-Nincs semmi Sefi. Gondolkodtam, ennyi.
-Te olyat is szoktál?-nevetett fel Dominikkal szembem ülve András. Azonban a férfinak már nem volt olyan jó kedve hogy vele együtt nevessen.
-Na mivan? De most komolyan. Basszus örülnöd kellene, mint mindenkinek. Tovább jutottunk, erre itt ülsz a világfájdalmas fejeddel.-Dominik is tudta hogy látszik rajta hogy valami nincs rendben vele, és azt is hogy András az egyik olyan személy akivel mindent megbeszélhet.
-Oliviával beszéltem.Nem tud eljönni. Megint.. Nem arról van szó hogy nem örülök hogy tovább jutottunk.. mert de, kurva büszke vagyok a csapatra csak..
-Csak azért mégis szar mert a barátnőd nincs itt.
-Igen. Nem volt ott egyik meccsen sem, mert dolgoznia kellett. Ezt értem is. De bazdmeg, a nyaralás óta szinte nem is találkoztunk. Akkor hazamentünk, otthon voltam még egy pár napot és már jöttem is el. Ő meg folyamatosan dolgozik, ezért ne tud eljönni.
-Hat haver azért Klopp ezzel az elmegyek de mégis maradok, de mégsem, azért jól megkerverte a szart.
-Nem marad edzőnek. Csak besegít amíg nem szokjuk meg egymást az új edzővel.
-Ennyi erőből maradhatna is.-Dominik is hasonlóan gondolja, de elfogadja az edző választását. Már ez is nagy segítség lesz a csapatnak.
-Hát Domi, én nem tudom mennyire jó ez így. De Olivia miatt meg ne legyél ennyire letargiás. Hát itt vagyok neked addig én!-tárta szét a karjait Schäfer, mire Dominik végre igazán jót nevetett.
-De jó lesz nekem.

Olivia izgatottan szállt le, és indult ki a reptérről, hogy találjon egy taxit ami elviszi a szállodába. Dominikkal azóta nem találkoztak, hogy a focista elutazott, hiszen a magyar válogatott is részt vesz az eb-n. Sajnos a csapattal rengeteg munka volt ami miatt nem tudott egyik meccsen sem jelen lenni, de úgy látszik kezd minden megoldódni.
Tegnap amikor beszélt Dominikkal, látszott a férfin hogy szinte el sem hitte hogy Olivia tényleg jelen lesz a meccsen.
Miután sikerült egy taxit fognia a nagy forgatagban, csak gyorsan írt egy üzenetet a focistának hogy úton van és nem sokára oda ér. Percek múlva már csörgött is a telefonja, amit mosolyogva emelt a füléhez.
-Merre jársz baba?
-Neked is szia. És a taxiban. Neked nem edzésen van?
-Van egy kis szünet. A szállodába mész ugye?
-Igen. Majd elküldöm a szoba számomat.
-Biztos nem jösz inkább ide? Nem beszélsz olyan jól németül, és lehet hogy ők sem értik jól az az angolt. Majd együtt elmegyünk a szállodába.
-Kikérem magamnak. Tökéletes a német nyelvtudásom, és biztos beszélnek angolul a szállodában is. Ezen ne izgulj.
-Tudom én azt milyen jó a nyelvtudásod. -Olivia zavarában csak kinézett a taxi ablakán, ne hogy a sofőr esetleg észre vegye hogy mennyire zavarban van. Dominik csak nevetett a telefonba, de gyorsan el is búcsúzott hiszen mennie kellett már.
Mindig tudja hogyan hozza zavarba, és azt is tudja hogy Dominik ezeket a perceket nagyon is élvezi.
Nagyon izgul a holnapi meccs miatt, hiszen tudja ez mennyire fontos a férfi számára. Amióta Dominikkal van, nyomon követi a magyar csapatot, és nagyon szurkol a fiúknak hogy minnél jobban sikerüljön nekik az eb.
Mivel Dominikék csak későn érnek vissza a szállodába, ezért miután bejelentkezett, bőven akadt ideje hogy lezuhanyozzon és lemossa magáról az út kényelmetlenségét.
Már teljesen elkészült mire nyílt a szoba ajtaja, és Dominik lépett be rajta egy kisebb táskával a kezében.
Olivia amint meglátta a férfit, gyorsan elindult felé, mire a focista csak ledobta a táskát a kezéből és szorosan magához ölelte a nőt.
-Szia bébi.
-Szia édes. Hiányoztál.-csókolta meg Dominikot, aki még szorosabban ölelte magához.
-Alig vártam hogy végre itt legyél.-simított végig Olivia arcán, ami miatt ő csak lehunyta a szemét és élvezte a férfi érintését ami már nagyon hiányzott neki.

-Baba, nincs miért izgulnod. Már találkoztál velük, akkor sem volt semmi.
-Jó te könnyen beszélsz. Nem rád vár egy csapat focista hogy együtt vacsirázzunk.
-Nem lesz ott az egész csapat. Csak fele, kb.-nevetve húzta magához a barátnőjét, mielőtt kiszálltak volna a liftből. Dominik csak kézen fogta Oliviát és úgy mentek be a szálloda éttermébe, ahol már a csapat nagy része jelen volt. Amint észre vették őket, páran intettek nekik, így Dominik csak elengedte a barátnője kezét és helyette a derekát ölelte át, még oda értek az asztalhoz.
-Sziasztok fiúk.
-Hello.
-Szia ,mi még nem talákoztunk, Ádám Martin.-Mutatkozott be egyből a vörös viking, hiszen eddig nem találkozott Dominik barátnőjével.
-Szia, Olivia Morre.-a többiek csak köszöntek nekik, hiszen Dominik már bemutatta őket korábban.
-Na mi van? Már nem vagy magad alatt?-nézett Schäfer Dominikra, utalva a tegnapi beszélgetésükre.
-Fogd be!-szólt rá gyorsan mire a többiek elnevették magukat, ám Olivia csak felé fordulva nézett rá.
-Magad alatt voltál?-látta a nő szája szélén az apró mosolyt, ám mire válaszolhatott volna, Andris újra beleszólt.
-Az nem kifejezés. Azt hitte nem tudsz eljönni. Egész nap tiszta fos hangulata volt. Persze délután már semmi baja sem volt, miután beszélt veled.-Dominik szinte gyilkos szemekkel nézett a barátjára, de ő nem foglalkozva vele csak elnevette magát.
-Te is hiányoztál nekem.-hajolt oda hozzá Olivia, és csak végig simított az apró kezével a focista kezén. Ezek után nem hozták többet szóba Dominik érzéseit, így már elég kellemes hangulatban telt számára az este.
-Amúgy Liv, ez az első hogy egy Eb meccset megnézel élőben?
-Igen. Az utolsó eb-n még egyetemista voltam, így nem jártam ki meccsekre. Persze amikor tudtam követtem a tvben, de hát azért ez nem ugyan olyan.
-És kinek szurkolsz?-Nem csak Dominik, de ahogy látta a többiek sem igazán értették Roland kérdését.
-Mármint úgy értem hogyha esetleg egymás ellen játszanánk az angolokkal. Akkor kinek szurkolnál?-Oliviát nézte, hiszen ez egy olyan kérdés volt amire ő maga is nagyon kíváncsi. Eddig sosem kérdezte meg tőle, pedig már többször megfordult a fejében.
-Hát pár éve minden szó nélkül rávágtam volna, hogy az angoloknak. De jelen pillanatban nem tudom.-Csak egy pillanatig akadt össze a tekintetük, így Dominik megpróbálta egy bíztató mosollyal nézni rá. Hogy tudja, nem haragszik meg ha a saját nemzetét mondja.
-Eddig nem követtem nyomon a magyar focit, de ez az utolsó egy évben ez eléggé megváltozott. Tudom hogy honnan indultatok és az amit elértetek, teljesen megváltoztatja a véleményemet. Szóval fáj a szívem ugyan, de nektek szurkolnák. Megérdemelnétek a győzelmet.- Dominik mellkasát elöntötte a büszkeség ahogy végig nézett az asztalon és a csapattársai mind mosolyogva néztek a barátnőjére. Tudja hogy a fiúk akkor sem néztek volna rossz szemmel Oliviára ha az angolokat mondja, de így hogy őket mondta ki, mindenki arcán egy boldog mosoly jelent meg.
-Ha ez megnyugtat baba, részben a saját nemzetednek szurkolnál.-karolta át a vállát a szék felett a barátnőjének, aki csak egy kicsit kuncogva bújt hozzá.

Olivia élete egy év alatt szinte teljesen felborult akkor, amikor a magyar középpályás megérkezett a klubba.
Sose hitte volna hogy egyszer egy magyar válogatott mezet fog viselni, de hát ahogy a mondás tartja, ember tervez isten végez. Egy éve még eszébe sem jutott volna hogy itt lesz, ahogyan az sem hogy a pályán lévő 10es mezszámmal játszó focistának fog a legjobban szurkolni.
Az élete addig amíg nem ismerte meg Dominikot a megszokott kis kerékvágásba mozgott. Munka, munka és munka. Nem foglalkozott sokat a magánéletével, hiszen egyedül volt, így jobbnak látta hogyha nem gondolkodik rajta sokat. A barátnőivel eltöltött esték voltak azok, amiket mindig várt, hiszen azok az esték kicsit kimozdították a kis körforgásából. De amióta Dominik az élete része, minden máshogy működik. Már nem a munka az első számára, hanem az a férfi aki teljesen belopta magát a szívébe, és nélküle teljesen elveszettnek érzi magát.
Büszkeség töltötte el a szívét amikor a csapat a szurkolók elé vonult és együtt énekelték a himnuszukat. Nem volt telle az egész stadion a magyar szurkolókkal, de azok akik jelen voltak, mind büszkén nézték azt a csapatot akik a pályán minden erejüket bevetve játszottak.

Büszke volt a csapatára, de fájt is neki hogy ezzel véget ért számukra az eb. Tudja hogy azzal hogy eddig elértek hatalmas siker számukra, ám a szíve mélyén egy kis reményt érzett, hogy talán tovább jutnak az elődöntőbe. Kellett neki egy pár perc hogy rendezni tudja magában az érzéseit, hiszen azok mindennél jobban a felszínre akartak törni benne.
Elképesztő út van mögöttük, amire mindig is büszkén fog vissza emlékezni.
Elértek egy olyat álmot, amit eddig senki sem hitte volna, hogy számukra valaha is valóra válik majd. De megmutatták hogy kemény munkával és kitartással, mindenki képes elérni az álmait.
Akár egyedül, akár egy csapatban.
Mindenki büszke volt a csapatra, és körbenézve az öltözőben, Dominik mindenkin látott egy kis csalódottságot amit a szíve mélyén ő is érzet.
Szomorú mosollyal az arcán indult el megkeresni Oliviát, de amint megpillantotta a nőt az ő mezszámával és nevével ellátott pólóban, az ajkain már egy boldog mosoly pihent amikor oda ért hozzá.
-Ne legyél szomorú a mai miatt. Légy nagyon büszke a csapatra és saját magadra is, mert hihetetlen sikert értetek el.-Ölelte szorosan magához Dominikot, aki csak egy apró csókot nyomott a nő nyakára és mélyet szippantva a parfümjéből, bújt hozzá még jobban.
-Az vagyok. Nagyon büszke vagyok mindenkire. És tudod mire vagyok a legbüszkébb?-Olivia csak megrázta a fejét, mire Dominik egy csók után az ajkaira suttogta a szavakat.
-Arra hogy valóra vált az álmom..